Az érzékek birodalma című film úgy vonult be a történelembe, mint az évszázad egyik legnagyobb botránya. Németországban lefoglalták a tekercseket, a japán kormány pedig vádat emelt a készítők ellen. Talán ez magyarázza. miért is lett hatalmas siker a moziból.
A film japán rendezőjének (Nagisa Ōshima) személye mindig is vita tárgyát képezte. Olyan tanulmányfilmek köthetők a nevéhez, mint az Ai to kibô no machi (1959), a Kegyetlen történet az ifjúságról (1960) vagy a Nindzsák bandája (1967), amelyekben a filmrendező kíméletlenül bírálta a japán társadalmat. Formai radikalizmusuk és Ōshima erkölcsi állásfoglalásának hiánya miatt számos filmje rendkívül ellentmondásos fogadtatásban részesült. Több filmjét csak az utókor jellemezte remekműként.
Ōshima 1976-ban készítette el legvitatottabb filmjét. A 70-es években aligha volt olyan film, amely nagyobb botrányt kavart volna, mint Az érzékek birodalma. Nem véletlen, hogy máig ez Ōshima leghíresebb rendezése. A film direktora korán elhatározta, hogy valódi szexjeleneteket mutat be a filmben. Így nem csoda, hogy akkoriban a film híre jóval megelőzte a bemutatóját…
A film alapanyagát egy évvel korábban Noboru Tanaka már leforgatta, de ezt a történetetet az erotikus filmek kategóriájába sorolták, egészen más megítélés alá esett, mint Ōshima Berlinálén, művészfilm kategóriában bemutatott darabja. Ráadásul a japán rendező még egy lapáttal rátett elődje alkotására.
Mindkét film Sada Abe gésa igaz történetén alapul, aki az 1930-as években megfojtotta szeretőjét, levágta a péniszét, majd az amputált taggal napokig Tokió utcáit járta. Az érzékek birodalma a gésa és szeretője pusztító szerelmének történetét meséli el, amiben a kapcsolati dinamika az idők során gyökeresen megváltozik.
A film explicitása akkora botrányt kavart, hogy már az utómunkálatai sem Japánban, hanem Párizsban készültek. Állítólag egyetlen japán stúdió sem vállalta, hogy köze legyen ahhoz a filmhez, ami olyan jeleneteket tartalmaz, ami máskor csak hardcore pornófilmekben látható.
A Berliner Zeitung című német újság „minden idők legnagyobb pornójaként reklámozta a filmet a premier előtt.
Bár Az érzékek birodalma még az Arany Medve díjért sem volt versenyben, az 1976-os Berlinalén egyetlen más film sem kapott közel ekkora figyelmet. Azonban az első vetítésen nem csak a mozirajongók ültek a nézőtéren, hanem egy ügyész, egy bíró és két rendőr is. Ők kemény pornográfiát láttak Ōshima drámájában, és közvetlenül a premier után elkobozták a filmet. Korábban erre nem volt precedens. Nagisa Ōshima botrányos munkássága hazájában, Japánban is sok bajt okozott. Miután kiadott egy könyvet a film állóképeivel és forgatókönyvi jegyzeteivel, a japán kormány vádat emelt Ōshima és kiadója, San'ichi Shobo ellen a film explicit tartalma miatt.
„Semmi sem obszcén, amit kifejezünk" – mondta állítólag a rendező a tárgyaláson. „Ami obszcén, az az, ami rejtve marad!" Igaza lett: 1979-ben Ōshimát és Shobót ártatlannak találták. Miután a kormány kezdetben fellebbezett, az ítéletet 1982-ben a tokiói legfelsőbb bíróság helybenhagyta. Ez azonban nem tette teljesen szabaddá az utat Az érzékek birodalma számára. A film a mai napig csak erősen cenzúrázott változatban látható Japánban.
Németországban viszont a tartományi bíróság 1977-ben kimondta, hogy a film nem minősül pornográfiának. Ezt követően rövidítés nélkül került a berlini mozikba, 1978-ban pedig országszerte bemutatták. Ott jelentős sikert aratott.
Ōshima 1999-ig csak négy további filmet készített. A filmrendező 2013-ban, 80 éves korában hunyt el.
77 Az érzékek birodalma (1976)
Egy nő története, akinek urával való szenvedélyes, durva kapcsolata végül erőszakos véget ér. több»
Szereplők: Tatsuya Fuji, Eiko Matsuda, Aoi Nakajima, Yasuko Matsui, Meika Seri