Egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt általánosban. Már a könyv is tartalmazott képeket, így a filmbeli ábrázolás nem volt újdonság. Nagyon aranyos mese, aminek sokkal komolyabb értelme is van, mint amit elsőre be tud fogadni a néző. Persze gyermekszemmel erre nem jövünk rá, de ezért jó visszatérni a régi kedvenc meséinkhez újra.
Középiskolában láttam média órán. Akkoriban nem nagyon fogott meg, mivel túl művészinek, réginek tűnt, de újbóli megnézésével az ember rájön, hogy habár régebbi film, mégis hasonló problémákat boncolgat, amiket ma is tapasztalunk. Van egy sajátos humora, ami Fellinire jellemző, rá kell érezni, de utána végig leköti az embert.
89 Vuk (1981)