Ó, azok a nyolcvanas évek!
A giallónak leáldozóban, a slasher pedig teljes gázt adott.
A digitális technika kezdett teret nyerni, a rendezők és színészek egy új generációja pedig már kopogtatott azon a bizonyos ajtón.
De még általánosságban a horrorprodukciókhoz nem jött annyi pénz, hogy igazán nagyot tudtak volna alkotni, persze tisztelet a kivételeknek.
Nézzük csak filmünket!
Ez a szinte sufniprojektként összerakott, ténylegesen minimális költségvetésből készült mozi az ötvenes-hatvanas évekbeli, halálosan fenyegető sci-fi zsánerét egyesítette a nyolcvanas évek mára már kissé nevetséges, gumiszörnyes atmoszférájával, miközben egyfajta Peter Jackson- és Sam Raimi-féle, rendkívül ötletes és bőségesen művérben tocsogó testroncsoló, hentelős hangulattal próbál minket megörvendeztetni.
Mit is láttam?
Egy meteor csapódik a kisváros melletti erődbe, majd az onnan kimászó földönkívüli a közelben lévő családi ház pincéjébe fészkeli be magát kényelmesen.
Néhány óvatlan – és egydimenziós – statiszta elfogyasztása után a villanyszerelő után lopakodó horrorfanatikus kiskölyök, Charles (Charles George Hildebrandt) fedezi fel az időközben gusztustalan módon „lepetézett”, undorító monstrumot. Míg bátyja az emeleten vizsgálja társaival az egyik ilyen fejletlen kis gnómot, hogy mégis mi a franc lehet vagy hogy került ide, addig a kissrác megpróbál ellógni a hatalmas űrszörny elől, eközben pedig az igencsak harapós kis szörnyecskék elárasztják az egész házat.
Néhol kissé szerencsétlenül veszi ki magát, ami, valljuk be, nyilván a pénzhiánynak köszönhető, de én azt mondom, hogy nincs annyira nagy baj a filmmel.
A folyton nyáladzó, ezer foggal acsarkodó óriásszörny például egészen kiválóra sikerült, és tagadhatatlanul igencsak különleges mivolta teszi őt egy örökzöld (jelen esetben éppen gagyi-rózsaszín) kuriózummá az „oldschool” gumiszörnyek univerzumában.
Ezzel szemben a szintén kifejezetten korrektül kivitelezett kisebb peték (furán nyúlt fejükkel, fogazatukkal meg fura farkincájukkal) számomra elég Alien-koppintásnak tűntek, főleg, hogy van egy olyan jelenet, amikor a halott apa mellkasából robban ki a kis jószág, és ez mintha valahonnan ismerős lenne, nem?
Persze, számos feledhetetlen pillanatot tartogat számunkra, például a zseniális „nyuggerbulit” ellepő szörnyecskék vagy a kissrác elég durva abúzusa.
A gore/slasher azért igencsak bőven képviselteti magát, van itt többek között arcletépés, lefejezés, szemkivájás, na és a belekben tobzódó, rágcsáló és falatozó ezernyi szörny.
Ráadásul, mint említettem, bár akadnak benne kisebb sutaságok, azért üde színfoltja a nyolcvanas évek klasszikus, gumiban igencsak bővelkedő horrormozifilmeknek.
Jó volt ismételten megnézni, ez egy mára klasszikussá avanzsált mozi.
Ez így 61%, és három csillag.
56 The Deadly Spawn (1983)
Egy földönkívüli, aki egy meteorral érkezett a földre, beköltözik egy házba és hamarosan emberekkel csillapítja étvágyát. több»
Szereplők: Charles George Hildebrandt, Tom DeFranco, Richard Lee Porter, Jean Tafler, Karen Tighe
