Kevés olyan film született a kétezres évek elején, amely ennyire mesterien egyensúlyozott volna a sci-fi, a misztikum és a lélektani dráma között, mint M. Night Shyamalan Jelek című alkotása. A rendező, aki ekkor már túl volt a Hatodik érzék hatalmas sikerén, ismét a hétköznapi ember szemszögéből vizsgálja a természetfelettit — de ezúttal a hit és a félelem határmezsgyéjén.
A film középpontjában Graham Hess (Mel Gibson) áll, egy kiégett pap, aki felesége tragikus halála után elveszítette a hitét, és gyermekeivel egy pennsylvaniai farmon próbál új életet kezdeni. Egy nap azonban furcsa körök jelennek meg a kukoricásban, és hamarosan világossá válik, hogy ezek nem emberi kéz művei. Shyamalan mesterien építi a feszültséget: minden nesz, minden nyikorgás, minden árnyék mögött ott lapul a bizonytalanság, amit a rendező a néző képzeletére bíz.
A Jelek nem az űrlényekről szól. Az idegenek csupán díszletként szolgálnak egy mélyen emberi történethez: a gyász feldolgozásához, a hit újraéledéséhez és a sors értelmének kereséséhez. Mel Gibson alakítása pontos és megindító, a visszafogott érzelmek és a belső vívódás minden rezdülését megmutatja. Testvérét, Merrilt Joaquin Phoenix játssza, aki a maga kissé esetlen, de hűséges karakterével hozza a film egyik legemberibb és legkedvesebb figuráját. Shyamalan zsenialitása nem a látványban, hanem a hangulatban rejlik. A filmben ritkán látjuk, mitől kell félnünk — és éppen ettől lesz igazán félelmetes.
A rendező Hitchcockot idéző módon adagolja az információt, miközben a James Newton Howard által komponált zene hideglelősen fokozza a feszültséget. A hangkulissza önmagában is tökéletesen mesél, minden zörejnek jelentősége van.
Ugyanakkor a film nem hibátlan. A fináléban megjelenő földönkívüli lény — bár szimbolikus értelemben fontos — vizuálisan kevésbé meggyőző. A CGI korának korlátai érződnek, s a túlzott szimbolika néhol szájbarágósnak hat. Aki dinamikus, látványos inváziós sci-fit vár, az csalódhat, mert Shyamalan filmje lassú, befelé forduló, filozofikus. Ám aki hajlandó elmerülni ebben a csendes feszültségben, az valami sokkal mélyebbre bukkan: a reményre, ami a sötétség közepén is megmarad.
A Jelek igazi ereje abban rejlik, hogy képes a nézőt személyes szinten megszólítani. Mindannyiunkban ott él a kérdés: vajon a véletlen események mögött van-e rend, vagy minden csupán káosz? A film erre nem ad egyértelmű választ, de finoman sugallja, hogy a hit — bármiben is hiszünk — lehet az a lámpás, ami átvezet a sötéten. M. Night Shyamalan ezzel a filmmel bebizonyította, hogy nemcsak fordulatokban, hanem érzelmi mélységben is otthonosan mozog. A Jelek olyan alkotás, ami nem a szemnek, hanem a léleknek készült. Olyan film, ami lassan, de biztosan a bőr alá kúszik, és még napokkal később is ott visszhangzik bennünk a kukoricás susogása és a toronyharang zengése.
82 Jelek (2002)
dráma | misztikus | sci-fi | thriller
Egy amerikai kisváros melletti elszigetelt farmon különös események történnek. A farm birtokosa (Mel Gibson), aki hajdan lelkipásztorként ténykedett, nem szeretne törődni a... több»
Szereplők: Mel Gibson, Joaquin Phoenix, Abigail Breslin, Rory Culkin, Ted Sutton
