Sakkjátszma az Idősek otthonában

2025.10.14 23:12 Fekete Gandalf Olvasottság: <100x

0

Az utóbbi néhány évben nem volt még ennyire érdemtelenül felkapott rendező, mint James Gunn, értem én, hogy a Galaxis őrzőivel "berobbant" a köztudatba (a maguk kategóriájában tényleg jó filmek), de azóta mit tett le, ami miatt megérdemelte, hogy piedesztálra emelték, mint valami korszakos zsenit és popkulturális ikont? Egyaránt kapkodott érte az MCU és a DCU/DCEU is...pedig csinált egy Öngyilkos osztag remake-t, ami még az előzőnél is gyengébb lett. A fickó gyakorlatilag már csak képregényfilmeket tud rendezni - és hát, azok sem a legjobbak.

És ezzel el is érkeztünk a DC filmes univerzumának rebootjához, aminek gyakorlatilag a reklámarca lett, megkapta az új filmes univerzum "kezdőfilmjét", az új univerzum mozgatórugójának legismertebb karakterét, Supermant. Akkor sem értettem mire fel lett egy milliárdos képregény-univerzum vezéralakja, de arra gondoltam, hogy ennyi bukta után talán a DC tényleg rebootolja nem csak a filmes univerzumot, de az egész eddigi hozzáállásukat és nem véletlenül látják benne a megváltó rendezőt.

A fentiek miatt én magam nem vártam túl nagy reményekkel a Superman-filmet, megvártam, míg streamingen is elérhetővé vált, s előkaparva agyam hátsó zugaiból azt a kis minimális mennyiségű elvárást, leültem a tv elé. Nem azt mondom, hogy pocsékolás volt az másfél-két óra, de nem is úgy álltam fel a kanapéról, hogy azt éreztem, a DC vérátömlesztése sikeres volt.

Maga a koncepció egyébként nem volt rossz, viszont nem tudnám megmondani, hogy hol ment el a film a középszerű üresség felé. Minden mellébeszélés nélkül mondhatom: unalmas, vérszegény produkció volt. Nem mintha Snyder Man of Steel c. filmje sokkal jobb lett volna, de azokban a mozikban volt egy kis élet az indokolatlan lassítások és túlstilizált képi világon túl is, míg a Gunn-féle Superman olyan, mint egy sakkjátszma az idősek otthonában. A film olyan, mintha Gunn megpróbálná újraírni a szuperhősi archetípust, de az a baj, hogy ezt a Watchmen már régen - és sokkalta eredményesebben megtette.

Végszóra: James Gunn neve ma már egybeforrt a képregényfilmekkel — de ez nem feltétlenül dicséret. A Superman esetében is az a benyomás, hogy Gunn még mindig ugyanazokat a paneleket mozgatja, amiket A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy) és az Öngyilkos osztag (The Suicide Squad) idején megszoktunk: cinikus humor, túlzó érzelmi csúcspontok és zeneileg túlfeszített montázsok. Csakhogy ezúttal mindezt a DC ikonikus hőse, Superman hátán próbálja eladni — s ez nemcsak vérszegény hozzáállás, de nekem már ennyi film után unalmas is.