Sokat lehet vitatkozni azon, hogy mitől tökéletes egy film, ha egyáltalán van ilyen. Amikor a világjárvány beütött és az emberek kénytelenek voltak huzamosabb időre az otthonaikba zárkózni, született is egy eleinte csak mókának szánt Twitter-kezdeményezés, amelyben megpróbálták összeszedni minden idők legjobb öt filmjét. Ez mára egészen kinőtte magát és egy sor hollywoodi sztár és filmkészítő is beszállt a társalgásba.
Itt James Gunn, A galaxis őrzői írója és rendezője is kifejtette a véleményét arról, hogy szerinte a tökéletes film, vagyis a technikailag hibátlan film és a nagyszerű film nem feltétlenül fedik le egymást. És példának felhozta a Vissza a jövőbe klasszikust.
Felhívta rá a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy a filmben van egy elég nagy logikai baki, ettől még egy igazi mestermű, egy nagyszerű alkotás. És mi ez a logikai baki? Az, hogy Marty szülei nem emlékeznek rá a saját tinédzserkorukból.
Mint ismert, a Vissza a jövőbe története Marty McFlyról szól, aki egy tudós barátja időgépével véletlenül visszautazik a saját szülei megismerkedésének hetére. Itt akaratán kívül jól összekuszálja a dolgokat, így végül saját magának kell valahogy egymásba bolondítani a szüleit. Végül olyan jól teszi a dolgát, hogy a szüleinek sokkal szebb életet hozott össze, mint eredetileg volt. Csakhogy mikor visszatér a saját idejébe, a szüleinek nem tűnik fel, hogy harminc évvel korábban épp az ő legkisebb fiuk volt az, aki összehozta őket. Hogy lehet ez?
Ez a kérdés már a film bemutatója óta foglalkoztatja a rajongókat, akik persze egy rakás elméletet gyártottak a megmagyarázására. Nos, a találgatásnak vége, a film forgatókönyvírója, Bob Gale maga öntött tiszta vizet a pohárba egy interjú során.
Bob Gale meglepően egyszerű és hétköznapi indokkal állt elő, vagyis semmi misztikum vagy a tér-idő kontinuum ügyeskedése nincs a háttérben. Pusztán maga az idő és a felejtés. A forgatókönyvíró arra a pofon egyszerű feltevésre alapozta meg ennek a kis talánynak a titkát, hogy az emberek harminc év távlatából aligha emlékeznek tisztán mindenkire.
Mert bizony tegyük fel a kérdést, hogy mennyire tudjuk tisztán feleleveníteni a saját gimnazista iskolatársaink arcát sok-sok évvel ezelőttről? Ugye, hogy nem olyan egyszerű. Márpedig George és Lorraine mindössze egyetlen hétig találkozhattak Martyval, akkor sem voltak együtt sülve-főve. Így nem meglepő, hogy harminc évvel később legfeljebb mókás véletlennek vélik csupán, hogy a fiuk egy picit hasonlít arra a srácra, aki annak idején összehozta őket…
