2024.01.08 13:05 Kóborló Olvasottság: <100x
2

Méltánytalan lezárása egy nagyívű történetnek

2024-ben érkezik majd a mozikba Arkasha Stevenson rendezésében Az első ómen című film (ami előzményfilmje lesz az 1976-os Ómennek), így az elmúlt napokban kissé visszatekintettem a klasszikus Ómen trilógiára, melynek az első részét Richard Donner (1930–2021) készítette, majd 1978-ban Don Taylor (1920–1998) és Mike Hodges (1932–2022) rendezésében érkezett a folytatása is, Ómen 2: Damien címen, míg végül a trilógia záró felvonását 1981-ben Graham Baker készítette el. Nos mivel az első két Ómen-filmről már régebben megosztottam itt a véleményemet, így most azon zseniális alkotásokkal nem foglalkoznék részletekig belemenően, így tehát lássuk, hogy milyen is lett a trilógia záró felvonása, az Ómen 3 – Végső leszámolás.

Mivel mindkét korábbi Ómen-film már nagyon régóta a kedvenc horrorfilmjeim listáján megtalálható, így amikor először láttam az Ómen harmadik részét, nem gondoltam volna vele kapcsolatosan azt, hogy ennyire elmarad majd a korábbi részek minőségétől. Aztán persze jó pár évvel később újra megnéztem, de az akkori megtekintése után sem lett egy jobb film az én szememben, így hát sok-sok év elteltével ismételten elővettem a trilógiát, és azt kell hogy írjam, hogy harmadik nekirugaszkodásra sem tudtam megbarátkozni az Ómen harmadik részével. Persze messze nem mondanám rá azt, hogy egy rossz film lett, hisz a film forgatókönyvírójának, Andrew Birkinnek egy egészen elfogadható történetet sikerült elkészítenie hozzá, de azért ebben a történetben már akadt egy-két olyan dolog is, amivel engem sem korábban, sem az ismételt megtekintések során nem tudott magának megnyerni. Pedig hát a forgatókönyvíró ügyesen megpróbálta megtartani azon stílusjegyeket ebben a történetben is, amik annyira emlékezetessé tették a korábbi filmek történetét az én szememben. Hisz van itt misztikum (oké, azért már sokkal visszafogottabban formában), akad még egy-két olyan haláleset is, ami némileg megidézi a korábbi Ómen-filmek jellegzetes stílusát is e téren, de sajnos jómagam csupán ennyi erős pozitívumot tudok ebbe a történetbe belelátni. Oké persze, nem volt könnyű helyzetben a forgatókönyvíró, hisz ebben a történetben már nem egy olyan Damient kellett bemutatnia, aki még csak ismerkedik a hatalmával, mint a korábbi részek esetében, hanem immáron hatalma csúcsán van, és csak egy lépésre attól, hogy beteljesítse az éljövendölését. Tehát nyugodtan kijelenthető a történetével kapcsolatosan, hogy valami sokkal grandiózusabbat képzeltem volna el inkább. Ráadásul a történet lezárását elképesztően összecsapottnak éreztem szinte minden tekintetben.

Méltánytalan lezárása egy nagyívű történetnek

Sajnos nem csak a középszerű története volt az egyetlen olyan dolog, ami kissé szúrta a szememet, ugyanis hiányoltam a filmből azt a fajta atmoszférát, azt a fajta félelemkeltést, ami megvolt a korábbi részek esetében, itt pedig ezeknek csupán bottal üthettem a nyomát. Bár igaz, hogy akad egy-két feszültebb pillanat a filmben, de messze nem az, amit jómagam elvárnék egy Ómen-filmtől. Mindezek után pedig nézzük a szereposztást, ami némileg javíthatott volna a fentebb említett negatívumokon. Nos, sajnos e téren sem nyújt kiemelkedőt az Ómen 3 – Végső leszámolás, ugyanis talán csak a Damien szerepében látható Sam Neill alakítását említeném jónak, a többi szereplők pedig teljesen súlytalanul hozták a rájuk bízott karaktereket.

Mindezen negatívumok után, viszont legalább egy aprócska pozitívumot azért mindenképp meg kell hogy jegyezzek a filmmel kapcsolatosan, méghozzá a film zenei betétjeiért felelős Jerry Goldsmith (1929–2004) munkáját, ugyanis ismételten egy elképesztő partitúrát hozott össze itt. Amik bár jóval ritkábban csendülnek fel a film alatt, de amikor ezeket meghallhattam, akkor legalább visszakaptam némi hangulatot a korábbi Ómen-filmekből.

Számomra csalódáskeltő lett az Ómen-trilógia lezárása, ugyanis egy átlagos szintre redukálták le ezt a nagy ívű történetet, ami mindössze három csillagot ért az én szememben. 1991-ben egy tévéfilmmel megpróbálták feléleszteni a szériát, amit viszont nyugodtan ki is hagyhatunk, hisz semmit nem tesz hozzá a korábbi Ómen-filmekhez, majd 2006-ban John Moore rendezésében jónak látták elkészíteni az 1976-os film remake-jét, ami csúnyán megbukott, mind a kritikusok, mind pedig a mozi pénztárainál. Mindezek után nem tudom, hogy 2024-ben mennyire van létjogosultsága annak, hogy megismerjük az eredettörténetét az Ómen-filmeknek, de azért én várom Az első óment.

horror

Damien (Sam Neill) felnőtt férfivá érett és befolyása megsokszorozódott. Csupán egy karnyújtásnyira van a világ legnagyobb hatalmát biztosító pozíciótól, az Egyesült... több»

2