Hivatalosan október 16-án kerül mozikba az Egyesült Államokban az új Halloween (itthon október 25-től nézhetjük meg nagy vásznon), de néhány szerencsés már láthatta a Torontói Filmfesztiválon – és természetesen sokan meg is osztották véleményüket a Twitteren keresztül. A lelkesedés és a rajongás hangjai bőven kiütnek a megosztott bejegyzésekből – és természetesen a kritikák is, hiszen az ember nem alkothat tökéleteset mindenkinek.
A David Gordon Green és Danny McBride által összerántott új Halloween-film megpróbál visszatérni a gyökerekhez, ezért természetesen megnyerték a produkciónak Jamie Lee Curtist – akinek alakítását többen nagyon dicsérték („mintha összegyúrták volna Ripley-t és Sarah Connort”). De nem csak ebben próbáltak hűek maradni az 1978-as Halloween - A rémület éjszakája-filmhez, hanem próbálták figyelmen kívül hagyni a többi folytatást gyenge próbálkozásait, így a film nem csak folytatás, hanem reboot is, ami megpróbálja visszaadni az eredeti film renoméját.
Az első reakciókból úgy tűnt, hogy ez sikerül: a stáb álló tapsot és ovációt kapott a nézőktől, akik a jelek szerint nagyra értékelték a próbálkozást. Egyes vélemények szerint a film a legjobb, ami az első óta készült, és minden pont olyan arányban van benne, ahogy annak lennie kell: feszültség, horror, félelem és humor. Igen, humor: illetve egyfajta kikacsintás az első filmre, és olyan csemegék, amiket egy keményvonalas rajongó biztos imádni fog.
Az eredeti film bemutatása óta eltelt ugyan 40 év, ez nem változtatott azon, hogy egy hatalmas, maszkos és agresszív figura rá tudja hozni az emberekre a frászt még akkor is, ha nagyjából tudják, mire számítsanak. Egyes vélemények szerint a film ettől kiszámítható, unalmas és röhejes, illetve elpazarolták vele a színésznő idejét. Mások azt sérelmezték, hogy érzésük szerint a film nagyja csak és kizárólag arról szól, hogy eleget tegyenek vele a rajongók elvárásainak, ezért nem tud sem eredeti, sem izgalmas sem egyedi lenni.
Aki viszont élvezte a filmet, pont ezt szereti benne, hogy a régi alapanyaghoz nyúl, de mai ízléssel („minden benne van, amit csak akartam”), és egy percig sem szeretné titkolni, hogy egyfajta tisztelgés John Carpenter munkássága előtt.
Eddig tehát úgy tűnik, hogy a Blumhouse ismét valami okosat és jót alkotott – és az előzetes pozitív kritikák csak feltüzelhetik a régi rajongók lelkesedését. Meglátjuk, mit hoz majd a film, amikor végre a mozikba kerül.