Valójában Chris Pratt, az előzetesben beharangozott látvány és a téma miatt néztem meg. Szép, színes, látványos, folyamatos cselekményű film, de amúgy semmi extra... Egyszer nézhető.
Ez egy nézhetetlen szemét. Szégyen, hogy 2025-ben még valaki vevő erre a "Zs" kategóriának se nevezhető fosványra... És ami még inkább szégyenteljes, hogy a "valamit is az asztalra bőven lerakó" színészek idáig süllyedtek, hogy ezt elvállalták...
Tökéletesen összerakott film lett ez a csúcsra törő 20 év kezdete, s majdan már a fellegekben (toronyban) járó aljas, önző, beképzelt, egoista, nárcisztikus Trumpról. Az biztos, hogy gyomorforgatóan, bicskanyitogatóan nem kímélt senkit se, csakhogy elérje mindazt, ami az ő világmindenségét jelképezi a mai napig is. Mindig is igaz lesz az, hogy csak egyszer adjál valakinek hatalmat a kezébe... Olyan szinten önimádó, és tökéletesnek tartja magát parókájával, folyamatosan vastagon narancssárgára sminkelt fejével... Más csak egy szakadt lábtörlő lehet, mindenkit kritizál, sérteget, pedig ő maga úgy néz ki, mint egy bohóc (nem is értem a gyönyörű feleségét, mi vonzót talál rajta/benne). Sebastian... több»
Az Oscar nyertese: Unalom Eskü, már majdnem eret vágtam magamon... omffgggg!!! Ennél unalmasabb, lélekgyötrőbb, senyvedéses 3,5 órát már rég kínlódtam végig. Nagyon-nagyon várós film volt, de hatalmas nagy csalódás lett a vége. Egyre több 2, és annál hosszabb idő(monstrumó) filmek korát éljük, de ezt kár volt ennyire elhúzni, simán belefért volna 90 percbe. Idegesítő snittek a jelenetek megmagyarázása nélkül, csak vált, és megy tovább... A színészi játékok ennek ellenére jól teljesítettek voltak, főleg Adrien Brody miatt voltam kíváncsi erre az alkotásra. A díj(zuhatagot) semmilyen formában se értem, egyik filmes akadémiától sem. Csak ha nagyon, de tényleg nagyon unatkozol, és más felhozatal nincs, akkor nézd meg, de... több»
Imádom őket(!)... dióhéjban. Szeretetteljes, őszinte, vicces, elkötelezett, összetartó, kedves család. Az a bizonyos, forgatáson történt "baleset" örökké beárnyékolja a család életét. A mocskolódás persze nem maradhat el most sem a közösségi platformon, ami ezt a sorozatot illeti, megy a zúgolódás, köpködés, mert "boldog mer lenni" a család, és mondhatni "lesz*rják" az anya nélkül maradt kisfiút. Pedig ha jobban megnéznék az acsarkodók, igenis mélyen megrázta Baldwinékat ez a tragédia, és ez az érzés bizony sose fog elmúlni, ebben biztos vagyok. Én nagyon kedvelem ezt a családot, mert természetesek, nem megjátszottak. De mint mindig, ez is csak az én véleményem.
Bár a Lottó 5-ös jönne így be egyszer, mint a megérzésem ezzel az emberrel kapcsolatosan! Bármennyire is kedvel(t)em mint színészt, valahogy félelem is fogott el a fizimiskájától, ahogy néztem a filmbéli játékait, és láss csodát... be is jött. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele, nem véletlenül. Számomra ez a 10 riportalany teljes mértékben meggyőző volt, nem is gondolnám, hogy a nézettség miatt ültek kamera elé, hiszen még bíróságra se mentek az őket ért atrocitások miatt. Szerintem érezték azt, hogy esélyük se lenne ez ellen a szörnyeteg ellen, mint ahogyan a sajnálatos példa is mutatja... Nem ítélték el egyetlen egy esetben sem, vígan kisétált a tárgyalóteremből, ártatlannak vallva magá... több»
Úgy látszik, nekem totál más a "poénfaktorom", és lehetséges, hogy én leszek az egyetlen pozitív értékelő... Én mind a 10 rész alatt szétröhögtem magam, volt jó pár "nekem való" poén. :D :D Kate Hudson számomra itt is imádnivaló volt, csak azt sajnálom, hogy kezd egyre jobban hasonlítani az anyukájára (pedig még nagyon fiatal, hogy így elcsessze magát), és ezt értem a túlzó plasztika alatt. Mindketten elvesztették azt a természetes bájt az arcukon... öregedés ide, vagy oda. A lényeg a lényeg, én nem találtam se unalmasnak, se erőltetettnek ezt a bohókás 10 epizódot. Remélem, lesz folytatás.
A megtörtént eset feldolgozása amolyan "angol" Erin Brockovich-os... Trainspotting és Csernobil hatás összemosva. A kivitelezés nagyon gagyi, elég ócska, "amatőr" színészi játékok rosszul beszúrt, béna betétdalokkal, szóval van baj rendesen. Rory Kinnear, Robert Carlyle, Brendan Coyle hármasa valamennyire emeli a sorozat "fényét".
Nem vagyok Star Trek fan, sose voltam, és most bevallom őszintén, hogy a cím alapján nem is értem, illetve se összekötni, se vonatkoztatni nem tudom, mi újság... :D A kezdődő képkockák Star Trek logójáról azt hittem, hogy valamelyik filmstudió... :DDD Ez nyilván az én szegénységi bizim, na de hát ez van, ennyire vágom ezt a "szekciót". Jómagam úgy néztem ezt a filmet, mint egyfajta jó kis akciódús, látványos sci-fit, semmi mást mögé gondolva. És mivel így tekintettem rá, nekem tetszett, szóval semmi rosszat nem tudok mondani róla, de nyilván az igazi kritikusok esetlegesen jobban ki fogják majd elemezni a látottakat, velem ellentétben mint laikus filmnézővel.
Mel Gibson ezzel a tragikomédiájával nálam nem igazán tarolt... A 3 szereplő(ket) kedvelt színészeim közé sorolnám, ki-ki a maga súlycsoportjában. Érdekes párosítás... triócska lett összeverbuválva mint szerepkört betöltvén. A sztori elképzelés nem is volt rossz, mert ugyebár szeretjük az ilyesfajta tanúvédelmes, izgi, csavaros filmeket, ez humorban is bővelkedett. Jól fel volt építve, szép lassan, ahogyan a patakocska csordogál. Szó szerint a repülő út megtétele időben is stimmelt a landolásig. De a vége... ajvé... össze lett csapva, és snitt. Köszi, Mel Gibson... Jah, nem!
A bent lévő szörnyeteg mint cím, és a filmben látottak kettősségre (emberi/állati viselkedésmód váltakozása) utaló jeleken alapszanak, legfőképp a végkifejlet mutatja meg igazán, mire is gondolt az alkotó, és nekünk, nézőknek leesik ama bizonyos tantusz. Az tény, hogy nem egy pörgős horror (a legvégén amúgy rá is jössz, hogy valójában inkább dráma)... Lassú, melankolikus, uncsi, gagyi színészi játékok (főleg az anyuka). A vágásról már ne is beszéljünk, annyira, de annyira borzasztó (inkább ez ijesztőbb, mintsem maga a film), hogy arra szavak nincsenek. Persze most is tudhattam volna, mint oly sokszor, hogy eme filmnek a röpke bemutatójába is belepréselték azt a maximum 2 izgi jelenetét... Im... több»
Nagyon kettős érzésem volt ezzel a dokumentumfilmmel kapcsolatosan. Furcsamód igazából nem tudom eldönteni, kinek is van, volt igaza. Melyik oldal cselekedett helyesen? Ez a kettős érzet végig ott motoszkált bennem, mert ugye a mozifilm egész másképp tálalta a valós "igazságot". Mindenesetre érdekes volt látni, hallani ezt a "régmúltból előszedett" túlélőkkel készült "kihallgatást"(?). Vajon ténylegesen mi az igazság?
Huhh... Ebbe aztán tényleg volt minden is... Akció, horror, sci-fi, kaland, fantasy, romantika. Tetszett, ahogy felépítkezett a sztori, lassan, de biztos fokozaton. A színészi alakítások, látvány rendben volt. Hasonló, mondhatni "titkos kísérleti" filmekkel tele a paletta, na de most kaptunk egy ilyet is. Végeredményben lekötött, nem találtam unalmasnak. Tetszett.
Az első rész ikonikus, a folytatás pedig árnyéka a 25 évvel ezelőttinek... és mégse olyan rossz... mondhatni. Talán azért is, mert a „fogd meg jól a nézőt” mézesmadzag már az elején ott virít... Visszaugrottunk kezdés gyanánt Maximushoz, csakhogy tuti a képernyőhöz szegezze a tekintetünket és a fenekünket a székekhez eme folytatás, és érzelmileg hasson ránk. Látványügyileg nagyon pompázatos volt, a sztori maga viszont egy sablonos folytatás. Sejthető volt, hogy Lucius apja Maximus, és az ő halála után pedig már semmi se lesz békés Rómában (bármennyire is arról szólt a fáma), így a menekülés volt a biztonságot nyújtó döntés „fia” számára... Aztán jön egy jól megkomponált körítés, hogy mégiscs... több»
Ez egy soha véget nem érő történet, amíg világ a világ... sajnos. Az 1800-as évektől dúl ez az embertelenség, és erre még Hitler jócskán rá is pakolt a II. világháborúval, és bizonyos csoportok még a mai napig is folytatják, élnek ezzel a „lehetőséggel”, amit fajgyűlöletnek nevezünk. Itt egy erős „magot” sikerült hűvösre tenni az USA-ban, de mint köztudott, ez csak csekély része a világnak. Az interjúk, videófelvételek nagyon erősek voltak, lelkileg ezt nehéz feldolgozni... Csak erős idegzetű nézőknek ajánlott... nem vicc!
Felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban... Tetszett is, meg nem is.
Jó pár farkasemberes filmen vagyok már túl gyerekkorom óta, és ez igencsak eltért az úgymond „megszokott”, teliholdkor átváltozós műfajtól.
A Blumhouse egyre inkább átvette az irányítást mostanság, hogy ütős horrorok kerüljenek ki gyárukból... Hát ez sem volt akkora durranás, mint például a legutóbbi „szellemes-medencés” alkotásuk, ez is amolyan egyszer nézős lett (kezdenek egyre jobban gyengülni).
És hozzáteszem... egyre több film kezdődik és zárul mindenféle magyarázat nélkül, teljesen a nézőre bízva az ok-okozat státuszt.
Itt adott a bántalmazó apa-fia kapcsolat, Oregonban, erdőben laknak, napi „kiképző” rutin, min... több»
A német M3GAN... A Netflix agymenése ismét egy kb. 1,5 órás filmrevalót miszlikre szedni, hogy jó pár órán keresztül nézze az ember a tök unalmas, vontatott, többnyire semmitmondó jeleneteket. Úgyhogy ismét folyamat eltekertem a némiképp „izgalmas” részekhez, hogy minél hamarabb a végére érjek, mert amúgy nem egy nagy durranás a nagyon amatőr „dzsermani” színészeivel. És utólag megjegyezvén: itt se maradhatott ki a melegség természetesen, mert ma már egy mese, film se készül homoszexualitás-mentesen.
Ezt a pocokfejű Amy Schumert ki tartja viccesnek, jó komikának?! A legalja „színésznő”... nem is értem, miért forgatnak vele bármilyen vígjátékot. Talán azért, hogy a mi jókedvünket lelohasszák, hogy mosolyra se fakadjunk az erőltetett játékától? Ez a filmje is annyira szánalmas és túltolt, mint az összes többi, így ennek is adtam 3,5 percet.
Ezt a Melissa McCarthy „utánzatot” törölni kéne már a filmezés világából, kézen fogva csatlakozhatna hozzá a még gagyibb, hányingert keltő Rebel Wilson. Ezt a két nőt ha meglátom a képernyőn, „terhességmentesen” hánynom kell!
És amúgy meg ezt a storyt már ellőtték Lindsay Lohan kisasszonnyal... Az még egyszer nézhető is volt.
64 Elektronikus állam (2025)