„Nos, nagyon úgy tűnik, hogy velünk, a TV előtt ülőkkel vagy a mozivászon előtt ülőkkel senki sem foglalkozott. A nézők vegyék a jegyet, és ennyi. Nem kell túlbonyolítani. Itt egy újabb horrorfilm, tessék! Most megkapjátok!”
Kétszer is megnéztem ezt a művet, gondolván, hogy talán bealudtam rajta, azért maradt ki a lényeg, de nem. (Másodjára is csak sejtéseim vannak a történésről.) Az első húsz perc a szokásos: haverok, napszemüveg, alkohol, vonaglás. (Itt bemutatják a szereplőket.) Itt már az unalmat felváltotta az apátia, ezért fel kellett ocsúdnom, hogy az unalom vékony fátylát lerázzam magamról.
Újra megpróbáltam az érdeklődés halovány sugarával tekinteni a filmre, mely érdeklődés hol felébredt bennem, hol elmerült, majd ismét előbukkant, hogy megint elhagyjon. És ez így megy a fennmaradt százharminc percben.
A második húsz percben: haverok, utazás, úszás, vonaglás, csacsi kergetés a sivatagban. Igen, eddig láttuk, és meg is értettük. Maradt száztíz percünk. (Az izgalom, mely árnyként siklott végig a szobán, szürke arccal tekintett le rám, utána elfordult tőlem, majd elröppent.) Itt kellett volna, hogy elkezdődjön valami, hiszen ismerjük a szereplőket, de a cselekmény még mindig zavaros.
Ez a zavar nem is múlik el, mivel a sivatagban, egy lámpával és egy kamerával (ami sosem merül le, és ki a fene vinne magával kamerát, ha veszélyben az élete) szaladgálunk a sötétben. Sikolyok, véres homok, csacsik. Gondoltam, megérkeztünk. Talán itt lesz a nagy áttörés. Sajnos nem.
(A sötétben felvett jelenetek kaotikusak, és ami ennél is fontosabb, hogy semmit sem látunk, és emiatt semmit sem értünk. Azért erre oda szoktak figyelni a film készítői, hogy legalább egy mézesmadzagot húzzanak el a néző előtt, hogy ne váltsunk át egy ennél sokkal unalmasabb műsorra. Igaz, végigszenvedtem a filmet, de időpocsékolásnak bizonyult.)
Ez egy olyan film, ahol a rendező nem mutat be semmit, csak pár véres jelenetet. A film hátralévő része hosszú és unalmas perceiben csak egy lámpának a fénycsóváján keresztül, csepegtetve kapunk információt arról, hogy mi is történhetett a szereplőkkel. Viszont ez édeskevés ahhoz, hogy azt mondhassuk, „izgalmas volt a film”.
Robbie Banfitch, a történet megálmodója (szebb álmokat kívánok neki és magunknak is) talán jobb lenne (vagy nem), ha újra átgondolná, hogy valóban ez a szakma-e az, ami leköti. A színészek alakítása felejthető. Pár hangeffekten kívül semmi jó nincs a filmben. Én azt ajánlom, ha valaki meg akarja nézni, előbb olvassa el a film tartalmát. (Talán talál egy épkézláb leírást.) A filmből nem fog kiderülni semmi. Kellemes pihegést és jó szórakozást kívánok!
46 The Outwaters (2022)
Négy utazó fenyegető jelenségekkel találkozik, miközben a Mojave-sivatag egy távoli részén kempingeznek. több»
Szereplők: Angela Basolis, Scott Schamell, Michelle May, Leslie Ann Banfitch, Robbie Banfitch
