Én, mint magam is autista, néztem meg a sorozatot. Jó sorozat, főleg az utolsó évadokban kezd el jobban hiteles lenni. A Heartbreak High-ban Quinni sokkal hitelesebb karakter (mondjuk ott a színésznő is autista), de itt is jól elő van adva. Tetszik a karakterfejlődés, hogy a túlféltett állapotból a családi drámának köszönhetően kikerülve, elkezdte kifejleszteni a maszkolást, elkezdett beilleszkedni (habár mi, késői diagnózisú autisták inkább az unmasking fele megyünk, nálunk diagnózis hiányában egy számunkra káros szintre tudtuk fejleszteni). Egy évad még kellett volna, az egésznek lezáratlan érzete van a végére, le kellett volna rendesen zárni.
Semmit rólunk, nélkülünk Mint magasan "funkcionáló" autista, nagyon örültem, hogy autista szerepre autista színésznőt választottak. Az egyik leghitelesebb film, ami visszaadja, hogy mi játszódik le bennünk. Chloé egyszerűen tökéletes Quinni szerepére. A rész, amikor írói találkozóra mennek, mind a megírt menetrend felrúgása, mind a speciális érdeklődési körrel szembeni teljes érdektelenség, mind a túlféltés, nagyon jól van reprezentálva. Jobban megérintett ez a rész, mint amikor az utolsó részben Harper elmeséli, mi történt azon az éjszakán. Zsinórban másodjára nézem végig a sorozatot, mindenkinek ajánlom, aki többet szeretne megtudni rólunk, ezt nézzétek meg, ne az Esőembert!
88 Több, mint normális (2017)