Ez a műfaj kicsit kívül esik a komfortzónámon. Nem szoktam sem realityt, sem dokumentumsorozatot nézni. A legtöbbet hiteltelennek, feleslegesen túlspilázottnak vagy egyszerűen csak infantilisnek és unalmasnak találom. Meg ott vannak persze az alpáriak, de azokról inkább szót se...
Az Outlastbe valamiért mégis belefogtam. Talán a táj miatt, hiszen Alaszka gyönyörű vidékével betelni nehéz. A trailer egyik régi nagy kedvencemet, Az alaszkai vadon gyermekeit juttatta eszembe, amikor minden nap izgalommal vártam, hogy ma vajon milyen kihívásokat tartogat a természet a Brown család számára.
Realityk kapcsán felmerül az emberben, hogy vajon mennyi a valóság és mennyi a megrendezett, eltervezett jelenet. Ebben a műsorban ha csak a fele igaz, már az is nagyon durva és embert próbáló.
A show lényege a következő. Tizenhat versenyzőt, nőket és férfiakat vegyes, mindenféle korosztályból, mindenféle háttérrel, amolyan Bear Grylls-es módon kiraknak a világvégi Alaszkán belül is egy legvilágvégibb ponton. Minimális felszerelést kapnak, úgymint ponyva, kés, balta, tűzgyújtó és még egy-két alap cucc. A tizenhat fő négy csoportra oszlik, négy-négy taggal. A négyesek Alpha, Beta, Charlie és Delta névre hallgatnak ezek után.
Innentől kezdve a feladat egyszerű: éld túl, ameddig tudod. Szerezz vizet, élelmet, oldd meg, hogy ne fagyj halálra, főleg éjszaka, amikor szinte garantáltan 0 fok alá esik a hőmérséklet. A legtöbb realitytől eltérően itt nincsenek mindenféle napi feladatok, játékok, kihívások, egyszerűen csak be kell integrálódni a vadonba, kialakítani a teljesen nomád élet kihívásaival tarkított napi rutint. Mindezt átlag három másik emberrel osztozva mindenen, ételen, italon, hajlékon. Azért átlag, mert a csapatok létszáma változik. Néha bővül – hogy miképp, abba nem mennék bele, minden poént azért nem lövünk le –, néha pedig fogyatkozik. A kiszállás önkéntes (néhány kivételtől eltekintve, de ezt most szintén nem spoilerezzük). Nincs más teendő, mint fogni a jelzőpisztolyt, ami szintén a kezdőcsomag része, és fellőni egy rakétát. Ekkor érkezik egy motorcsónak, és elszállítja a kilépni kívánó versenyzőt.
És vannak, szép számmal, akik feladják. Mert ezeket a megpróbáltatásokat azért kevesen bírják, főleg hosszútávon. Feladja olykor a test, olykor a lélek. Mind a kettő komoly gyötrelmeket kell, hogy kiálljon... A test megpróbáltatásai egyértelműek. Éhezés, szomjazás, fagypont alatt, a jeges földön alvás, fertőzések, minimális napi kalóriabevitel mellett folyamatos komoly fizikai munka.
Ami pedig néha még ennél is keményebb, az a lélek és az elme erőpróbái. A testi sanyargatás olykor a lélekből is a legsötétebb oldalát hozza elő. A mindennapi életben normális, átlagos, akár még jó emberek is képesek szörnyeteggé válni, ha az érdek úgy kívánja, az elme pedig a kimerültségtől nem úgy koordinál, tart kordában, ahogy egyébként. Lopás, nehezítés, intrikák, olykor szó szerint a másik életével való játszás, amibe az elkövetők vagy bele se gondolnak, vagy már annyira nem tiszta a morálkép, hogy megszólaljon az „ez már too much” sziréna.
És milyen a világ? Akárcsak a mindennapokban, ennek elszenvedői sokszor azok, akikre viccesen, vagy intrikusan azt mondjuk „Túl jó vagy erre a világra”. Ő válnak áldozattá, maradnak magukra, csapatnak be. Ők nem azért húzzák elő a jelzőpisztolyt és lövik fel a rakétát, mert az éhezést nem bírja tovább a gyomruk. Az ő gyomruk az emberi gyarlóságnak ezt a szintjét nem tudja már befogadni, és mondja azt, hogy ebben nem kíván tovább részt venni.
Jelenleg két évad elérhető a Netflixen. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz az alapkoncepció, és mégis teljesen más mind a kettő. Mert itt a személyiségek, az erősek és gyengék dinamikája, a gondolkodásmód határoz meg mindent.
Az Outlast nem csak egy túlélőműsor. Azt mutatja meg, hogy ébredhet fel az ember legsötétebb, legbátrabb, vagy akár legszerethetőbb oldala is.
Érdemes megnézni.
51 Csapatmunka (2023)
A szélsőséges alaszkai vadonban 16 túlélő versenyez egy hatalmas pénznyereményért, de ezeknek a magányos farkasoknak egy csapat tagjának kell lenniük a győzelemhez. több»
