Bevallom, az első rész 27. percénél lekapcsoltam, mert annyira túltolt, túljátszott, mesterkélt, pocsék "zs" kategóriás alakításokat láttam, hogy teljesen elment a kedvem a folytatástól, pedig ezeket a színészeket nem láttam még ennyire amatőrként szerepelni máshol... Majd pár óra múlva ismét nekiveselkedtem, mert a sztori dokusorija anno a képernyőhöz szegezett, így mindenféleképp kíváncsivá tett ez a tévéműsor is. Felfedeztem oly sok régmúltból kikukucskáló színészt, így még inkább folytattam. Részenként előrehaladva már nem is foglalkoztam a minőséggel, csak magával a történet menetével, és végül is megnéztem mind az első 5 részt. Eddig stimmel minden nagyjából, amit már az ID-n is láttam... több»
Nem volt rossz, sőt, tetszett, mert kedvelem az ilyen tematikájú filmeket, sorozatokat. Sajnos viszont a füstje nagyobb volt, mint a lángja részenként (bemutató, filmplakát), mert sokkal szaftosabbnak gondoltam, de sajnos annyi csalódás ért, hogy csak az elején és a végén volt úgymond akciódúsabb megmozdulás részenként, amúgy egy lassabb, uncsi családi sori. Ennek ellenére tetszett, és várom a második évadot.
A filmcím tökéletesen megmutatja tartalmát egy borzalmas történés utáni állapotnak. Egy normális lelkületet halálközeli állapotba átcsapva hirtelen a mélybe ránt, traumát okozva, ki tudja, meddig. Ennek feldolgozása több szempontból, oldalról megközelítve próbálkozás csupán, hátha, talán megkönnyebbülést, továbblépést eredményezhet. És majdan, ha kicsit enged a szorításból, és újfent a visszatérés a hétköznapokba visszailleszkedést hozna... Ott az újabb csapás, ami talán egy végleges béklyót eredményez(het). Nagyon erős dráma, tökéletes színészi játékok, borzasztóan átérzi a néző.
Amolyan Mr. & Mrs. Smith akciódús filmre számítottam, de ehelyett kaptunk egy hideg, kimért, komor, karótnyelt, csendes, túlságosan elegáns kémthrillert (amerikai/angol teljesen ellentétes, ki gondolta volna?). :D Itt semmi túllihegés, mindenki végezte a dolgát a csendes jazz zenei aláfestés mellett. Jó kis csavaros, 1,5 órás történet, régmúltat idéző stílusos képsorok, robotikus párbeszédek. Cate Blanchett egyszerűen csodásan festett (mint az Aviatorban), imádtam a hajzuhatagát, amit teljesen erotikusan viselt. Michael Fassbender olyan jéghideg volt, hogy még jég se kell a whiskey-hez. :D Mr. Brosnannek tipikusan jól állnak ezek a szerepek (tuti öltönyben született). Egyszóval... Soderbergh... több»
Miles Davis egy örök kuriózum a világnak. A zenéje magával ragadó minden egyes stílusváltással a karrierjének hosszú évei alatt... Legalábbis számomra biztosan. Ez a film kicsinyke részletét dolgozza fel azon életszakaszának, amikor is "szabira" ment pár évre, zene megvonással. Az "akkor és most" összemosódása, párhuzamvonása filmkockákon át. Frances Davisszel való viharos kapcsolata, házassága (itt-ott pontatlanság a valós cselekményben); viszont a csodás lábak, amiket egy egész világ dicsért és odáig volt, többször megmutatkoznak. Miles minden idők legnagyobb legendája zenészként, de mint ember ő maga sajnálatosan szörnyű volt élete során... A film hangulata magával ragadja a Miles rajongó... több»
Na, ez nem semmi volt! Láttam én már jó pár szélhámos dokut vagy egész estés filmet, de ez messze vitte a prímet. Így átvágni embereket, és nem utolsósorban a saját fiát is, akit 40 éve nem látott... Hát elképesztő! Egy tökéletesen működő dinamikájú kis családot egy év alatt hazavágott a muter... Nem semmi! És mint aki jól végezte dolgát, az asztaltól felállván, száját megtörölvén... csendesen odébb állt, és 85 évesen folytatta kis szélhámos útját, mindenféle megbánást nem mutatva, csak annyit: Nem tudok megváltozni.
Meg kell hagyni... ez nem gyerekeknek való, az tuti! Nem vagyok egy vaskalapos, maradi, karót nyelt emberke, és van olykor "veszélyes" poénfaktorom is, és a szám nekem is tud mocskos lenni, de ez a film azért már túlmegy a vicc(nek szánt) kategóriámon. Velejéig a maximumon túlmutatóan gusztustalan, obszcén, undorító, bicskanyitogató, vulgáris, és még sorolhatnám a jelzőket, szemétre való film ez. Az elején még jókat rötyögtem a szánalmas "gazdijelöltön" a f@xom szavával, de amikor már századszorra is csak ez volt a szavajárása, a mosolyom is hanyatlani kezdett... És jött a kis cuki pofa bostoni terrier, egészen addig volt cukker-mukker, míg ki nem nyitotta a trágár pofáját, amiből csak úgy ... több»
Nincs gyerekem, de a mai kamaszok viselkedése mind a felnőttekkel, tanárokkal és saját korabeli társaikkal szemben borzasztó módon bicskanyitogató. A fáma ugye arról szól szerte a világon, hogy a drog az a legrosszabb, legveszélyesebb dolog, ami csak létezik. Maradjunk annyiban, hogy szerintem már klasszisokkal viszi a prímet, az első helyezést a social network!
Anno már a bemutató kisfilmből sejtettem, hogy ez egy kőkemény agymenés lesz... És így is lett. Totál becsavarodás, hallucináció, az éhezés, egyedüllét, kilátástalanság egy okos kéró csapdájában/ból nem kevés időre. Sajnos ezt is csak tekerve tudtam végigszenvedni az első 30 perc után, mert különben én is becsavarodtam volna a végére, mint Némó... :D Hatalmas nagy baki (szerintem), hogy semmiféle vészjelzésre nem reagált a "külvilág"... Vagy ennyire okos, de inkább buta volt ez a lakás(?)... nem értelmezhető számomra. Willem Defoe amúgy zseniálisan alakítja a szerepét (itt is). Ez a film kb. hasonszőrű a "bezártságával" egyöntetűen a hamarosan megjelenő Locked produkcióval, csak ott egy nagy... több»
Valójában Chris Pratt, az előzetesben beharangozott látvány és a téma miatt néztem meg. Szép, színes, látványos, folyamatos cselekményű film, de amúgy semmi extra... Egyszer nézhető.
Ez egy nézhetetlen szemét. Szégyen, hogy 2025-ben még valaki vevő erre a "Zs" kategóriának se nevezhető fosványra... És ami még inkább szégyenteljes, hogy a "valamit is az asztalra bőven lerakó" színészek idáig süllyedtek, hogy ezt elvállalták...
Tökéletesen összerakott film lett ez a csúcsra törő 20 év kezdete, s majdan már a fellegekben (toronyban) járó aljas, önző, beképzelt, egoista, nárcisztikus Trumpról. Az biztos, hogy gyomorforgatóan, bicskanyitogatóan nem kímélt senkit se, csakhogy elérje mindazt, ami az ő világmindenségét jelképezi a mai napig is. Mindig is igaz lesz az, hogy csak egyszer adjál valakinek hatalmat a kezébe... Olyan szinten önimádó, és tökéletesnek tartja magát parókájával, folyamatosan vastagon narancssárgára sminkelt fejével... Más csak egy szakadt lábtörlő lehet, mindenkit kritizál, sérteget, pedig ő maga úgy néz ki, mint egy bohóc (nem is értem a gyönyörű feleségét, mi vonzót talál rajta/benne). Sebastian... több»
Az Oscar nyertese: Unalom Eskü, már majdnem eret vágtam magamon... omffgggg!!! Ennél unalmasabb, lélekgyötrőbb, senyvedéses 3,5 órát már rég kínlódtam végig. Nagyon-nagyon várós film volt, de hatalmas nagy csalódás lett a vége. Egyre több 2, és annál hosszabb idő(monstrumó) filmek korát éljük, de ezt kár volt ennyire elhúzni, simán belefért volna 90 percbe. Idegesítő snittek a jelenetek megmagyarázása nélkül, csak vált, és megy tovább... A színészi játékok ennek ellenére jól teljesítettek voltak, főleg Adrien Brody miatt voltam kíváncsi erre az alkotásra. A díj(zuhatagot) semmilyen formában se értem, egyik filmes akadémiától sem. Csak ha nagyon, de tényleg nagyon unatkozol, és más felhozatal nincs, akkor nézd meg, de... több»
Imádom őket(!)... dióhéjban. Szeretetteljes, őszinte, vicces, elkötelezett, összetartó, kedves család. Az a bizonyos, forgatáson történt "baleset" örökké beárnyékolja a család életét. A mocskolódás persze nem maradhat el most sem a közösségi platformon, ami ezt a sorozatot illeti, megy a zúgolódás, köpködés, mert "boldog mer lenni" a család, és mondhatni "lesz*rják" az anya nélkül maradt kisfiút. Pedig ha jobban megnéznék az acsarkodók, igenis mélyen megrázta Baldwinékat ez a tragédia, és ez az érzés bizony sose fog elmúlni, ebben biztos vagyok. Én nagyon kedvelem ezt a családot, mert természetesek, nem megjátszottak. De mint mindig, ez is csak az én véleményem.
Bár a Lottó 5-ös jönne így be egyszer, mint a megérzésem ezzel az emberrel kapcsolatosan! Bármennyire is kedvel(t)em mint színészt, valahogy félelem is fogott el a fizimiskájától, ahogy néztem a filmbéli játékait, és láss csodát... be is jött. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele, nem véletlenül. Számomra ez a 10 riportalany teljes mértékben meggyőző volt, nem is gondolnám, hogy a nézettség miatt ültek kamera elé, hiszen még bíróságra se mentek az őket ért atrocitások miatt. Szerintem érezték azt, hogy esélyük se lenne ez ellen a szörnyeteg ellen, mint ahogyan a sajnálatos példa is mutatja... Nem ítélték el egyetlen egy esetben sem, vígan kisétált a tárgyalóteremből, ártatlannak vallva magá... több»
Úgy látszik, nekem totál más a "poénfaktorom", és lehetséges, hogy én leszek az egyetlen pozitív értékelő... Én mind a 10 rész alatt szétröhögtem magam, volt jó pár "nekem való" poén. :D :D Kate Hudson számomra itt is imádnivaló volt, csak azt sajnálom, hogy kezd egyre jobban hasonlítani az anyukájára (pedig még nagyon fiatal, hogy így elcsessze magát), és ezt értem a túlzó plasztika alatt. Mindketten elvesztették azt a természetes bájt az arcukon... öregedés ide, vagy oda. A lényeg a lényeg, én nem találtam se unalmasnak, se erőltetettnek ezt a bohókás 10 epizódot. Remélem, lesz folytatás.
A megtörtént eset feldolgozása amolyan "angol" Erin Brockovich-os... Trainspotting és Csernobil hatás összemosva. A kivitelezés nagyon gagyi, elég ócska, "amatőr" színészi játékok rosszul beszúrt, béna betétdalokkal, szóval van baj rendesen. Rory Kinnear, Robert Carlyle, Brendan Coyle hármasa valamennyire emeli a sorozat "fényét".
Nem vagyok Star Trek fan, sose voltam, és most bevallom őszintén, hogy a cím alapján nem is értem, illetve se összekötni, se vonatkoztatni nem tudom, mi újság... :D A kezdődő képkockák Star Trek logójáról azt hittem, hogy valamelyik filmstudió... :DDD Ez nyilván az én szegénységi bizim, na de hát ez van, ennyire vágom ezt a "szekciót". Jómagam úgy néztem ezt a filmet, mint egyfajta jó kis akciódús, látványos sci-fit, semmi mást mögé gondolva. És mivel így tekintettem rá, nekem tetszett, szóval semmi rosszat nem tudok mondani róla, de nyilván az igazi kritikusok esetlegesen jobban ki fogják majd elemezni a látottakat, velem ellentétben mint laikus filmnézővel.
Mel Gibson ezzel a tragikomédiájával nálam nem igazán tarolt... A 3 szereplő(ket) kedvelt színészeim közé sorolnám, ki-ki a maga súlycsoportjában. Érdekes párosítás... triócska lett összeverbuválva mint szerepkört betöltvén. A sztori elképzelés nem is volt rossz, mert ugyebár szeretjük az ilyesfajta tanúvédelmes, izgi, csavaros filmeket, ez humorban is bővelkedett. Jól fel volt építve, szép lassan, ahogyan a patakocska csordogál. Szó szerint a repülő út megtétele időben is stimmelt a landolásig. De a vége... ajvé... össze lett csapva, és snitt. Köszi, Mel Gibson... Jah, nem!
60 Egy jó amerikai család (2025)