Fikatours_blogger

Mi tagadás, ez nem sikerült annyira ütősre, mint azt a téma indokolná.

Nem az én zsánerem, de azért már láttam jó horror-vígjátékot. Ez csak egy erős közepes.

Kedves film, de nem tudom közepesnél jobbra értékelni. A végét leszámítva nem volt elég kreatív a történetvezetés.

Gyerekfilm.

Nem állítom, hogy nem találtam volna jobb helyet a huszonmilliárd közpénznek, de legalább jól sikerült a film. A történet feszes, a látvány hollywoodi, és végre jó színészek szerepelnek benne. Tőrbe csalták ugyan a Katona József Színház fél társulatát, de ők mindenképp emeltek a játék színvonalán. Viszont rossz koncepciónak gondolom, hogy a Trónok harca mintájára készült a film, mert így oktatásra nem alkalmas. Elképzelem, ahogy egy hatodikos osztálynak levetítik történelemórán, azok mindenre fognak emlékezni, csak a lényegre nem. De még lehet, hogy én is...

Ritkán adok öt csillagot, legtöbbször még a jó filmekben is találok néhány apróságot, ami miatt nem érdemlik meg a maximum pontot. Ezen az alkotáson nem találtam fogást. Eredeti a történet, kreatívak a fordulatok, jók az arányok. Nincs túlírva, de összecsapva sem. Gratulálok az alkotóknak.

Imádom, ha egy krimiben jó nagy csavart eszel ki az író. Ebbe a filmbe annyi fordulatot írt a végére, hogy egy kicsit megszédültem.

Nekem kimaradt a sorozat, ezért gondoltam, ezzel a mozifilmmel betöltöm a műveltségemben támadt űrt. Független nézőkén – akihez nem kötődnek annyira a karakterek – azt kell, hogy mondjam, elég középszerű krimit láttam, fárasztóan hosszúra nyújtott olyan jelenetekkel, amik semmit nem tesznek a történethez, és személy szerint nem is tartottam viccesnek.

Unalmas történet, nulla dramaturgia, gyenge karakterek. Viszont a vége legalább rossz.

A rendező a film első negyedét arra szánja, hogy valamiféle áltudományos magyarázatot adjon a főhős szuper erejének megszerzésére, majd a történet felénél behoz egy újabb antihőst, akitől csak úgy fogadjuk el, hogy képes megállítani az időt. Ezenkívül még a befejezést érzem szerencsétlennek. Értem én, hogy elő kell készíteni a következő részt, de ne egy olyan fordulattal, ami hazavágja a sztori mondanivalóját. (Ha volt neki egyáltalán ilyen.) Ezeket muszáj volt leírnom annak ellenére, hogy tetszettek a jelenetek, és a látvány végig lekötötte a figyelmemet.

Korosodással szemben
Dolph bácsi írt és rendezett magának egy filmet, ami akár jó is lehetett volna, ha egy színésszel játszatja el a főszerepet.

A történet nem túl acélos, de a rendező és a színészek kihozták belőle a maximumot. Amúgy a tartalomnak szánt egyetlen mondat eléggé semmitmondó. Valójában a családi kötődésről, a gyerek prioritásának fontosságáról szól a film. Lényegtelen, hogy a fater miből él.

Egy mondatban elmesélhető történet kétórásra nyújtva
A lány alakjára adok egy csillagot.

Emlékeimben a Raymond Chandler regények pörgős, jó krimiként maradtak meg. Ez a film nem az.

Harmadik utas a Falál
Izgalmasan indul, aztán kb. a felénél átfordul mesefilmbe. Ettől függetlenül bírtam.

Próbáltam keresni valami értéket benne, hogy legalább két csillaggal értékelhessem, de nem sikerült.

A napokban tettek fel a Netflixre egy norvég filmet (Csúszós lejtő), aminek a története kísértetien hasonlított ehhez, de sokkal szórakoztatóbb.

Életszagú romantika
Remekül megírt párbeszédek teszik drámaivá a történetet, ami kiemeli a középszerűségből.

Látom, másnak is gondja volt vele, hogy megfogalmazza, mi a baj ezzel a filmmel. Én is így vagyok vele. Talán a történet kicsit avítt. Talán a sztárparádé miatt voltak túlzott elvárásaim. Tiszteletem a színészóriásoknak, de talán már nehezükre esik a játék, és ez átjött. Az biztos, hogy a forgatókönyv gyenge, kevés benne a jó párbeszéd, és főleg a poén. Az meg pláne biztos, hogy Keresztes Tamásék jelenete egy teljesen felesleges túlírás.

Csak azért értékeltem közepesre, hogy ne vonjam magamra a kutyások haragját...