Nagyon csalódás volt… A sztori kaotikus, és tele van random multiverzum-flikkerrel, aminek már a gyerekek sem értik a felét. Rihanna hangja oké, de James Corden túl nyomul. Az egész olyan, mintha sablonokból gyúrták volna össze, hogy legyen valami nyári mozi – de érezni, hogy semmi szív nincs benne.
Harmadik évad és még mindig tud újat mutatni. Ez nálam ritka. A karakterek fejlődése végre nem csak díszlet, hanem érzelmileg is megfogott. És a zene?? Megint full beletrafáltak. Lehet, hogy nem mindenki cucca ez a lassan építkező sztori, de aki szereti a komplex világokat, annak kötelező.
Az elején szépen építgeti a hangulatot, az erdő és a barlang tényleg fullos atmoszférát teremt. A főszereplők közti dinamika is jól működik, őszintén izgultam értük. Egyedül a végkifejlet lehetett volna komplexebb.
Borzasztóan hangulatos film, a városimádók álma – megvan az a tipikus párizsi báj. A karakterek között is érződik a kémia, bár néha picit túl romantikusnak tűnt számomra. De még így is szívesen nézném újra.
Nagyon friss volt az egész: az angyalos-romkom mix meglepően jól működik, és Élodie Fontan karaktere végig szórakoztató. A konfliktusok sem kiabálnak, inkább lazán simulnak a sztoriba. Ha valami kis nyári kikapcsolódás kell, abszolút ajánlom
Teljesen visszarepít az ’80‑as sci‑fi filmekhez, de közben mégis friss és szerethető. Elio karaktere szuper, a Communiverse látványvilága pedig simán kiemeli ezt az élményt a többi Pixar‑film közül. Nagyon élveztem.
Nah, ez a sorozat tényleg olyan, mint amikor egy laza péntek este rástartolsz valamire, aztán egyszer csak hajnali kettőnél még ülsz előtte. :-) Letaglózó légkör, komor sztori, de a karakterek közt motoszkál az energia.
Maia Kealoha annyira természetesen hozza Lilo karakterét, hogy szinte elfelejtem, hogy ez egy remake. A CGI Stitch is meglepően jól sikerült, bár néha kicsit túl sterilnek tűnt.
A Duster olyan, mint egy régi akciófilm modern köntösben. A zene, a díszletek és a karakterek mind hozzájárulnak a nosztalgikus hangulathoz. Josh Holloway ismét bizonyítja, hogy miért szeretjük őt, és Rachel Hilson karaktere is friss színt visz a történetbe.
Ez a film olyan, mintha egy álomszerű utazásra vinnének egy másik dimenzióba. A vizuális effektek és a zene tökéletes harmóniában vannak. Björk és Martel együttműködése lenyűgöző.
Paul Feig megint hozta az önreflexív hangvételt, amit imádok benne: a film tudja, hogy mennyire túlgondolt minden jelenet, és pont ettől lesz olyan furán abszurd. Persze néha ez öncélúnak hat, de én már csak ilyen perverz módon élvezem az ilyesmit. :)
Jó kis krimisorozat, jók a karakterek, a sztori izgalmas és a két főszereplő közötti kémia is működik. Szerintem érdemes megnézni, főleg a krimirajongóknak.
Ne pazarold az időt, nagyon gyenge film nem profi színészekkel, hosszú, feleslegesen elnyújtott felvételekkel és rossz kameramunkával, szerintem telefonnal vették fel.
Végre egy elfogadhatóan tisztességes dráma. Messze nem a legjobb, amit láttam, de még mindig jó néznivaló, amihez egy kis gondolkodásra van szükség, hogy kitaláljuk, mi is történik pontosan. Néha kicsit zavaros lehet, de minden a helyére kerül, ha az ember figyelmesen követi az egyes jeleneteket.
Bár nagyra értékeltem az egy évtizeddel ezelőtti rövid életű rebootot, ez minden tekintetben felülmúlja azt. Nagyszerű, nevetséges történet a klasszikus Beavis és Butthead forgatókönyvvel. Mike Judge felülmúlta önmagát.
Meglehetősen kevés horror, míg inkább a karakterek történetére és a drámára koncentrál. Lassan eljut oda, hogy némileg feltárja a helyzet miértjét. Talán egy újabb évad felpörgeti a dolgokat narratív és horror szempontból.
76 A hupikék törpikék (2025)