A Monkey Man egy kicsit túl ambiciózus akciófilm, remek látványvilággal és hangokkal, csak néha elfelejti, milyen történetet akar elmesélni. Dev Patel első rendezése ügyes, John Wick jellegű verekedős dráma, mely indiai köntöse miatt kilép inspirációja árnyékából, azonban ütős harci jelenetein túl nem kecsegtet sokkal, annak ellenére, hogy rendezője megpróbálta számos érdekességgel és melléksztorival is feltölteni a filmjét.
A sztori első fele kiváló, megismerjük főszereplőnket, problémáját és világát, illetve megtudjuk mi motiválja és miért küzd. A történet szerves része a helyszín, mely egy autentikusan koszos és lecsúszott Indiát láttat, ahol bűnözés és korrupció virágzik és minden gazdag hataloméhes és erkölcstelen. Mindemellett, kapunk pár bokszolós montázst, melyekben főszereplőnk meglepően jól fest. Az ütések brutálisak és a bemutatott fiktív indiai város koszossága és a részletes set design és világítás egy remek stílust alakít ki, ami szépen tölti meg atmoszférával az amúgy elég sematikus helyszíneket.
Dev Patel meglepően kiválóan játssza az érzelmeivel küzdő, címszereplő akcióhőst. Hamar kiderül, hogy a bosszú hajtja A Majomembert, melyet anyja halála motivál. Ezért próbál beférkőzni a városa elitje közé, hogy megtalálja azt, aki miatt árván kellett felnőnie. Természetesen, a bosszú nem olyan egyszerű és itt jön képbe a többi karakter. Nagyrészt sztereotípiákat vagy tipikus John Wick karaktereket mutat be a film, kicsit szomorú, mert a narratíva helyszínei majdnem izgalmasabbak, mint ezek az egyoldalú figurák, akik alig vannak felépítve vagy célokkal ellátva.
A film középpontjánál a történet sajnos bukdácsolni kezd, és egyre világosabb, hogy Patel ügyes rendezése csak a harci jelenetekre terjed ki, és nem tud egy kerek filmet összehozni, karakter drámával, valamint egy okos és katartikus lezárással. A történeti elemek nagyon gyengén építkeznek egymásra, a legfontosabb antagonistát a film nagyrészében nem is látjuk és motivációja és célja alig kitaláltak. Emellett, a történet többször visszatér pár anyukás flashbackre, amik nem annyira illenek a filmbe, és a szintén többször felhozott indiai néptörténeti metafora sem találja meg a helyét. Alapvető narratív pontok nem futnak ki sehová. Például, a comic-relief sidekick karakter egyszer csak eltűnik a történetből, holott sokáig úgy festett, mintha valami érdekes irányba vinné szerepét a film. A protagonista karakter fejlődése szintén hiányzik, főszereplőnk az égvilágon semmit sem tanul a megpróbáltatásai alatt, ugyanaz hajtja és motiválja a film elején és a végén is. Ez csupán azért zavaró, mert a történet közepe iszonyat belassul, pont, hogy egy ilyen változásnak helyet adjon, csak ez sosem manifesztálódik. A sztori bedob egy transznemű mentort és egy elnyomott közösséget, de nem nagyon értettem mi volt a célja ezekkel a karakterekkel, főszereplőnk nem szerez semmi új tudást vagy képességet tőlük és kontributumuk elenyésző. A történet hátterében húzódó aktuálpolitikai párhuzam iszonyat érdekes, felmerülnek olyan kérdések, hogy hogyan lehet vallással és hatalommal a népet elfordítani vagy mennyire megoldás az erőszak a problémák megoldására, és hol áll meg a bosszúszomj. De ezekkel alig foglalkozik a film.
Azért beszélek ennyit erről, mert a film nagyon akart valami mélyebbről szólni, a csihi-puhi mellett. Hangsúlyos szerepet kap a romlott gazdagok és szegények ellentéte és az indiai néptörténet. Patel nagyon bele akart tenni valami enyhe társadalomkritikát a filmjébe és ezt emelkedett mitológiával akarta keverni, azonban ezek nem festenek elég koherens képet és nem támogatják meg tartalommal az őrült akciójeleneteket. A verekedős pillanatok elég hangulatosak, még akkor is, ha a legtöbb jelenet kicsit klausztrofób, mert nem igazán vannak tág beállítások, ahol átláthatnánk a szituációkat. Ehelyett, Patel rengeteg vágással tálalta a legtöbb harcot, a kamerát szanaszét rázzák majdnem mindig, teljesen feleslegesen, de szerencsére még így is átjön az ütések és dobások erőssége, és általában követhető az akció. Még talán őrültebb is lehetett volna a dolog. Ha már elvették az elnökjelölteket védő ügynököktől a fegyvereket, hogy az kézi harcoknak teret adjanak, akkor már simán jobban bele lehetett volna keverni mondjuk Diwalit a verekedésbe.
Bár a Monkey Man több helyen megbotlik és lezárása nem túl katartikus, de atmoszférája és hangulata remek és indiai helyszíne elég arra, hogy helyet kapjon a jobbik John Wick klónok polcán. Dev Patel ügyes rendező, biztos kimondottan nehéz lehetett egy számára idegen zsánerben forgatni és színészkedni egyszerre. Ha legközelebb egy kicsit összeszedettebb történettel megy neki, egy frankó akciófilmet biztos össze tud hozni. Ez most egy erős 7/10.
75 A Majomember (2024)
Dev Patel, aki az Oroszlán és a Gettómilliomos című filmekben nyújtott Oscar-jelölt szerepeiről ismert, egy lebilincselő akcióthrillerrel vág bele a rendezésbe. Patel a rendezés... több»
