2024.01.27 12:34 Yosihiro Olvasottság: <100x
0

Az idő minden sebet begyógyít

Szerintem jól döntöttem, hogy ezt a filmet választottam estére egy kis kikapcsolódásra. Megérte. Egy tartalmas és érzelmeket bemutató remek filmet kaptam. A történet két szálon játszódik, a 80-as évek és napjaink.

Így láthatjuk a különbséget is az eltelt idő között. A szerelem és egy dráma, majd felemelkedés, kiteljesedés, és a végére hagyták talán a legfontosabb képkockákat, hogy megismerje lányát az apa. Szóval igen nehéz egy kisgyermek elvesztése, és ez a helyzet, ami teremtődik nem mindennapi, de talán az élet ihlette ezt a holland produkciót, ami jól sikerült. A színészek helyenként át tudják adni azt az érzelmi forrást, érzést, ami szinte az egész film alatt van, de valahol mégsem teljesedik ki.

Az idő minden sebet begyógyít

A lány másképp dolgozza fel kisfia elvesztését, és az apa is. Talán próbálnak egymásnak segíteni, de annyira két különálló karakterként élik meg, hogy a lány elmenekül. Az apa, mint kiderül nehezen dolgozza fel ezt az eltűnést is, de végül megtalálja, amiben vigaszt és örömöt lel. Megnyugszik, és éli életét, amikor váratlanul felbukkan a lány, és az érzelmek nemcsak feltörnek, hanem szinte túlcsordulnak. Ennek bemutatása szerintem erőltetett lett, és a végkifejletet lezárhatták volna egy boldogabb képkockával, hogy az apa örül a lányának... Összességében a forgatókönyv jó. A rendezés is jó lett. A színészek hol hozzáadnak, hol elvesznek az értékből, de összesítve jól teljesítenek. A hangi, képi effektek jók lettek. Így ez a produkció mindenképp a jó közé sorolható négy csillaggal jutalmazom. Kicsit nehezen indul be a történet, de érthető és követhető. Az, ami az emberre hat ezen a filmen, amit lát, a szabad szerelem, a boldogság, majd jön a kín, fájdalom megbocsátás. Csak annyi hiányom volt, hogy miért nem tudtak közös nevezőre jutni a tragédia után. Hiszen ott volt egy újabb élet a lány pocakjában és az apa, aki ugyan nem akart még gyermeket, szerintem ezen túl tudott volna lépni. Így, hogy eltelt sok idő, csak a kínlódást lehet érzékelni az apán, aki végül is megtalálja saját útját. Így picit hullámoztatva vagyunk, és a végén azon drukkolunk, hogy mondja már el neki, hogy van egy lánya. Ez valamilyen formában meg is történik, de ezzel a véggel csak kétségek között hagyjuk ismét a boldogságot. Igazából csak ajánlani tudom, mindenki számára remek kikapcsolódást nyújt a film, és szerintem érdemes egy párként összebújva megnézni. :) Üdv: Yosi

dráma

Lucas és Johanna a 80-as években él, őrülten szerelmesek, egy álmokkal és eszmékkel teli világban. Aztán egy katasztrofális baleset, az Atlanti-óceánon tett vitorlásútjuk... több»

0