2025.12.18 05:33 Krumplishal Olvasottság: <100x
0

Az ünnep, ahol a cuki és a rémálom kéz a kézben jár

Joe Dante kultikus filmje, a Szörnyecskék mára a ’80-as évek egyik ikonikus darabjává vált: egyszerre családi film, horror-komédia és társadalomkritikus szatíra, amelyet a mai napig nem sikerült megismételni. A Szörnyecskék egy olyan különös hangulatú mozi, amely a karácsonyi békességet egy csapat kis, anarchista lény humorosan vérszomjas tombolásával elegyíti.

A történet alapja egyszerű, de zseniális: Billy ajándékba kap egy különös, imádnivaló lényt, Gizmót, akinek három egyszerű szabályt kellene betartani – nem érheti víz és soha semmilyen körülmények között nem szabad éjfél után etetni. Természetesen mindhárom szabály megszegésre kerül, és a kedves kis mogwaiból káoszt hozó, hedonista szörnyhordák születnek.

Az ünnep, ahol a cuki és a rémálom kéz a kézben jár

Ezek a lények egyszerre viccesek és félelmetesek, és a film egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy ezt a kettősséget úgy tartja fenn, hogy közben a történet nem esik szét. A Szörnyecskék kivételesen erős atmoszférával rendelkezik: a karácsonyi kisváros idilli díszlete alatt egy olyan Amerika képe rajzolódik ki, ahol a fogyasztói társadalom, a kapzsiság és az önzés lassan felemészti az emberi kapcsolatokat.

Dante filmje a felszínen játékos és komikus, de mélyebb rétegeiben sokkal sötétebb, mint amit elsőre mutat. A szörnyek tombolása valójában a modern élet groteszk tükörképe – anarchikus, szeszélyes és könyörtelen. A praktikus effektek a mai napig lenyűgözően működnek. Gizmo a korszak egyik legkedveltebb bábanimációs karaktere, szerethető mimikával és mozdulatokkal, miközben a szörnyek dizájnja egyszerre undorító és szórakoztató. A fizikai jelenlét, amelyet ezek a bábok adnak, időtállóvá tette a filmet – egy mai CGI-dömpingben is élőbbnek hatnak, mint sok digitális lény.

A színészi játék kellemesen természetes: Zach Galligan (Billy) és Phoebe Cates (Kate) bája a film egyik lelke, de a mellékszereplők – különösen a túlkapó városlakók – adják meg a fekete humor valódi ízét. Jerry Goldsmith zenéje pedig emlékezetes, játékos dallamaival szinte önálló karakterré válik.

A film legerősebb pontja mégis a hangnem egyensúlya. Dante úgy tud feszültséget teremteni és horrort szállítani, hogy közben a néző végig szórakozik. A tónusváltások – a meghökkentően morbid pillanatoktól a szívmelengető jelenetekig – finoman kiegyensúlyozottak, és ez teszi a filmet igazán időtállóvá.

A Szörnyecskék egyszerre horror, komédia, karácsonyi film és társadalmi fricska. A ’80-as évek egyik legkreatívabb műve, amelynek bája és őrülete ma is ugyanolyan erős, mint bemutatásakor. Egy igazi kultklasszikus, amely nélkül nem teljes az ünnepi filmes szezon – főleg azoknak, akik szeretik, ha a cukiság mögött egy kis káosz is megbújik.

fantasy | horror | vígjáték

Billy (Zach Galligan) új kiskedvence az apró és aranyos Gizmó. A fiúnak három szabályt kell betartani a jövevény és saját érdekében: nem érheti nedvesség a testét, távol... több»

0