Élvezhetően felületes, látványosan hétköznapi

2024.10.30 22:43 Zelegor Olvasottság: 100x

0

Elöljáróban leszögezném, hogy az új Star Wars-filmekkel elmaradásom van, de ez szimplán annak köszönhető, hogy engem mindig is hidegen hagyott az egész franchise. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a Star Wars régi filmjei egyfajta öngerjesztő szeretetben, afféle kivételben részesülnek, tudjátok, mint a legtöbb klasszikus, kultfilm esetében, amikor egyszerűen képtelenek még társaságon belül is elfogadni az emberek, ha nemtetszésednek hangot adsz, vagy szimplán egy-két jelenetet kiemelsz mint negatívum. Tapasztalataimból adódva a Star Wars filmjei a „csak jót, vagy semmit” kategóriába esnek, ezt bővebben nem fejteném ki, amiért leírtam ezeket a sorokat, arra vezethető vissza, hogy nem csak a hype van fenntartva a franchise körül, hanem a rajongók általi érthető módú szeretet. Rendben, talán nem a legjobb kifejezés, de ez az a dolog, ami színvonalcsökkentő hatást generál.

Azzal kezdeném magát az Andor-sorozat véleményezését, hogy az általam kedvelt Mandalorian-hez hasonlítom, ugyanis utóbbi kifejezetten tetszett, a 3. része pedig igencsak emlékezetesre sikerült egy effektnek köszönhetően. Őszintén szólva kizárólag az Andor miatt fizettem elő a Disney+ szolgáltatására, és ezt nem a sorozat számlájára írom, de muszáj megemlítenem, hogy a mozi minőségű hanghatások borzalmasak, egyszerűen szólva silány, már-már gusztustalan, feltekerve teljes hangerőn egyes jeleneteknél alig hallhatóan suttognak, visszatekerem, felhangosítom, majd hirtelen a semmiből berobban egy hanghatás („harangozás”, robbanás, lövöldözés...), ami természetesen 300%-kal hangosabb, mint a korábbi párbeszéd. Kérdem én, ha egyszer itthon hangfalról, esetleg fejhallgatóról nézem a filmet, miért nem lehet konstans szinten, kifejezetten streamingre szabott hangot szerkeszteni az efféle sorozatok/filmek alá? Szóval a hanghatások változó intenzitása nálam elérte azt, hogy fejhallgatón néztem végig a sorozatot a hangerő-szabályzót a kezemben tartva... kizökkentő módon volt zavaró. Viszont mint említettem, ezt nem írtam a sorozat számlájára, ez inkább minősíti a streamingszolgáltatás alapcsomagját.

Ami viszont hanghatás és a sorozat értékvesztéséhez vezetett, az maga a zenei élmény teljes hiánya. A Mandalorian esetén a zene olyan jó összhangban volt a jelenetekkel, tényleg dicséretre méltó módon, az Andor esetében viszont meglepetésemre a 12 epizód alatt rengeteg helyen használtak olyan zenei aláfestést, ami hagyján, hogy a díszlethez nem passzolt, de magával a jelenettel sem volt összhangban, és számomra ez elsődlegesen az, ami néha a tűréshatárom súrolta, nem illetném trehány jelzővel, de igénytelennek tartom, felületesnek a sorozat kivitelezését ebből a szempontból.

A másik szempont, ami további csillagvesztést eredményezett, az olyan részletek, amik habár a történetet nem befolyásolták közvetlenül, mégis lógnak a levegőben befejezetlenül, kérdéseket hagyva válaszolatlanul.

Nem akarok spoilerezni, így csak szavakat írok: értékes nyaklánc, zsákmánnyal teli hajó, szökevények, bányabaleset. Annak tükrében, hogy mindegyik epizód 2 perc előzetes+főcím és 6 perc stáblistából áll, igazán kitölthették volna egységesítve a részek idejét belemenve a részletekbe.

Az, hogy számomra nem volt kielégítő a sorozat, azzal tudnám megválaszolni, hogy inkább a 12-25 korosztály a célközönség, elvégre ezt a Disney is kijelentette, ahogy a Netflix is mint logikai okot, hogy az új generációkkal a modern köntöshöz igazodva kívánják megismertetni a nagyobb franchise-okat. Ezzel nincs is semmi gond, nyilván a profit is ott lebeg a magasztos célok mögött, de ha már ennyi energiát rászánnak egy sorozatra, miért nem lehet azt részletekbe menően kivitelezni?

A sorozat pozitív oldala talán az, hogy izgalmas és fenntartja az érdeklődést, a karakterek átlagos szinten vannak kivitelezve, ahogy az manapság jellemző, látványos jelzővel nem feltétlen illetném a sorozatot, de a tájak, a háttér, a díszlet hozta a Star Warshoz köthető hangulatot.

Összegezve ez egy olyan sorozat, ami próbál felüdülést nyújtani az elérhető sorozatok kínálatában – valljuk be, ez nem lenne nagy kihívás –, mégis megmarad középszerűnek mind kivitelezésben, mind zeneileg. Szimplán az a gond, hogy tömve van modern megvalósításokkal, követi a trendet, más megfogalmazásban ez a sorozat egy a sok közül, az unalmas, eseménytelen napokhoz igazodva elégíti ki az unalmas, hétköznapi igényeket.