Róbert

Számomra az Infinity Castle legnagyobb erőssége az érzelmi mélység – Akaza, Tanjiro és a többiek múltja, trauma, áldozat – valóban átjön. A lezárás is üt, de van egy kis hiányérzet, mert nyilván történetileg tudjuk: ez csak az első rész a fináléhoz vezető útból. Lassan, de biztosan építkezik.

Szeretem, amikor egy film nem csak szórakoztat, hanem gondolkodásra is késztet. Itt is van egyfajta tanító jellege, hozza a fontos feminista kérdéseket. Csak néha túlságosan is didaktikus lett, kicsit több punkoktól lázongást vártam volna.

A mellékszereplők nem kapnak elég teret, pedig érdekes karakterek. A főszereplő viszont viszi a hátán a filmet.

A film vége túl idealizált, mintha minden problémát egy csapásra meg lehetne oldani. Az élet sajnos nem ilyen egyszerű.

Nem egy könyen emészthető darab, de ettől függetlenül látni kell.

Felemás érzéssel jöttem ki a moziból, bár Coppola rossz filmet szerintem nem igazán csinált, ez most mégis valahogy más. Én úgy érzem, hogy a Megalopoliszt még meg fogja érlelni az idő.

Szerintem ez egész egyszerűen egy gyönyörű film, amelyet érdemes megnézni. Szép képi világa van és rendkívül izgalmas.

Ha szereted a kosztümös, történelmi sorozatokat, akkor ez nem okoz majd csalódást, szerintem minden szempontból egy jó produkció.

Egy viszonylag elfogadható produkció Mel Gibsonnal. Szórakoztatónak találtam, az alapötlet jó volt, néhány helyen sántított, de thrillernek pont elég feszültség volt benne. Rosszabbat is nézhettem volna.

Hát, szerintem enélkül Jenna Ortega és Martin Freeman is el lett volna. Tipikusan az a film, ami hatalmas önismétlésekre és klisékre épül, és amit épp csak a két említett színész remek játéka tart meg valamelyest. Máskülönben a Csábító leckék helyszíne rettenetesen gyönyörű, így a hangulata is magával tudja ragadni a nézőt.

Még ha nem is lenne a történet egy újrahasznosított klisétenger, akkor is rossz film lenne, minden szempontból. Persze, lehet azt mondani, hogy direkt rossz, meg hogy annyira rossz, hogy már jó - de ez a szenny azt a kategóriát sem üti meg.

Prikler Mátyás szerintem ma az egyik legerősebb "hangú" rendező. A Hatalom megint csak nagyon markáns alkotás, ami egyszerűen megragadja a nézőt. Én nem tudtam szabadulni ettől a hangulattól még sokáig a film megnézése után sem.

Hát ez egy nagyon furcsa film volt. És nem a jó értelemben. Semmi értelme nem volt a történéseknek és amolyan random volt az egész. Megnéztem, mert a koncepció érdekesnek tűnt, de ez egyszerűen nevetséges volt.

Egy-két jó pillanatot és érdekes karaktert leszámítva nem éri meg. A nagy részében unatkoztam.

Jézusom, szerintem ennyire sekélyes, ostoba filmet is már rég láttam. Pedig láttam már egy-két szörnyűséget...

Egyáltalán nem izgalmas, semmi intrika, de még csak nem is vicces vagy stílusos. Egy nagy, kövér semmi.

Szerintem helyenként azért túlzásokba esik a doksi, nagyon rájátszva a sokk-faktorra, de ha ennek a fele is igaz, akkor is illik rajta felháborodni.

Ez a dokumentumfilm kb. annak a megfelelője, amikor valaki a saját nem szervét nyalogatja - hogy szépen fogalmazzak. Azért készült, hogy támogassa Jake Paul egóját, ami eddig sem szenvedett olyan nagyon.

Nem éreztem, hogy valami újdonság lenne az egészben - ugyanaz a romantikus sallang, mint amit mindenhol látunk. Az egyetlen különbség, hogy a főszereplőink férfiak - ami, valljuk be, kezd egyre kevésbé különleges lenni.

Nagyon tetszett, remek zene, alakítások, sztori és forgatókönyv. Az első részt is szerettem, ez sem okozott csalódást. Végre egy jó folytatást.