Oliver Stone pályafutása során jó néhány olyan filmet alkotott, amelyben bőven van erőszak.
Legyen szó a Conan, a barbár fantáziavilágáról, a A szakasz borzalmas háborújáról vagy éppen A sebhelyesarcú 80-as évekbeli Miamiról, Stone olyan alkotó, aki sosem riadt vissza az erőszak alkalmazásától egy történetben.
De úgy tűnik, Stone fejében van egy határvonal, amikor a filmes erőszakról van szó. És ez a vonal a John Wick: 4. felvonásnél húzódik.
A Variety-nek adott interjújában Oliver Stone beszélt új dokumentumfilmjéről, a "Nuclear Now"-ról, valamint a film jelenlegi helyzetéről. És ez utóbbi az a rész, ahol a John Wick: 4. fejezet című über-erőszakos kasszasikerrel kapcsolatos nézeteit taglalta. Úgy tűnik, hogy Keanu Reeves legújabb akciófilmje a rendező szemében túl messzire ment.
"A repülőn láttam a John Wick 4-et. Beszéljünk a hangerőről. Szerintem a film hihetetlenül undorító. Undorító. Nem tudom, mit gondolnak az emberek" - mondta Stone - "Talán a G.I. Joe-t néztem gyerekkoromban. De [Keanu Reeves] megöl vagy három-négyszáz embert a kib*szott filmben. És mint harci veterán, meg kell mondjam, egyikük sem hihető. Tudom, hogy ez egy film, de inkább videojáték lett belőle."
Hozzátette: "Elvesztette a kapcsolatot a valósággal. A közönségnek talán tetszik a videojáték. De engem untat. Hány autó tud ütközni? Hány mutatványt lehet megcsinálni? Mi a különbség a Halálos iramban és egy másik film között? Egyik dolog a másik után. Mindegy, hogy egy emberfeletti Marvel karakterről van szó, vagy csak egy olyan emberről, mint John Wick, nincs különbség. Nem hihető."
Nos, azt lehet mondani, hogy Stone nem téved a John Wick-filmek erőszakosságát illetően. Túlzásba viszik, az biztos. De a franchise legtöbb rajongója azt mondaná, hogy az a tény, hogy túlzó, de ez a legjobb része.
Dicsőséges, ahogyan Reeves karakterét könyörtelen gyilkológépként mutatja be. Mint egy szórakoztató slasher horrorfilmben, az izgalom nem a holttestek számában rejlik, hanem abban, hogy John Wick hogyan gyilkolja meg ellenségeit. A 4. fejezetet pedig az teszi olyan nagyszerűvé, hogy az erőszak és az akciómutatványok abszurd szintjével még tovább emeli a tétet. A kaszkadőrmutatványok puszta száma és azok kreatív kivitelezése teszi a filmet ilyen látványossá.
És ebben az értelemben Stone kritikája itt bukik el. Nehéz lenne elképzelni, hogy Chad Stahelski rendező úgy képzelte el a John Wick filmet, mint a valós életben zajló erőszak és halál látványát. Persze, New Yorkban játszódik, emberi szereplőkkel, de ez a franchise egy fantáziavilágban létezik, ahol bérgyilkosok ámokfutnak, és van szó szerint egy egész szállodalánc, ami csak bérgyilkosokat szolgálja ki.
Arról nem is beszélve, hogy John Wick képes egy filmet egy régimódi stílusú párbajjal befejezni, amelynek szabályait fém játékkártyák határozzák meg. Ez annyira nevetséges, de mégis hihetetlenül magával ragadó és szórakoztató.
Könnyen érthető tehát, hogy valaki, mint Oliver Stone, miért írja le a John Wick franchise-t "videojátékként".