A szabad merülés a búvárkodás egyik legveszélyesebb formája. Egyes búvárok úgy tartják, hogy halálosabb, mint a Mount Everest megmászása. 

Ez a technika búvárkodás legrégebbi formája, amikor a merülő oxigénpalack nélkül tör a víz mélységei felé. A légzést könnyítő palackok hiányában a szabadon merülők külön edzenek arra, hogy minél hosszabban legyenek képesek visszatartani a lélegzetüket. Az igazán profik több mint 3 percig vannak víz alatt. Ez néha borzalmas sérüléshez vezet, többek között tüdőprésekhez, amikor a tüdő olyan gyors nyomás változásnak van kitéve, amely megrepedést vagy összeomlást okozhat. A világ legjobb merülőinek edzése a fizikai erőt, a mentális elszántságot és hatalmas bizalmat igényel a búvárt körülvevő csapat és a víz iránt.

Laura McGann filmrendező, A legmélyebb lélegzet című dokumentumfilmje (amely az A24, a Motive Films, a Ventureland és a RAW együttműködésében készült), két szabadmerülő búvár történetét meséli el, akiknek útja sokszor keresztezi egymást. Az egyikőjük egy egy világrekordok megdöntésére törekvő bajnok, a másik pedig egy biztonsági búvár, aki segít neki edzeni.

A film betekintést nyújt a szabad búvárkodás világába a felszín alatt felvett hosszabb jelenetekkel. Egyszerre mutatja be a sportág feszültségeit és gyönyörűségét.

A filmet egy látványos felvétel nyitja, amelyen egy búvár a mélybe ereszkedik, és módszeresen halad lefelé a vízben. De aztán a fény elhalványul, és a nézőkben élesen tudatosul, hogy ez a búvár pontosan mennyi ideje van a víz alatt. Az óceán feketeségében csak a búvár látható, és csak az egyre lassuló szívverés hangját lehet hallani.

Az első megrázó jelenet után levegőhöz jutva kezdődik A legmélyebb lélegzet,  aminek középpontjában Alessia Zecchini és Stephen Keenan áll.

dokumentum | kaland

Egy bajnok és egy profi búvár úgy tűnt, hogy egymásnak vannak rendelve, amikor a különböző életútaik ellenére a szabadbúvárkodás csúcsán találkoznak. Az óceán mélyén... több»