Az új filmeknél eléggé sikeresen indult a Caesar-vonal, és ebben rendkívül bátran kitárult. Igaz, annak végén volt az, ahogy a vírus szétterjedt, ebben pedig a majmok (legalábbis fajtájukhoz képest) szuperintelligensek lettek, és az embereket rettegésben tartották. Azonban áramhiány alakult ki, félig-meddig disztópikus sorba kerültek, így kellett néhány bátor ember (és jó fej, barátságos) akik megbeszélik ezt velük. Vannak persze mindkét oldalon olyanok, akik kicsit sem riadnak vissza a radikális viszonyoktól, ahelyett, hogy rendesen élnének együtt. Koba pedig ennek a bizalmatlanságnak és belül felgyülemlő fékezhetetlen agressziónak a tökéletes iskolapéldája. Odáig jutott, hogy megöli (legalábbis átmenetileg halálosan megsebesíti a királyt), gyújtogat, és egyből az emberekre fogja. Mi lett volna, ha Caesar nem éli túl? A kemény csata előtt, annak során, és utána láthattuk, hogy mekkora mázlijuk van, azontúl is Caesar túlélésének köszönhető, különben ezt a szörnyeteget nem lehetett volna legyőzni egyhamar. Ez a film végig nagyon hiteles atmoszférát tart fenn, kimondottan erőssé teszi már csak az is, hogy az elején sem sietik el, szép lassan indul el, és több időt tölt a majmoknál, ahol nem beszélnek valami sokat, többet jelnyelven inkább. Kiváló a színészi teljesítmény. Plusz élethű CGI, megnéztem azt is, hogyan csinálták meg, ezáltal hitelesebb, sokkal jobb lett a mozgásuk és az arcmimikájuk, mintha a forgatáson csak a levegőbe beszéltek volna az emberszínészek, és odaanimálták volna a majmokat. Nagyon kemények voltak a harcok, mondjuk, ezt leghatásosabban a lángolás és az automata fegyverek szolgálták. És hadd ne tagadjam, Caesarnak igaza volt: Koba nem volt igazi majom, legalábbis nem közéjük való, hiszen amiket tett, az fajtája szégyene! Hatásos volt a végső harc és az emberek közbeavatkozása, már amennyit eddig láttunk belőle. Amikor előtte Caesar visszatért régi otthonába, és nézte a felvételt, majd a film legvégén elbúcsúzott az emberektől, azok nagyon érzelmesek, sőt megindítóak voltak. De az is szomorú, hogy néhányak butasága miatt mennyien haltak meg, rettegtek és szenvedtek. (Ez egyfajta társadalomkritika is lehet arra, hogy (pl. napjainkban) a háborúkban csak nagyon kevesen haszonélvezői azoknak, a legtöbben szenvednek és meghalnak – értelmetlenül. Zűrzavar és bonyodalmak, rémuralom és kevés tisztánlátás.)
Még véget sem ért a film, mikor már tudtam, hogy a közeljövőben újra meg kell ezt nézni. Az újak közül (2000-est is beleszámítva) eddig ez a legmaradandóbb. Hamarosan megnézem a folytatását, kíváncsian várom, hogy a kibontakozó háborúból mi lesz, hogy lesz.
10/10.
