Megnéztem, az IMDBb-n jelenleg 7,1 %-on áll, ami romkomhoz képest meglepően jó, és általában a Mafab-szavazat jobb arányú szokott lenni az IMDb-nél, itt pont nem. Vajon miért? Vannak ötleteim, de azok elég szomorú aspektusról árulkodnának, úgyhogy inkább nem fejtem ki.
Elmondom, hogy nekem miért ért meg 5 csillagot.
Évek óta várok arra, hogy értékelhető romantikus komédiát tegyenek le a filmesek az asztalra. Mindegy, hogy mozi vagy streaming, a lényeg, hogy szórakozzak jól, idézhető legyen évek múlva is, és szurkoljak végig a szerelmeseknek. Sajnos évek óta vagy unalmas, vagy kicsit sem vicces (testnedves, amerikai blőd humor), vagy unszimpatikus szerelmespárok alkották a kínálatot, vagy bealudtam a sztorin, vagy félúton kikapcsoltam. Ennyire nehéz romantikus vígjátékot összehozni? Míg a mai napig klasszikus az Igazából szerelem, a Micsoda nő!, a Bridget Jones naplója, Sztárom a párom stb., addig manapság A csókfülke és A fiúknak... trilógiájával kell megküzdenünk, amelyek ugyan valamennyire élvezetesek, de egyik sem lesz klasszikus.
Reményeim szerint viszont a Vörös, fehér és királykék nagyon úgy fest, hogy bele fog égni az emberek agyába. Igen, talán még a homofób kisebbség sem lesz képes kitérni az útjából.
Adott két fiú, akik minden szempontból a kívánatos heteró férfiálom prototípusát testesítik meg, de balszerencséjükre (vagy nem?) egymásba szeretnek. A történet vicces, fordulatos, és jellegéből adódóan még érdekes is (gondolok itt a választási kampányok metódusaira, vagy az angol királyi család nyomasztó elvárásaira), de ami a film igazi vonzerejét adja, az a jól megcsinált jelenetek és a telitalálat casting. A két főszereplőt mintha erre nevelték volna ki.
Taylor Zakhar Perez (A csókfülke 2. és 3. részéből lehet ismerős) hozza a latino vérmérsékletet, amit nem volt nehéz megoldania, mert alapból mexikói származású, de a genetikáját tovább fűszerezi, hogy közel-keleti, horvát és magyar (!) felmenőkkel is büszkélkedhet. Szóval a heves vérmérséklet adott, ebből adódóan kettőjük közül ő az, aki azonnal kimutatja az érzelmeit, nem tesz féket a gesztusaira, és rögtön látni rajta, hogy éppen milyen mentális állapotban van. A film nézése közben azonnal egy hullámhosszra kerülünk vele, együtt örülünk vagy dühöngünk, a legelső alkalommal abszolút kedvencem volt a szerepe.
Nicholas Galitzine nála rutinosabb, több szereppel a háta mögött (ebből az első főszerep szintén egy meleg karakter – Vörös ördög – volt, és a következő főszerepe is meleg karakter [akiről a könyvváltozat említést is tesz, I. Jakab angol király szeretője, George Villiers, Buckingham hercege] lesz, ezen kívül egy drogfüggő tengerészgyalogos a Purple Heartsben és egy lázadó herceg a Cinderellából, amelyben persze dalra is fakad, így hirtelen ennyi jut eszembe róla, és még csak 28 éves) azért hozza magabiztosan Henry herceg karakterét, mert érdekes módon van benne némi orosz főnemesi vér is, valamiért zsigeri szinten tudja eljátszani a visszafogott, alig-alig kimutatott érzelmeket úgy, hogy ha megnézed, második-harmadik alkalommal rájössz, hogy bár úgy tűnik, Perez harsány alakítása elnyomja Galitzine finomabb tónusait, valójában kiegészítik egymást. Ketten együtt így alakítanak egy olyan párost, akik között annyira izzik a levegő (közhely, tudom), hogy szinte lángra lobbantja a vásznat, és néha kínos kukkolónak érzi magát a néző.
A többi szereplő közül Uma Thurman semmi pluszt nem adott hozzá, Stephen Fry ötperces jelenetével ellopta a show-t, és finom fricska a készítőktől, hogy a köztudottan (és nyíltan) meleg Fry egy enyhén homofób királyt alakít. Akinek az alakítását viszont az egekig magasztalnám, az Sarah Shahi, nem azért, mert ő kapta a legjobb egysoros poénokat, hanem azért, mert maximálisan kihozta a szerepéből azt, amiért fulladozva kellett nevetnem minden egyes alkalommal.
Sokan kritizálták, amiért nem teljesen hű a könyvhöz, ezzel nem igazán értek egyet, két külön műfajról beszélünk, ami könyvben ütős (pl. a két fiú közötti levelezés) azt itt elég nehéz volt megfilmesíteni. Szerintem jól tömörítették, pörgős lett, annyi szereplőre redukálták le, amennyivel még a fontosabb jeleneteket meg lehetett valósítani.
A neten elég népszerű a film, követelik a kivágott jeleneteket és a folytatást.
Utóbbit nem tudom, hogy az írónő tervezi-e, de vicces infó, hogy Casey McQuiston felbukkan a filmben, mégpedig az utolsó jelenetben mint az amerikai elnök beszédírója.
68 Vörös, fehér és királykék (2023)
A Casey McQuiston azonos című regénye alapján készült történet középpontjában Alex Claremont-Diaz, az Egyesült Államok elnökének fia és a fiatal walesi herceg, Henry... több»
Szereplők: Uma Thurman, Stephen Fry, Sarah Shahi, Ellie Bamber, Nicholas Galitzine
