Úgy tudom, hogy ez a film valamikor 2005. augusztusában volt látható a magyar mozik kínálatában, és én is valamikor akkor láthattam, így mondhatni, megérett egy újranézésre nálam A titkok kulcsa. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a film!
Jelen esetben azért kezdtem a véleményemet azzal, hogy mikor is láthattam eme produkciót, mert az efféle történettel (és végső csavarral) operáló filmeknek az egyik legfontosabb tényezője, hogy adott idő elteltével még mennyire tudja magával ragadni a nézőjét (mármint abban az értelemben, hogy többszöri megnézése során is képes-e még annyira szórakoztató lenni, mint akár az első alkalommal), és hát ki kell jelentsem, hogy A titkok kulcsa című alkotás (többek közt) ebből a szempontból is igencsak jól teljesített.
A forgatókönyvírónak, Ehren Krugernak kimondottan jól sikerült megfognia azt a fajta hangulatteremtést, ami a délvidéki misztikus filmek egyik sajátossága, jelen esetben a hoodoo (nem összekeverendő a vuduval, még akkor sem, ha igencsak sok mindenben hasonlít a kettő egymásra). Ráadásképpen mindehhez a misztikus történethez még kellőképpen jól sikerült felkonferálnia a filmbéli karaktereket is. Bár igaz, hogy hatalmas karakterfejlődéseket nem láthatunk majd a filmben, de mind a pozitív, mind pedig a negatív karakterek képesek lesznek a kellő benyomásokat gyakorolni a nézőre, és be kell valljam, sok esetben számomra pont ez szokott hiányozni az efféle alkotásokból. Persze ezt sok esetben mentheti az adott karaktert eljátszó színész teljesítménye, de szerintem sokkal élvezhetőbb az, ha kellően jól megírt karaktereket láthatunk a filmben, mint hogy abban reménykedjünk, hogy a gyenge vagy közép szintre megírt karaktereket majd megmentik a színészi alakítások. Nos, ennek a filmnek az egyik legnagyobbra értékelt pozitívuma számomra, hogy itt végre találkozik a jól megteremtett karakterek a jó színészi alakításokkal. Bár be kell valljam, kissé talán furcsa az, hogy a John Hurt (1940–2017) által életre keltett karakter egy szó nélkül, csupán az arcjátékával simán felveszi a versenyt a további karakterek színészi alakításaival.
Egy másik pozitívum a filmben, hogy kellőképpen érdekes a történetvezetése. Ugyanis a film játékidejének az első fele finoman szólva sem a feszes tempójáról marad majd emlékezetes számomra, hanem a történetszövéséről, ami igencsak erőteljesen lekötötte a kíváncsiságomat. Kissé olyan a film első fele, mintha aprócska puzzle darabkákat adogatnának a készítők a nézőknek, amelyek nem feltétlenül illeszkednek egyből egymásba, emiatt pedig várnia kell a nézőjének arra, hogy mikor kapja meg azt a darabkát, amely az adott darabkához pontban passzolni fog. Persze nem kell attól tartani, hogy mindezt túlbonyolították volna, csak épp annyira van ez jelen, hogy a néző együtt tudjon élni a film cselekményével. A film második fele pedig bőven kárpótolni fogja azon nézőket is, akik a pörgősebb és feszesebb tempójú történetvezetésű alkotásokat szeretik.
Összegezve egy kimondottan jó és szórakoztató film lett az Iain Softley rendezésével elkészített A titkok kulcsa, ami nem az olcsó bazári jumpscarek használatával akarja majd a frászt hozni a nézőjére, hanem sokkal inkább az érdekfeszítő történetével és a kellőképpen jól eltalált hangulatával.
