Egy igazi lovagtörténet lebontása

2023.04.27 10:55 csd Olvasottság: 128x

2

Szeretném azzal kezdeni, hogy engem teljesen lenyűgözött ez a film, bár David Lowery korábbi filmje, a Kísértettörténet is nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Azt gondolom, hogy A zöld lovag jelenlegi értékelése nem feltétlenül tökrözi a tényleges valóságot, ugyanakkor jogosnak is tartom az emberek csalódottságát. Mivelhogy ha ma egy ilyan produkcióról kapunk hírt, akkor attól azonnal egy kalandos, cselekményes, akció- és fantáziadús történetre asszociálunk és ezzel az elvárással is ülünk be a moziba esetleg a képernyő elé. Szerintem nem is kell ezt nagyon kifejeteni, hogy miért van ez így. A zöld lovag ugyan valóban fantáziadús, de nem a cselekményességen van a hangsúly, és ezt már érezteti is a film az első perctől kezdve, gondolok itt arra, ahogy a nyitójelenetben a kamera lassan távolodik egy fókuszponttól. És gyakorlatilag ilyen ritmusa van az egésznek.

Nem lehet azt mondani, hogy A zöld lovag semmiről sem szól, és ha szól is, azt valami nagyon elbaltázott módon adja közre. Egy nagyon tudatos formanyelv működteti az egészet. Regékkel, mondákkal, legendákkal mindannyian találkoztunk már, nem is kell messze mennünk, a magyar kultúra is nagyon gazdag ebben, de ha belegondolunk, ezeket mi már nagyon színes, kalandos és cselekményes formában kapjuk vissza.

Számomra elsődleges értelmezésben A zöld lovag épp a "lovagi erény" témájára helyezi a hangsúlyt, épp arra, amit ezekből a történetekből mindig megkapunk, hogy mi teszi a lovagot igazán lovaggá...lovagiassá. Ott van a becsületesség, a bátorság a mértéktartás stb. fontossága. Ahhoz, hogy egy hős "megszerezze" mindig próbákat kell kiállnia, de ahogy mondtam ezeket mindig felemelő, epikus történetekben látjuk viszont, és nem gondolunk bele, hogy ezek valójában rendkívül embertpróbáló cselekedetek, amelyek a hős nemcsak testi, hanem lelki és szellemi erejét is megkövetelik.

Itt gondolok arra, amikor Gawaint megkérik, hogy hozzon fel egy levágott fejet a tó mélyéről. Az utólagos elbeszélésben ezt már csak egy pátosszal teli hőscselekedetként lesz leírva, de nem lesz ott az, hogy mennyire félt (okkal) az illető, hogy mennyire kicsinyesen tudott viselkedni a szituációban, amikor előre kérte a jutalmat. A történetekben nincs ott, hogy Gawain adott esetben nem tudott ellenállni a testi vágyainak, amikor a Lord vendégszeretével visszaélt. Ezek azok a pontok, amikor a hősnek éppen ki kellene tündökölnie valamiben, hogy azzá válhasson, aminek lennie kell. Lehet, hogy ezt egyébként el lehet mesélni egy sokkal pörgősebb történetben, viszont akkor elveszne az, amivel ezt igazán érzékeltetni lehet.

Másik izgalmas dolog, ami valahol egyértelmű is volt számomra, az a bűbáj működése, amelyet saját édesanyja mondott ki a fiára, és ennek a fizikai megjelenése maga az öv, amely úgy van megjelölve, hogy "védelmet nyújt" a hősnek, amíg viseli azt. Csakhogy ez az öv az, ami egyúttal bűbáj alatt tartja őt. Valójában végig viseli, azt hiszem még akkor is, amikor vendégül látják, csak épp az illúzió része, hogy lekerül róla, és csupán ő maga veti le a zárójelenetben. Hogy ez szimbolizál-e valamit, azt nem tudnám megmondani, mindenesetre egy nagyon találó utalás, hogy lényegében azok dolgok, amelyek védenek minket, időnként hátráltatnak is. Mintha azt akarná mondani Gaiwan esetében a gyávaság ugyan sok mindentől megvédte őt, de nem lett tőle sem jó lovag, sem jó király (igazságos, bátor, jó stratéga stb.), már pedig ha valaki ilyen felelősséget vállal, akkor bizony rendelkeznie kell ezekkel az erényekkel, különben alkalmatlanná válik a feladatra és a mások pusztulásához vezet, ezt pedig egy ilyen felelősséggel rendelkező személy esetében nem megengedhető.

Nem is tudom tovább szőni ezt, de talán pont ez is lényeges dolog, Lowery ezzel a filmmel "gondol" valamit ezekről történetekről, nem csak közreadja azt, hogy egy olyan lovag-, fantasy- stb. történetet kaptunk, amit nem csak elfogyasztunk heti rendszerességgel egy streamingplatformon, hanem beszélni és vitatkozni tudunk róla. Erre viszont viszont csak egy igazi mű képes, mert minden műnek provokálnia kell a befogadót, még ha az nem is tetszik neki, ha eltéli, mert annyira távol áll az értékrendjétől és az ízlésétől.