Szerintem már az első rész is furcsa volt, hát még ebben mennyi bizarr dolog történik. Valahol ez már túl van a trash műfaján, nem is akar az lenni a film. Valahogy még mindig sikerült valami nem konvencionális dolgot összehozni. Csak erős idegzetűeknek ajánlott.
Tetszett, amit David Gordon Green a Halloween filmekkel csinált, de itt valahogy egy kicsit mellément az egész. Nem volt igazán ijesztő, ami persze nem feltétlenül kell, hogy baj legyen, de azt a hangulatot sem hozta, mint az első rész.
Számomra nem volt kérdés, hogy megfogom nézni ezt a Guy Ritchie filmet, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nem csalódtam. Nem az a tipikus háborús film, mint amire egyébként számítanánk.
Tiszta fantázia történet, de ha ezt elfogadjuk, a többi probléma éppen elviselhető. Amit a legnehezebben tudtam elfogadni, az Jane karaktere, aki az egészen okosból a rendkívül naivba csapong. Ez a dráma előrehaladtával egyre rosszabb lesz.
Nincs olyan jelenet, amely ne lett volna magával ragadó. Tényleg úgy érzi az ember, mintha élő felvételeket látna egy csúcskategóriás étteremről, ahol egy rohanó éjszakán próbálnak mindent egyben tartani. Vinette Robinson Oscart érdemelne az alakításáért. Egyszerűen kiemelkedő. Abszolút rejtett gyöngyszem, amit feltétlenül ajánlani fogok másoknak.
A dokumentumfilm akkor válik még tartalmasabbá, amikor a "bukás" története beindul. A volt alkalmazottak beszámolnak arról, hogy többé-kevésbé nyílt rasszizmussal találkoztak a vállalatnál, amelynek reklámjai a fehér, tehetős fogyasztóknak udvaroltak. Ezek a történetek azonban nem újak (több interjúalany is a csoportos kereset felperesei között volt). És bár a film bátorító bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a társadalmi érzékenység mennyit változott, alapvetően mégiscsak egy jól bejáratott anyagot próbál újra eladni.
Hát, feleim, ezt nem a politika mondatja velem, de ez elég sovány lett. Politikai thrillernek ez gyenge, de ha igazi játékfilmnek készült volna (mert pártállástól függetlenül, azért lássuk be...), akkor más lenne a helyzet. Mert azzal, hogy legyen filmes feldolgozása (fikciós vagy nem fikciós) 2006-nak, semmi gond nincs, sőt, baromira érdekelne. Mondjuk Aaron Sorkin forgatókönyve alapján. Csak gondoljatok bele, az milyen film lehetne... És igen, az ElkXurtuk a közelében sincs ennek.
A legminőségibb unatkozásban volt részem a két óra alatt. Megemlíteném, hogy életem leghosszabb két órája volt. Hihetetlenül semmitmondó és eseménymentes.
Nagyon más, mint a korábbi Gundam filmek, sorozatok. Inkább a politikára és emberségre helyezi a hangsúlyt, nem a mecha-harcokra. Ami engem igazából nem zavart, de biztos van olyan, akit ez meglepett és másra számított.
56 Longlegs - A rém (2024)