Sergio Leone emlékére: Egy legendás filmes igaz története

Ezen a napon született a legendás rendező, Sergio Leone, akinek tulajdonképpen a spagettiwesternt köszönhetjük. Leone 1989-ben hunyt el, alábbi cikkünkkel pedig róla szeretnénk megemlékezni.

“Azt mondta: ‘Úgy érzem, mindjárt elájulok", és aztán meghalt” - nyilatkozta annak idején felesége, Carla, aki azonnal értesítette a mentőket, amikor férje rosszul lett. A kiérkező hatóságok már nem tudták megmenteni az életét, Sergio Leone szívroham következtében hunyt el római otthonában.

A KEZDETEK

Az 1929-ben Rómában született Leone, Vincenzo Leone rendező fia 16 évesen lépett be a filmes szakmába, amikor Vittorio De Sica olasz rendező asszisztenseként dolgozott az 1946-os klasszikus film, a Biciklitolvajok című alkotáson.

A következő 20 évben 58 produkcióban dolgozott, és olyan rendezőknek segédkezett, mint Fred Zinnemann, William Wyler és Robert Wise.

Először 1961-ben rendezett filmet A rodoszi kolosszus címmel, amely egyike volt az akkoriban Rómában készült népszerű mitológiai filmek sorozatának. A fiatal rendezőt a film széleskörű rajongótáborra tett szert.

ÚT A HÍRNÉVIG

Leone fantáziáját azonban megragadták a gyerekkorában látott amerikai westernek, ezért összegyűjtött 250 000 dollárt, majd Spanyolországba utazott, hogy leforgassa az Egy maréknyi dollárért, annak ellenére, hogy az uralkodó vélemény szerint a műfaj hanyatlóban volt. Négy évtizedes pályafutása során Leone főként azzal a filmszériával vált elismertté, amelyet Spanyolországban, Olaszországban és végül az Egyesült Államokban készített az 1960-as években. Kétségtelen, hogy az olyan alkotásait, mint a Egy maréknyi dollárért, a A Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt egyszer egy vadnyugat és Volt egyszer egy Amerika szinte minden mozirajongó ismeri.

Filmjeiben jellemzően kőszívű, fegyverforgató magányos férfiak szerepeltek, akik gyér és napégette tájakon párbajoztak, grandiózus filmzene kíséretében, amelyet általában Ennio Morricone zeneszerző komponált.

ÁLNÉVEN

Leone az Egy maréknyi dollárért Bob Robertson álnéven forgatta, mivel úgy gondolta, hogy az amerikai termékként sokkal befogadhatóbb lesz majd. Későbbi filmjei elkészítése során azonban már a saját nevét használta, és a történelmi részletekre való gondos odafigyelése és a realizmus “beoltása” miatt rövid időn belül hatalmas rajongótáborra tett szert.

Saját szereplőgárdaval dolgozott, köztük Clint Eastwooddal, aki akkor egy igazi fiatal sztárnak számított. Henry Fonda, aki korábban szinte mindig a “jófiút” alakította, Leone filmjeiben már gonosztevőként bukkant fel.

EGY OLASZ RENDEZŐ AMERIKÁBAN

Ironikus viszont, hogy olasz filmesként, aki az amerikai vadnyugatról szóló filmjeivel szerzett elismerést, maga alig beszélt angolul, és a legtöbb utasítást tolmács segítségével adta a stábtagoknak. “Többet tudok a Nyugatról, mint a legtöbb amerikai. Képzettebbnek érzem magam egy jó western elkészítéséhez, mint a legtöbb amerikai rendező” - nyilatkozta egy alkalommal Leone.

Halála előtt Leone egy nagyszabású filmet tervezett rendezni Leningrád német megszállásáról, amely egy epikus második világháborús film lett volna.  Az egyik asszisztense elmondása szerint Leone egész szombaton dolgozott, és aznap repült volna az Egyesült Államokba, hogy aláírjon egy gyártási szerződést, amikor elhunyt.