A híresen hírhedt Asylum-filmek gyöngyszemei: Kétfejű cápa

2024.01.17 18:16 Kóborló Olvasottság: <100x

4

Tavaly év vége felé pattant ki az egyik filmszerető barátom fejéből az az ötlet, hogy próbáljunk meg 2024 minden hónapjában legalább egyszer összefutni, és adózzunk tisztelettel a trash műfaja felé úgy, hogy ezeken az összejövetelekkor egy ZS kategóriás filmet megtekintünk. Persze egyből elkezdtük tervezgetni eme összejövetel részleteit, és abban maradtunk, hogy szigorúan csak a méltán híres Asylum filmstúdió förmedvényeiből fogunk válogatni. Eme kiválasztott filmek pontozásával kapcsolatban pedig abban maradtunk, hogy ami mondjuk a nézhetetlen kategóriába tartozik majd, az az alkotás lesz képes arra, hogy a legtöbb agysejt elpusztítását generálja majd a megtekintése során, amire pedig mondjuk adnánk három csillagocskát (ami igencsak nagy valószínűséggel elég ritkaságszámba fog menni), azt pedig már nem is a trash zsánerbe fogjuk sorolni. A barátom első választása a 2012-es Kétfejű cápára eset, amelyről halottam már igencsak sok mindent, miszerint hogy egy komplett franchise-t építettek rá az Asylum stúdiónál, hisz létezik 3, 5 és 6 fejű cápás filmjük is ebből (ami egyből felveti bennem azt a gondolatot, hogy vajon négyfejű cápa film miért nincs?). Szóval ugorjunk fejest abba a bizonyos trash tartályba, és lássuk, hogy mennyire is lehet szórakoztatónak találni majd eme filmet.

Na mármost a The Asylum filmstúdióról érdemes tudni azt, hogy a trash műfaj szerelmeseit bőséggel ellátta az 1997-es létrejötte óta eme stúdió, és igazi minőségi produkciót, nem is tudom, hogy lehetne-e találni a repertoárjukban. Továbbá majdhogynem az összes filmjüket egyből DVD-re, Blu-rayre, avagy tematikus tévécsatornák műsoraira gyártották. Ráadásul abban is megegyeznek eme produkciók, hogy általában szörnyen alacsony költségvetésből gyártották le őket, ezáltal pedig a látványvilági minőségüket nem igazán lehet értékelni. Egy időben igen nagy divat volt a The Asylum stúdiónál az, hogy a nagyobb hollywoodi látványfilmeknek elkészítették az úgynevezett no budget változatait, remélve, hogy a nézők egy kis csoportja nem fogja észrevenni a minimális címváltoztatást, és hátha megvásárolják majd eme alkotásikat. Ennyit magáról a stúdióról, és ezek után nézzük, hogy mekkora pontszámot képes elérni a Kétfejű cápa azon a bizonyos trash-mérőn.

Történetileg egy elképesztően egyszerű és ostoba sztorit kapunk, de talán nem lehet azt mondani rá, hogy nézhetetlen, hisz ha csak minimális erényeket képes felmutatni (ez esetben egy-két szemrevaló szereplőt, pár fedetlen kebleket), akkor a trash zsánerén belül egyszerűen nem lehet a nézhetetlen kategóriába sorolni. A színészek terén érzékelhető, hogy túl sok jóra nem igazán számíthatunk, ugyanis amikor leesett, hogy a történet főhősnőjét az a Brooke Hogan fogja megtestesíteni, akinek a színészi kvalitását erősen meg lehetne kérdőjelezni, akkor már tudtam, hogy hiába kapunk még egy Carmen Electra színésznőt is a produkcióhoz, ez messze nagyon kevés lesz. Így tehát reménykedtem abban, hogy talán majd humorral fogják kissé egalizálni eme elmaradásokat, de sajnos nem így lett. Ugyanis humorforrás szinte nulla található a filmben.

Ezek után már csak a látványvilág csapnivalóságában reménykedtem, ugyanis hogyha sem a történet, sem pedig a színészi alakítások nem hoztak némi kis humort a filmbe, akkor már csak a Kétfejű cápa megjelenítése adhat erre némi reményt. Na ez viszont megvolt a filmben, hisz volt itt szinte minden. Szörnyű CGI, jelenetenként változó gumicápa méret, de még olykor csupán odavetített cápakontúrok is. Cápánk pedig igencsak serénykedik a kevesebb, mint másfél órás játékidő alatt, hisz 26 főig meg sem áll a cápaeledel-számláló.

Összegezve úgy gondolom, hogyha nem spórolták volna ki a humort a Kétfejű cápából, akkor akár még a két csillagot is elérte volna a trash skálán, de eme hiányossága miatt egy csillagnál többre nem díjaznám.