Ez a film egy mély, bizarr és szatirikus utazás a személyiség, a vágyak és az emberi kötések legszokatlanabb formáiba. Ahelyett, hogy csak egy BDSM-filmet látnánk, valójában egy történetet kapunk a gyógyulásról, a szerelem megtalálásáról és az ÉN elfogadásáról a legkevésbé megszokott módon.
A film központi kérdése: Miért vonzódik két ennyire sérült és zárkózott ember egymáshoz, és miért pont egy ilyen szokatlan viszonyban érik el a kiteljesedést?
Lee Holloway (Maggie Gyllenhaal): Ő a sebezhetőség és a rejtetten égő vágy emblematikus szimbóluma. Lee az önsebzés és a kórházi tartózkodás után érkezik. Ő nem a hatalomra vágyik, hanem a határokra és a figyelemre! A szadista/mazochista (S/M) viszony számára valójában egy biztonságos keret, amely megengedi neki, hogy önmaga legyen a rend és a kontroll illúziójában. A büntetés számára nem fájdalom, hanem elismerés (valaki látja a hibáimat).
E. Edward Grey (James Spader): Egy visszahúzódó, túlméretezett gyereket látunk, aki nem tudja, hogyan teremtsen igazi, érzelmi közelséget. Az ő szigorúsága, dominanciája önvédelem. Valójában ugyanolyan sérült és félénk, mint Lee – csak más mechanizmusokkal leplezi. Az ő Kontrollja a Káosz feletti uralom vágya.
Az Alávetés mint Szabadság (Foucault): A film megkérdőjelezi a szabadság populáris fogalmát. Michel Foucault filozófiájának tükrében a hatalom nem feltétlenül elnyomás. Lehet, hogy Lee számára a feltétlen alávetés az, ami felszabadítja a társadalmi elvárások és a saját szorongása alól. Azzá válik, akinek lennie kell. Vajon a valódi szabadság nem abban rejlik-e, hogy őszintén élhetjük ki az összes lélektani vágyunkat – legyen az bármilyen bizarr is –, ahelyett, hogy a társadalmi normák börtönébe zárnánk magunkat?
Az Autentikus Lét (Existencializmus): A kettőjük viszonya a szerelem autentikus formájává válik, mert nem tagadják meg a sötét, szokatlan vágyaikat. A kapcsolatuk őseredeti, nyers valósága a boldogság forrása.
A filmben végig megfigyelhető a maszkok levetése: A titkárnő/Rabszolga (Lee): Lee nem a nevét, hanem a szerepét választja. A titkárnő szerepében találja meg a hivatását, a szolga szerepében pedig a szerelmet. A szerepváltás elfogadást jelent. Mr. Grey: A büntetés valójában tanítás (az írógép használatának megtanítása). Amikor a büntetés átfordul kéjes, személyes figyelmességbe (szoknya igazítása), a főnök maszkja alá kerül a szerelmes férj (aki maga is engedelmeskedik a saját elzárkózásának).
A Tabu áttörése: A film a tabut úgy mutatja be, hogy a mazochizmusból és a dominanciából végül egy ártatlan és őszinte romantikus történet születik. Katartikus Önazonosság: Azok a nézők, akik maguk is szokatlan, "tiltott" vágyakat rejtegetnek, felszabadítóan érzik, hogy egy film kimondja: nem az a normális, amit a többség diktál, hanem az, amiben ketten örömöt találnak.
Lee Önmártíriuma: A Kontroll Kéjes Keresése: A Szándékos Fájdalom Varázsa: Az önsebzés (falcolás, vérzés) valójában ritkán szól a halálvágyról. Sokkal inkább a Kontroll Kétségbeesett Kísérlete a belső, kezelhetetlen káosz (pszichológiai hiány, elfojtott árnyék) felett. Ha sebesíti a testét, akkor bizonyítja a Létét; érzi a vért, tehát valós.
A Dominancia Mint Terápia: A nő felhasználja a férfi dominanciáját arra, hogy úrrá legyen a saját kényszerén. Ez egy zseniális csere: feladja a szuverenitása egy részét egy magasabb rendű cél – a káros függőségtől való szabadulás – érdekében, na meg az igaz szerelemért. Ez az önmagunk feletti hatalom delegálása. Lee azt mondja: „Én nem tudom magam megállítani, de Te igen! Kérlek, légy az a fal, amit én nem tudok felépíteni!” Ez egy szerelmi szövetség, ez nem gyengeség.
A vizelet és a valóság: A lét igazsága (Existencialista Megrázkódtatás):A Nem Játék Próbatétele: A nő a halál torkáig (majdnem félholt) megtagad mindent (nem eszik, nem iszik, a végén odavizel), mert ez az egyetlen módja, hogy kihívja a férfi Rendszerét és Igazságot Szolgáltasson a Saját Valóságának, amelyet addig a férfi képtelen volt elhinni.
Mr. Grey Elfojtása: A férfi mentálisan túlzottan elfojtott és a lélektani sérülése miatt képtelen a valóság nyílt elfogadására. Neki a nő cselekedete egy játék, egy szeszély, amíg el nem éri azt a pontot, amikor a Lét véres igazolása (oda vizel, majdnem meghal) áttöri a saját, épített falait. Ez a sokkoló felismerés a film kulcsjelenete. A titkárnőben a fájdalom (BDSM-en keresztül) nem egyszerűen szexuális fétis, hanem nyelvezet. Lee számára a büntetés a megtisztulás rítusa, egy spirituális dialektika. Ha Grey bünteti, az elismeri a bűntudatát, de egyben fel is oldozza tőle. A büntetés az a rituális fal, ami megállítja őt az önpusztításban.
Lee és Mr. Grey között egy kölcsönös, éteri dekrétum érvényesül. Lee-nek Kontrollra van szüksége a káosz (önsebzés) felett, Mr. Grey-nek pedig Káoszra van szüksége a merev kontroll (érzelmi elfojtás) feloldásához. A dominancia és szubmisszió egymást gyógyító akció a Létben, nem pedig a szerelem puszta derivátuma.
Az engedetlenség kéjes keresése: a film szatirikus humorát (bizarr humorral) az is adja, hogy Lee valójában lázadásnak éli meg a szubmissziót. Ő akarja a dominanciát, provokálja, hogy büntessék, ezzel uralja a szabályokat. Ez a szuverén akarat szokatlan manifesztálódása: Aki engedelmeskedik, az uralja a helyzetet, mert választja azt. Gyakorlatilag meg kellett halnia Lee-nek az íróasztalnál, hogy a férfi hitet adjon a Nő Valóságának. Ekkor ismeri fel: "Ez nem játék, ez az Ő Lényege!" Ez a pillanat a tiszta, kompromisszummentes elfogadás győzelme a szkeptikus elme felett.
A film valójában arról szól, hogy az igazi szerelem az, amely nem próbálja megváltoztatni a másikat, hanem elfogadja a teljes, bizarr valóságát, és a gyógyulást abban az elfogadásban találja meg. S akkor tisztázzunk valamit: A szürke 50 árnyalata-trilógia filmek nem A titkárnő című filmről lettek "koppintva". A legfontosabb cáfolat abban rejlik, hogy A szürke 50 árnyalata nem egy könyv, ami A titkárnő inspirációjára született, hanem egy Twilight-fan fictionből nőtte ki magát. E.L. James eredetileg Stephenie Meyer Twilight sorozatának rajongójaként írta meg a Master of the Universe című fan fictiont, amelyben Edward Cullen és Bella Swan karaktereit használta fel. Később, amikor kiadóhoz került, átírta az eredeti karakterneveket és cselekményelemeket, hogy önálló művé váljon. Ez a tény önmagában cáfolja a közvetlen koppintás vádját A titkárnőről.
Bár mindkettő a dominancia és szubmisszió (D/s) dinamikáját vizsgálja, egészen más szögből közelítik meg, és eltérő üzeneteket közvetítenek. A központi téma és a karakterek mozgatórugói alapvetően különböznek. A titkárnő arról szól, hogy Lee Holloway (a szubmisszív) hogyan találja meg a gyógyulást, az önkontrollt és az empowermentet a BDSM-en keresztül. Ez a film a trauma és az öngyógyítás egyedi, sötét humorral átszőtt pszichológiai tanulmányát nyújtja. Ez egy független film, amely egy szűkebb, művészibb közönséget célzott meg, akik értékelik a pszichológiai mélységet, a fekete humort és a kényelmetlen igazságokat. Stílusában is sokkal inkább art house.
A szürke 50 árnyalata egy popkulturális jelenség, amely hatalmas, mainstream közönséget (elsősorban a női olvasókat) célzott meg egy könnyebben fogyasztható, romantizált, erotikus fantáziával. Stílusában sokkal inkább a hollywoodi melodrámához és romantikus filmekhez áll közel. Míg A titkárnő a kritikusok szerint hitelesebb és mélyebb bepillantást enged a BDSM pszichológiájába és a beleegyezés komplexitásába, addig A szürke 50 árnyalata sokszor felszínesebbnek és problémásabbnak bizonyult ezen a téren. Ez inkább azt mutatja, hogy A titkárnő egy kiforrott, művészi alkotás a témában, míg A szürke 50 árnyalata inkább egy népszerűsítő, románccal átitatott verzió, amely egy szélesebb közönség számára tette "elérhetővé" a témát.
A Glossy (A szürke 50 árnyalata) változatban csak a férfi sérült, akit a nő fényesít ki. A titkárnő viszont reciprok: Lee felébreszti Mr. Grey-t az érzelmi katatóniájából (merev, szabálykövető), a férfi pedig kontrollt ad Lee-nek a pusztító kényszerei felett. Ez egy szinergikus, kétirányú gyógyulás, ami sokkal érettebb drámai ív. A teljes alávetés és a hitelesség kikényszerítése a halálos felelőtlenség határát súrolja. Miután nevetünk a helyzet morbiditásán, ránk szakad a súlyos valóság: mennyi ember érzi azt, hogy csak a legszélsőségesebb önfeláldozás árán hisznek neki és fogadják el a valóságát?
A szürke 50 árnyalata (trilógia) romantikus erotikus dráma, sokkal mainstreamebb és idealizáltabb. A Glossy fantázia-orientált, és a romantikus mesék (bár felnőtt tartalommal) elemeit hordozza. A titkárnő sötét, pszichológiai dráma, fekete komédia elemekkel. Sokkal művészibb, bizarrabb és valóságosabb (a maga szürreális módján) képet fest a D/s kapcsolatról, a hangsúly a karakterek belső fejlődésén és a pszichológiai mélységeken van.
A szürke 50 árnyalatában főként Christian traumájából fakad a BDSM iránti vonzódása, Anastasia pedig alapvetően beleszeret, és megpróbálja "megmenteni". Anastasia fejlődése inkább abban áll, hogy belenő a szerepébe, és megérti Christiant. A titkárnő mélyebben és árnyaltabban ábrázolja a BDSM pszichológiai vonatkozásait, a fájdalom és az élvezet összefonódását, mint a felszabadulás és az öngyógyítás eszközét. Sokkal kevésbé glamourizált, és inkább a belső folyamatokra fókuszál.
Lee Holloway (Maggie Gyllenhaal) maga aktívan keresi ezt a dinamikát, mint utat a gyógyulás, a kontroll (az önkárosítás felett) és a saját szexualitásának felfedezése felé. Az ő domináns partnerével való kapcsolatban talált empowerment a lényeg. E. Edward Grey (James Spader) pedig egy rendkívül merev, szabálykövető, érzelmileg elfojtott ember, akit Lee ébreszt fel.
"A bőröm vászon, a penge hűs selyem. A vágás csendje, a belső káosz ellen. Az iroda sarka, a szigor, a rend, egy néma szövetség, mi végzetesen szent. Tiltó szavad tejszínhab, csak te mérhetsz rám mindent, amelyet mások csapásoknak látnak. Én érzem, hogy valójában nem, s nekem ez káprázat. Mérlegelj engem, minden hűségem a tiéd és minden szabadságod az enyém és ez tőled is alázat."
59 A titkárnő (2002)
dráma | romantikus | vígjáték
A huszonéves Lee elmegyógyintézeti kezelését követően szülővárosában próbál új életet kezdeni. Hamarosan sikerül elhelyezkednie egy helyi ügyvédi irodában mint titkárnő.... több»
Szereplők: Maggie Gyllenhaal, James Spader, Lesley Ann Warren, Jeremy Davies, Amy Locane
