2021.06.11   olvasottság: 149997x   szerző: GGS   hozzászólások: 5

A Harry Potter filmek a legősibb klisé köré épülnek: az elsőre teljesen esélytelennek tartott jó kemény küzdelmek árán legyőzi a legyőzhetetlennek vélt gonoszt. Mindezt egy mesebeli és varázslatos világba ültetve egy varázslóiskolában, ahol a hétköznapi „muglik”, avagy varázstalan emberek szeme elől elrejtve képzik a jövő varázsló- és boszorkánynemzedékét.

Tönkretett gyerekkor: 10 érv, ami bizonyítja, hogy Dumbledore még Voldemortnál is rosszabb

A filmben az ifjú Harry Potter egyik legnagyobb pártfogója a Roxfort varázslóképző történetének legnagyobb igazgatója, Albus Perfival Wulfric Brian Dumbledore. Ő az egyetlen ember, akitől a történet főgonosza, Voldemort fél, mivel tudja, hogy egyedül neki van akkora hatalma, hogy legyőzze őt. A regényben és a filmekben is Dumbledore egy nagyon kedves, szeretetre méltó figura, aki az első perctől az utolsóig segíti és támogatja Harryt nem könnyű sorsában. De vajon tényleg ennyire jó ember volt ő? Tényleg az a kedves és segítőkész öreg varázsló volt Dumbledore, akinek mindenki gondolja? Vagy valójában sokkal sötétebb gondolatok és fondorlatok cikáztak a fejében?

Most felsorakoztatunk tíz érvet, amelyek mind azt támasztják alá, hogy Dumbledore talán mégsem volt olyan egyértelműen jó arc, mint azt minden rajongó gondolná. Íme:

1. A Harry Potter és a titkok kamrája során a baziliszkusz sorra szedi áldozatait az iskola falai közt. Tett ez ellen bármit is Dumbledore? A világon semmit. Az lett volna a minimum, hogy azonnal bezáratja az iskolát, de legalábbis érdemben biztonságba helyezi a diákokat, de semmi ilyesmit nem tett. És azt ne gondolja senki, hogy a nagy Dumbledore nem tudott a baziliszkuszról, nem tudta, hol van a titkok kamrája. Ő inkább megvárta, míg egy csapat másodéves diák magától kitalálja, mi áll a támadások hátterében és hagyta, hogy ők szálljanak szembe a veszedelmes bestiával. Jó fej.

2. Valójában Dumbledore szinte tárgyként kezeli Harryt. Az első perctől fogva arra nevelte, hogy szálljon szembe Voldemorttal. Csakhogy ő mindvégig tisztában volt azzal, hogy ez nagy valószínűséggel a fiú halálával fog járni. Így is lett, és csak a feltámadás kövének volt köszönhető, hogy Harry visszatért a halálból és legyőzte Voldemortot. De Dumbledore mintha szándékosan nehezítette volna meg a dolgát és tette volna a fiú furfangjának függvényévé a túlélést. Mert mi van, ha Harry úgy száll szembe Voldemorttal, hogy előtte nem találja meg a feltámadás kövét a cikeszben? Túl nagy rizikó, amit Dumbledore simán bevállalt.

3. És a második érvhez köthető az is, hogy Dumbledore tudta, Harry is egy a horcruxok közül. Ezt okosan titokban is tartotta a fiú előtt, mert arra játszott, hogy ezt még maga, Voldemort sem tudja. Ha pedig a végső összecsapás során a gonosz varázsló megöli Harryt, azzal ő maga pusztítja el a saját lelke egy darabját. Vagyis Dumbledore ezzel mindenképpen nyert volna.

4. A Harry Potter és a tűz serlege epizódban Harry önakaratán kívül válik a Trimágus tusa egyik versenyzőjévé. Habár mindenki fel van ezen háborodva, mivel kora miatt egyértelműen csalással jutott be a tusára, Dumbledore semmit sem tesz. Egy ekkora hatalommal bíró mágus ne akadályozhatta volna meg, hogy a fiatal Harry annyi életveszélynek tegye ki magát? Mégsem tett semmit, pedig ekkor még nem is sejthette, hogy ki és miért alakította úgy az eseményeket, ahogy. Vagyis még hátsó szándéka sem lehetett, hogy Harry veszélybe sodrásával esetleg leleplezzen valakit vagy valamit…

5. A Harry Potter történet egyik legérdekesebb figurája Piton professzor, aki az első perctől az utolsó előttiig valósággal terror alatt tartja a fiút. Nyíltan gyűlöli valami olyasmiért, amit nem is ő követett el, hanem az apja. Persze végül kiderül, hogy mindezek hátterében épp a fiú anyja iránti szerelem a felelős és nem is utálja Harryt, sőt, inkább védeni próbálja. De ettől függetlenül Dumbledore a világon semmit sem tesz az ellen, hogy Piton állandóan támadja és bántja Harryt. Nem nagyon zavarta a dolog, pedig elvileg ő is csak utólag tudta meg, hogy Piton még mindig szereti Lilly Pottert.

6. A legegyértelműbb jel, hogy Dumbledore nem is olyan jó fej, tulajdonképpen a teljes hét év története. Mert legyünk őszinték: hét tanév alatt (oké, legyen hat, mert annak a végén ugyebár meghalt) hányszor sietett ténylegesen a fiú segítségére? Egyszer-kétszer legfeljebb. Nem segített neki Mógus ellen, nem segítette a Baziliszkusz ellen, de a Trimágus tusán is magára hagyta, ott is minden segítséget másoktól kapott. Pedig simán harcolhatott volna a fiú oldalán, ha akart volna.

7. És, ha már említettük Mógust: a professzor kezdettől fogva magával hurcolta Voldemortot az iskolában mindenhová. Dumbledore-nak meg nem tűnt fel semmi? Úgy fogadta vissza az iskolába a professzort, hogy cseppet sem nézett utána, a nyári szünetben hol járt és mit csinált? Elég hanyag dolog.

8. És úgy általában: mintha Dumbledore-nak az lett volna a hobbija, hogy következetesen a lehető legrosszabb tanárokat fogadja fel a sötét varázslatok kivédése órákra. Mógus Voldemort csatlósa volt, Lockhart pedig egy egyszerű kókler. Lupin vérfarkas, míg Mordon egy imposztor. Utánuk jött Umbridge professzor, majd végül megkapta az állást Piton… Mintha Dumbledore végig arra játszott volna, hogy a diákok csak azért se tanulhassák meg megvédeni magukat.

9. A Roxfort iskola sokszáz vagy sok ezer éves múltra tekint vissza és egy ódon varázslókastélyban található. Naná, hogy tele van furcsa helyiségekkel és halálos csapdákkal. A szeszélyes lépcsők a legkisebb gond, de az iskolában nagyjából bárhol, bármikor életveszélybe kerülhetnek a diákok. Az iskola melletti erdőben szörnyek élnek, a tóban nem kevésbé. Az iskola falai közt kísértetek járnak (oké, ők ártalmatlanok), és tele van olyan elvarázsolt szobákkal és tárgyakkal, amelyek révén a diákok akár örökre el is tűnhetnek. Tett ezek ellen bármit Dumbledore? A világon semmit. Eltűnik vagy meghal egy-két diák? Sebaj, járulékos veszteség. Csak a szerencsén múlott, hogy valójában alig esik bántódása bárkinek is a kalandok során.

10. Végül, de nem utolsósorban egy kis összeesküvés-elmélet, aminek azonban nagyon is lehet alapja. Mint az a legelső részből kiderül, a csokibékák mellé a leghíresebb varázslókat bemutató kártyák járnak, köztük van Dumbledore-é is (Ronnak már vagy hatszor megvan…). Később egy másik epizódban láthatjuk, hogy Dumbledore elküldi az irodájában lévő egyik kép szereplőjét, hogy keressen meg valakit egy másik festményen és szóljon neki. Vagyis a mozgó festményeken szereplő alakok ugyebár szabadon járkálhatnak a többi képkeret között, illetve tulajdonképpen saját személyiségük van. Mi van akkor, ha Dumbledore a saját csokibékás képein keresztül kémkedett a varázsvilág lakói után? Megtehette? Simán, és még oka is volt rá.