dobosj

Egyáltalán nem rossz, de nem is mondanám jónak. Nem egy olyan történet, amit még ne láttunk volna eddig. Az animáció rendben van, de semmi, amitől eldobnám az agyam. Végeredményben nézhető és még szórakoztató is lehet, de másnap már nem is emlékszel rá, annyira középszerű.

Az Árnyékosztag lenyomja, hogy „komoly akció moziban”, de a megvalósítás messze elmarad. Nincsen az a pörgős, kinoszerű adrenalinezs, amit vártam – inkább Netflix‑szürke középszint. Van pár hangulatos jelenet – a bankrablás stb. –, de azonkívül nincs semmi, ami tényleg bevágna.

Nagyon szép, esztétikus képi világ és remek történet. Ez az, ami jellemzi a filmet. Szerintem mindenképp érdemes rá beülni.

Egyáltalán nem szeretném lehúzni ezt a filmet, de sajnos nem tudok három csillagnál többet adni, mivel nagyon sablonos ez a történet, még ha felkavaró és megrázó is.

Nagyon örülök, hogy felfedeztem magamnak ezt a mesét. Nagyon megérte rászánni az időt, tanulságos és kedves.

Imádom az ilyen történeteket, mindig valahogy adnak az embernek valamit, amin nem csak elrágódhat, de a magáévá is tud tenni.

Tetszett az első film is és szerintem ez egy remek folytatás. Ha az eredeti szerinted is jó volt, akkor ez is bejön majd. Ha nem, nyilvánvalóan ez sem fog.

Egy sorozat tele unszimpatikus emberekkel és furcsa reakciókkal. Azt hiszem, öregszem, de ez a modern francia humor vagy szarkazmus nem jön be.

A műsor szórakoztató és mókás. Az első alkalom egy ideje, hogy hangosan nevettem. Van üzenete is, anélkül, hogy nehézkes lenne és túl komolyan venné magát.

Nem egy nagyon jó földönkívüli film egy olyan időszakban, amikor csak jó földönkívüli filmeknek kellene kijönniük. Tom Sizemore is feltűnik itt, és ó, te jó ég, de szörnyen néz ki. A film többi része tiszta falkaparós klisé, de tényleg jobb volt, mint az idegenes film, amit előtte láttam.

Hihetetlenül szórakoztató, kedves és persze megindító a történet. Imádtam a rajongókat, imádtam, hogy mennyire tisztelettudóan nyúltak a korábbi Pókember filmekhez. Nagyon merész szuperhősfilm, amelyre korábban még nem volt példa.

Ó, Guy Pearce, mit vállaltál?! Ez a film rettenetes, és sajnálom Pearce-t, hogy ilyesmihez kellett adnia a nevét, mert kb. egymaga jobb, mint a teljes stáb rendezőstül, forgatókönyvíróstul.

Nem rossz, sok érdekes témát és ötletet magába foglal, viszont a kivitelezés néhány helyen sántít. Mindenestre egy esélyt mindenképp érdemes adni a filmnek.

Szépen megírt történet egy tiniről, aki próbálja megmenteni mentálisan zavarodott anyukáját az önpusztítástól. A szereposztás és a téma feldolgozása is nagyon jó.

Nagyon megható film, egy kis humorral fűszerezve. Először hezitáltam, de örülök, hogy megnéztem.

Se nem akciófilm, se nem dráma, se nem vígjáték, pedig mindegyik nagyon lenni akart egyszerre. Ebből azt lett, hogy nem két, hanem három szék közé esett, és még a pazar szereplőgárda sem menti meg. Elpazarolt lehetőség, láttunk már ilyet, nem is keveset. Kettes fölé, vagy gyenge hármas, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy kihagyásra méltó.

Egész jó film, bár elég kiszámítható. Csak egyenesen halad egyik pontból a másikba, pedig jöhetett volna egy-két csavar.

A történészek unalmasak, és felesleges volt őket is mutatni a képernyőn. Nem értem, miért nem japán történészek nyilatkoznak, és a több narrátor sem tett jót. A színészek vagy túljátszanak, vagy egyszerűen csak rosszak. Nagyon rossz dokumentumfilm.

Jó érzés volt egy olyan filmet látni, amiben nem a hollywoodi sikerhozzávalók sorakoznak - akció, szex, látvány. Egy egyszerű, szívmelengető történet Norvégiából. Ajánlani tudom.

Értékelem a próbálkozást, az nem vitatom el, hogy akartak némi eredetiséget belecsempészni a sztoriba, de igen hamar kifújt a dolog. Szerintem sokkal több volt ebben...