Sokkal kevésbé kínos, mint amire a sztori alapján számítottam. Inkább ilyen laza, kicsit fura, de tök szerethető párkapcsolati vígjáték lett. Van benne pár nagyon eltalált poén, meg olyan jelenetek, amiken egyszerre nevetsz és közben kicsit magadra ismersz.
Ez a film brutálisan vicces és véres egyszerre, olyan, mintha a kapitalizmus és az álláskeresés kapna egy sötét, koreai csavart. A főhős agymenése egyszerre szomorú és nevetséges, tényleg nem tudod, sírj-e vagy nevess-e rajta. Park stílusa nem kopott meg, még ha nem is olyan ikonikus, mint az Oldboy-ban.
Teljesen lenyűgözött, ahogy az akciók úgy csapkodnak, mintha festmények jönnének életre – az animáció megint odarakta magát. Az érzelmi húrok is működnek, néhány flashback igazán odavág, de az intermezzo részek néha megakasztják a ritmust. Összességében, ha Demon Slayer rajongó vagy, ez kötelező.
Tényleg olyan, mintha egy fotókiállítást néznél filmben: fekete‑fehér képek, végtelen pampák, por meg fény, mintha megállt volna az idő. A gauchók életét nyugodtan követi, erőltetett sztori nincs, csak ezek a hétköznapok. Néhol kicsit hosszú, viszont teljesen odahúz a hangulata.
Ez az egész film olyan, mint egy érzelmi hullámvasút: durván véres, aztán hirtelen könnyes. A Spike–anya sztori teljesen odateszi magát, Jodie Comer miatt még komolyabban megütött. Kicsit kaotikus a vége, de pont ezért izgalmas.
Szép svéd tájak, kellemes misztikum, de néha kicsit klisés a sztori – az „ex és volt közös trauma” kombinációt annyiszor láttuk már. Viszont a vizualitás simán viszi a filmet.
Olyan, mint egy lassú jazz szám: nem mindenki ízlése, de van benne valami különleges. A hangulat, a képi világ és a színészi játék együtt egyedi élményt nyújt.
Szerény véleményem szerint talán az egyik legkomolyabban vehető akcióthriller, amit az elmúlt években kaptunk. Rami Malek egyszerűen jól hozza azt a karaktert, amit tőle elvárhatunk. Részemről jár az öt csillag.
Sok midennel megvádolták ezt a filmet már jóval a megjelenése előtt, de nem az a gyengéje, ami oly sokszor elhangzott vele kapcsolatban. Egyszerűen erőtlen és ismétlődő, semmi eredeti nincs benne. Érezhető, hogy ebben nincs több potenciál.
Alapvetően nekem ez a fajta humor egész egyszerűen nem jön be, de ettől függetlenül szerintem érdemes megnézni egyszer. Egyébként erősebb közepesnek mondanám.
Bármennyire is remek ez a szereposztás, én a sztorit teljesen fenntartásokkal fogadnám bárki helyében. Egy kissé kiszámítható és persze "suta". Nem sokat adott ebből a szempontból.
A sablonos karácsonyi filmek műfajában ez a maga módján egy kiemelkedő darab. Nem mondom, hogy nem láttunk már hasonlót elégszer, de ebben mégis volt valami kis extra plusz, ami valahogy megfogott. A Hallmarkos filmekből nagy a kínálat, ez egy lényegesen jobban sikerült darab a többihez képest.
Hát, mit mondjak, nem rengette meg a világomat a film, bár voltak egészen jól megcsinált, izgalams jelenetek, összességében nem hagyott mély nyomot bennem.
Ez a film enyhén szólva is hatásvadász. Sajnos, amennyire jól fel van véve, és irtó jó hangulata van, épp annyira céltalan és üres a története. Nagyon sajnálom, mert jócskán van potenciál az egészben.
Nem hiszem, hogy láttam valaha olyan unalmas sci-fit, mint ez. Borzasztóan látszik rajta az alacsony költségvetés, na de azért egy valamirevaló forgatókönyvet igazán összedobhattak volna. Ez így olyan nesze semmi, fogd meg jól.
56 Vibráló szerelem (2026)