Legutóbbi életrajzok

Edwin Neal 1945. július 12-én látta meg a napvilágot Houston, Texas, Egyesült Államokban. Amerikai színész, író és producer. A középiskolás évei után a texasi Lon Morris kollégiumban tanult, ezt követően Austinban a Texas-i Egyetemen folytatta tanulmányait. Színészi karrierje 1972-1974 között a Kagaku ninja tai Gatchaman című televíziós rajzfilm sorozattal kezdődött el.

103 részen keresztül kölcsönözte a hangját a rajzfilmnek. 1974 végén Hitchhiker karakterét formálta magára A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmben, azután pedig főszerepet kapott az 1985-ben megjelenő Future-Kill című vígjáték horrorban.

1993-ban mellékszerepet kapott A barátom a halálom című vígjátékban, majd 2000-ben hangját kölcsönözte a StarLancer nevű videojátéknak. 2002-ben pedig Bill jellemét keltette életre a The M.O. Of M.I. című drámában. Ezt követően még olyan filmekben tűnt fel, mint a Murder-Set-Pieces, The Man Who Came Back, Halloween: Harvest of Souls 1985 és a Kill or Be Killed

Hat gyermeke van, Preston Neal, David Valenzuela, Heidi James, Kirsche Dickson, Morna Neal és Marlee Neal.

Teri McMinn 1951. augusztus 18-án látta meg a napvilágot Houston, Texas, Egyesült Államokban. A középiskola elvégzése után a Dallas Theater Center Színházi társulatnál tanult. Ez után a texasi Austinba költözött, ahol tovább tanult az University of Texas at Austin Állami egyetemen.

Teri egy cikkben olvasta, hogy meghallgatásra lehet menni Tobe Hooper által rendezett A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmben. Miután elment a meghallgatásra, megkapta Kim Henkel forgatókönyvírótól Pam karakterét az 1974-es klasszikus Slasher horrorfilmben, A texasi láncfűrészes mészárlásban.

Ezt követően színházakban folytatta a karrierjét. 2009-ben viszont visszatért a filmvászonra Sylvia szerepében, a The Cellar című vígjátékban tűnt fel. 2012-ben pedig egy mellékszerepet kapott a Butcher Boys című vígjáték horrorfilmben. A filmben egyébként ismét együtt dolgozott A texasi láncfűrészes mészárlás film forgatókönyvírójával, Kim Henkel-el.

Filmezésen és a színházi produkciókon kívül, szívesen megy el, ha meghívják horror filmfesztiválokra, eseményekre.

William Vail 1950. november 30-án látta meg a napvilágot San Antonio, Texas, Egyesült Államokban. Amerikai díszlettervező és színész. Filmes karrierje iskolás évei után kezdődött el 1974-ben a No Chance című 27 perces rövidfilmmel. Még ebben az évben Kirk szerepében csillogtatta meg tehetségét a nagy múltú A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmben.

1982-ben néhány jelenet erejéig láthattuk a megint csak nagy múlttal rendelkező a Poltergeist - Kopogó szellem című horrorfilmben, amelyet Tobe Hooper rendezett meg és a forgatókönyvírója Steven Spielberg volt. 1983-ban játszott még a Mausoleum című filmben, illetve 1988-ban a Glitch! című filmben kapott statisztaszerepet.

Ezt követően film berendezőként kereste a kenyerét. Első film melynek a bútorait, növényeit és a többi tárgyakat rendezte az az 1989-es A Cry for Help: The Tracey Thurman Story című TV filmnek volt, majd 1994-ben az Újabb éjszakai rohanás, Még egyszer éjszakai rohanás és Az ellenség közelében című filmnek volt a berendezője.

Továbbá szerepelt még olyan filmekben munkálkodott, mint a Vadnyugati történet, A félelem gyermeke, Törtetők című sorozat és 2012-ben a Kék lagúna: Az ébredés című film.

Paul Alan Partain 1946. november 22-én látta meg a napvilágot Austin, Texas, Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált, a vietnami háború alatt, majd a háború után egy elektronikai gyártóüzemben dolgozott, éjszaka pedig egy színházban tevékenykedett.

1972 őszén leépítés volt az üzemben és őt is elbocsátották. A színházban, ahol dolgozott, ismerte az egyik rendezőt, Sidney Lumet-et és megkérte, had vehessen részt a meghallgatáson, a Drága Molly című romantikus drámában. Ezzel a filmmel indult be színászi pályafutása, majd ebben az évben még játszott egy filmben.

Tobe Hooper által rendezett nagy múltú A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmben láthattuk a tolószékes Franklin szerepében. Egy évvel később, kisebb szerepben tűnt fel a Verseny az ördöggel című akció horrorfilmben, aztán Tommy Lee Jones és Linda Haynes oldalán tűnt fel az 1977-es Mennydörgés című filmben.

1994-ben egy kórházi ápolót alakított A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér című vígjáték horrorban. Utolsó szerepét 2003-ban kapta a David Gale élete című krimiben. A film főbb szereplői Kevin Spacey és Kate Winslet voltak. 2005. január 28-án hunyt el Austin, Texasban.

Marilyn Burns (születési nevén Mary Lynn Ann Burns) 1949. május 7-én látta meg a napvilágot Erie, Pennsylvania, Egyesült Államokban. 1971-ben diplomázott le az University of Texas at Austin Állami egyetemen. Filmes pályafutása diplomája megszerzése előtt 1 évvel indult be, amikor is kisebb szerepet kapott a Brewster McCloud című vígjátékban.

1974-ben feltűnt a Drága Molly című romantikus drámában, majd az igazán nagy áttörést Sally karaktere jelentette számára a nagy múltú A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmben. Két évre rá Linda Kasabian szerepében csillogtatta meg tehetségét a Helter Skelter - A pokol csúszdája című TV filmben.

1981-ben megkapta az egyik főszerepet a Kiss Daddy Goodbye című horrorban, aztán Dorothy Grim karakterét formálta magára az 1985-ben megjelenő Future-Kill című vígjáték horrorban. Bő 10 év szünet után, epizódszerepet kapott 1998-ban a Michael Hayes című tévéműsorban. Ezt követően kicsit pihentette filmes karrierjét és máshol próbálta ki magát.

2012-ben visszatért egy kisebb szerep erejéig, a Butcher Boys című horrorban láthattuk. Egy évvel később visszatérő szereplőként tűnt fel a 7. A texasi láncfűrészes: Az örökség című horrorban, amely egy újabb feldolgozás volt a szériában. 2014. augusztus 5-én hunyt el, álmában a házában.

Ahmed Best 1973. augusztus 19-én született New Yorkban, az Egyesült Államokban. Színész, producer, legismertebb szerepe Jar Jar Binks volt az 1999-es Star Wars: Baljós árnyakban, de ő kölcsönözte a karakter hangját a trilógia további két részében is.

Pernilla August gyerekszínészként kezdte karrierjét, majd 1979 intézményi kereket között folytatta a tanulmányait.
1982.beb hozzáment a drámaíró Klas Östergrenhez, de magánélete mellett szakmai karrierje is ígéretesen alakult. A legnevesebb svéd színházak deszkáin csillogtatta meg tehetségét egyebek mellett Shakespeare és Csehov darabokban.
A filmes szakma akkor ismerte meg a nevét, amikor Ingmar Bergman felkérte, hogy játssza el édesanyját a Den goda viljan című filmben 1992-ben.
A kilencvenes évek elejére megromlott a viszonya a férjével, majd a neves rendező, Bille August mellett találta meg a lelki békéjét, 1991-ben pedig házasságot kötöttek. Bille szerepet ajánlott neki a The House of the Spirits című filmjében, azonban mivel időközben állapotos lett, a szerepet Winona Ryder vette át tőle.
A nemzetközi áttörést George Lucas Star Wars-filmje a Baljós árnyak hozta meg számára, de ismertebb filmjei közé tartozik a 2002-es Dina vagyok is.
Három lánya van, de az anyai teendők mellett továbbra is aktív mind a színpadokon mind a kamerák előtt.

Helena Winifred Carroll (1928. november 13. - 2013. március 31.) egy filmes, televíziós és színházi színésznő volt. Helena Reilly és az Abbey Theatre színdarab író, Paul Vincent Carroll gyermeke. A legfiatalabb gyermek volt a három lánytestvér közül. Legidősebb nővére Theresa Elizabeth Perez (1924-2001), klasszikus zenész és a People's Pops Concerts producere és alapítója volt Phoenixben, Arizonában. Középső testvérük, Kathleen Moira Carroll (1927-2007) újságíró volt.

Carroll a Clerkhill Notre Dame High School-ban, valamint egy római katolikus kolostoriskolában tanult Dumbartonban. Később a Webber Douglas Academy of Dramatic Art iskolávan tanult és szerepet kapott három színdarabban a London's West End-ben, húsz éves korában. A Broadway debütálása a Separate Tables című előadásban volt. Az 1950-es években költözött az Egyesült Államokba, és számos Broadway előadással turnézott.

A televíziózás hajnalán Miss Carroll játszotta Nora vezető szerepét, a The White Steed (1959) című televíziós sorozatban, Joe Gisterak rendezésében. Helena a színpadi munkája során London és New York között ingázott. A Broadwayen többek között az Oliver eredeti produkcióban szerepelt, mint Mrs. Sowerberry.

Los Angelesbe költözése után számos filmben és televíziós műsorban szerepelt, köztük John Huston Oscar-díjas filmje a The Dead. Carroll a kaliforniai Marina del Rey-ben halt meg a szívelégtelenségben, 2013. március 31-én, 84 éves korában. A legutolsó színpadi előadása 2007-ben 78 éves korában volt.

Larry Gates (1915. szeptember 24. - 1996. december 12.) amerikai színész volt. Legjelentősebb szerepe a H.B. Lewis karaktere volta a Guiding Light című sorozatban, valamint Doc Baugh karaktere a Cat on a Hot Tin Roof filmes változatában. H.B. Lewis karakterét játszotta 1983-tól 1996-ig, amelyért 1985-ben elnyerte az Emmy-díjat a legjobb mellékszereplő kategóriában.

Gates szintén emlékezetes alakítást nyújtott az In the Heat of the Night filmes verziójában, amelyben karakterének egyik legfontosabb momentuma, amikor egy pofont kap. Gates St. Paulban, Minnesotában született. A Minnesota Egyetemen kémia mérnöki szakon volt hallgató. A korai színészi tapasztalatai egy részét a Virginia-i Abingdon Barter Színházban szerezte. Gates hosszú karriert futott filmekben, a televízióban és a színházban.

A Broadway-en olyan produkciókban szerepelt, mint a First Monday in October (1978), a Carefree Tree (1955), a The Taming of the Shrew (1950), a Teahouse of the August Moon (1953) és a Book and Candle (1956). Filmjei voltak többek között a Has Anybody Seen My Gal? (1952), The Girl Rush (1955), The Strange One (1957), Rico Brothers (1957), Some Came Running (1958), a One Foot In Hell (1960), Underworld USA (1961), The Young Savages (1961), és a Lucky Luciano (1973).

Gates leukémiában szenvedett, amely 1996. december 12-én halálát okozta.

Alfredo 'Al' Lettieri 1928. február 24.-én született New Yorkban, az Egyesült Államokban, egy amerikai színész volt. Az amerikai-olasz sógora Pasquale Eboli, aki folyékonyan beszélt olaszul is, a Genovese bűnöző család tagjának, Eboli Thomas-nak a testvére volt.

Lettieri szerepet játszott az 1958-as Perry Mason egyik epizódjában, amely a "The Case of the Fugitive Nurse" volt. Az epizódban edetileg Arthur Strome-nak hívták a karakterét, de végül Anthony Lettierre nevezték át. 36 éves korában szerepet játszott a The Hanged Man televíziós filmben.

Lettieri olyan hollywoodi nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Steve McQueen-el a The Getawayben, Charles Bronson-al a Mr. Majestykben, John Wayne-el a McQ-ban, Richard Harris-al a The Deadly Trackers-ben és Marlon Brando-val valamint Al Pacino-val A Keresztapában. Lettieri társíró volt az 1971-es gengszterfilm, a Villain forgatókönyvnél, amelyben Richard Burton és Ian McShane játszotta a főszerepet.

Lettieri 1975-ben, 47 éves korában szívrohamban halt meg, és két gyermekét, valamint feleségét hagyta hátra.
 

Denis O'Dea (1905. április 26. - 1978. november 5.) egy ír színházi és filmszínész volt. O'Dea Dublinban született. Amikor nagyon fiatal volt, ő és édesanyja Kathleen, County Kerry-ből költözött a nővéréhez, aki egy panziót tartott fenn az 54 South Richmond Street-en. Biztosítási ügynökként dolgozott mindaddig, amíg nem kapott színészi munkát.

O'Dea volt a Dublini Abbey Theatre egyik vezető tagja, ahol 1929 és 1953 között nagyszerű színészi karriert futott be, az előadásai listája megtalálható az Abbey archívumban. Megjelent számos Teresa Deevy színdarabíró előadásában, és néhány nagy sikerű színdarabbal New York-ban és Anglia-ban turnézott. A színpadi munkája számos figyelemre méltó filmes szerephez vezetett, köztük az 1930-as évek közepén John Ford filmje, a The Informer és a The Plough and the Stars (1936), valamint James Mason Carol Reed's Odd Man Out (1947) című filmjében egy rendőrt alakított.

További filmjei közé tartoznak a Cain Mark (1947), The Fallen Idol (1948), Alfred Hitchcock Under Capricorn (1949), The Bad Lord Byron (1949), Landfall (1949), Marry Me! (1951), a Long Dark Hall (1951), a Mogambo (1953), Niagara (1953), Disney Treasure Island (1950), Captain Horatio Hornblower (1957), Captain Lightfoot (1957), Darby O'Gill and the Little People (1959), valamint az Esther and the King (1960). Siobhán McKenna színésznő volt a felesége 1946-tól az 1978-ban bekövetkező haláláig, 73 éves korában hunyt el. Volt egy fiuk, Donnacha O'Dea, aki úszóbajnok és profi pókerjátékos.

John Marley, Mortimer Marlieb néven született 1907. október 17. -én, egy amerikai színész volt, akit Phil Cavalleri szerepéről ismert a Love Story-ban, mint Jack Woltz. Ismert még a The Godfather (1972), a Faces (1968) és a The Glitter Dome (1984) című filmekből. Marley a New York-i Harlemben született. A középiskolát otthagyta, inkább színészi pályára lépett.

Marley szenvedélyes karakterszínész volt, aki közel 150 filmben és televíziós sorozatban jelent meg a negyvenöt éves karrierje során. Legismertebb TV sorozatok, amelyekben szerepelt a The Web, Peter Gunn, Johnny Staccato, Bourbon Street Beat, Rawhide, Sea Hunt, 77 Sunset Strip, A Lloyd Bridge Show, Dr. Kildare, The Alfred Hitchcock Hour, Gunsmoke, Wild Wild West és a Bonanza.

1961-ben Josiah Brady színésszel játszott együtt a Two Faces West című sorozat "Hand of Vengeance" című epizódjában, ahol Denver Pyle karakterét alakította. Marley nem csak a televízióban szerepelt, hanem színpadi színész révén a Broadway színpadán is játszott olyan előadásokban, mint az The Investigation (1966), Sing Till Tomorrow (1953), The Strong Are Lonely (1953), Skipper next to God (1947), és a Johnny Doodle (1942).

1984. május 22-én Marley 76 éves korában nyílt szívműtéte során hunyt el. A Cedar Park temetőben, Emerson-ban, New Jersey-ben temették el. A feleségét és négy gyermekét hagyta maga után.

Walter Sande (1976. Július 9. - 1971. november 22.) egy amerikai karakterszínész volt, számos mellékszerepben és vezető szerepben volt látható televíziós sorozatokban és filmekben egyaránt. Denverben, Colorado-ban született. Sande fiatalkorában érdeklődött a zene iránt, és a főiskolai évei alatt sikerült saját zenekart összeállítania.

A 20th Centur Fox egyik zenei rendezője felfigyelt rá és 1937-ben szerződést ajánlott neki, hogy filmekben szerepeljen. Első filmes megjelenése a The Green Hornet Strikes Again!, majd a Sky Riders című film volt. Az első nagy áttörése azonban a The Iron Claw-val jött el, amelyben Jack "Flash" Strong, egy fotós karakterét alakította.

Másik nagy sikere Pennington karaktere volt a Don Winslow of the Navy című sorozatban. Pennington karakterének az alakítása hosszú és állandó megjelenési lehetőséget biztosított Sande számára. Továbbá olyan sorozatokban és filmekben játszott még, mint a Along Came Jones, The Blue Dahlia, Dark City, Bad Day at Black Rock, Red Planet Mars, The War of the Worlds és az Invaders from Mars.

Sande szinte minden népszerű western és bűnözői sorozatban dolgozott az 1940-es évek végén és az 1950-es és 1960-as években. 1949-ben Taylor Sheriffet játszotta a The Lone Ranger televíziós sorozat három részében.
Sande 1971-ben szívrohamban halt meg, hatvanöt éves korában Chicagóban, Illinois-ban.

Edgar Barrier (1907. március 4. - 1964. június 20.) egy amerikai színész volt, aki rádióban, színpadon és képernyőn egyaránt megjelent. Az 1930-as években Orson Welles Mercury nevezetű színházának tagja volt. Tagja volt azoknak a színészeknek, akik Simon Templar karakterét játszotta a The Saint című rádiós műsorban.

Két filmben is szerepelt Welles-el, amelyek a Macbeth és a Journey into Fear voltak. Továbbá 1938-ban Barrier szerepelt a Welles által rendezett rövidfilmben, a Too Much Johnson-ban, amiről hosszú időn keresztül azt hitték, hogy elveszett, azonban 2013-ban megtalálták a filmet.

A Disney Zorro című western sorozatának néhány epizódjában Don Cornelio Esperon karakterét alakította, mint vendégszereplő. Életében számos filmben kapott szerepet, melyek közül néhány a Comrade X (1940), a The Pride of the Yankees (1942), az Eagle Squadron (1942), a Danger in the Pacific (1942), aPhantom of the Opera, Journey into Fear (1943), a We've Never Been Licked (1943), az The Adventures of Smilin' Jack (1943), a The Whip Hand (1951), és a Count the Hours (1953).

Barrier New York City-ben született és Kaliforniában Hollywoodban halt meg egy szívroham következtében.

Irvin Shortness "Shorty" Yeaworth Jr. (1926. február 14., Berlin, Németország - 2004. július 19. Ammanban, Jordániában) német származású amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró és vidémpark építő. A KDKA-nál, a világ első rádióállomásán, Pennsylvaniában, Pittsburghben mindössze tízéves korában kezdte pályafutását. Később profi rádiós lett. Több mint 400 filmet rendezett motivációs, oktatási és vallási célokra. Legismertebb munkája The Blob című film irányítása volt.

Az 1970-es években az Amerikai Keresztényeket különböző túrákra vitte Izraelbe és Jordániába amelyt egészen haláláig folytatott. Miközben ezekben az országokban túrázott, készített egy világkiállítást, amelyet később be is mutatott a nagyközönség előtt.

Feleségül vette Jean Yeaworth-ot, akivel öt közös gyermekük született. Mielőtt meghalt egy váratlan közúti balesetben Ammanban, a Jordániai Aquaba Gateway-ben jégkorong élményparkot készített valamint létrehozott egy vidámparkot.
2007-ben a Pennsylvaniai Phoenixville-i The Colonial Theater-ben Irvin Yeaworthot azzal díjazták, hogy létrehozták a The Blob nevezetű amatőr filmkészítői versenyt, ahol a nyertesek "Shorty"-díjat nyertek, ugyanis Yeaworth beceneve is ez volt, ugyanis "Shorty" Yeaworth beceneve volt.

Rodney Dangerfield (1921. november 22. - 2004. október 5.) egy amerikai stand-up komikus, színész, szinkronszínész, filmkészítő és zenész. Pályafutását a New York-i Catskill-hegység Borscht Belt üdülőhelyén stand-up komikusként kezdte. Híres komikussá vált az 1960-as és 1970-es években, a késő éjszakai talk-show-k egyik fő fellépőjévé vált, végül a Las Vegas-i kaszinóban lépett fel rendszeresen.

Az 1970-es években a The Projectionist filmben kapta meg első kisebb szerepét. Ezt követően egész életében folytatta filmes karrierjét, főként vígjátékokban, de ritkán drámai szerepekben is játszott, mint az 1994-es Natural Born Killers.
Jacob Rodney Cohen néven született Babylon-ban, Suffolk megyében, Long Island-ban, New Yorkban.

Szülei zsidó származásúak voltak, édesanyja Dorothy "Dotty" Teitelbaum, édesapja az ismert operett előadóművész, Phil Roy (Phillip Cohen). Az anyja az Osztrák-Magyar Birodalomban született. Cohen apja ritkán volt otthon, rendszerint csak évente kétszer találkozott vele. Miután Cohen apja elhagyta a családot, az édesanyja őt és a nővérét a Queens Kew Gardensbe költöztette, majd a Richmond Hill High School-ban tanult, ahol 1939-ben végzett.

A család támogatásával újságokat és fagylaltokat árult a tengerparton és élelmiszert szállított. Tizenkilenc éves korában megváltoztatta a nevét Jack Roy-ra. Kilenc évig dolgozott pincérként. Ezt követően kezdte stand-up karrierjét, amely meghozta számára a nagy sikert. Dangerfield kétszer volt házas, első felesége Joyce Indig volt. A párnak két gyermeke volt, Brian Roy és Melanie Roy-Friedman. 1993-ban Joyce halála után Joan Child-ot vette feleségül.

Phyllis Ada Driver (1917. július 17. - 2012. augusztus 20.), Phyllis Diller néven ismertté vált, amerikai színésznő és stand-up komikus volt, aki az excentrikus színpadi személyiségéről, az önelégült humoráról, vad hajáról és ruháiról volt ismert. Diller úttörő stand-up komikus volt, az első női stand-up komikus volt, aki egyszerű háztartásbeli anyukából vált híres komikussá az Egyesült Államokban.

Az ő úttörő karrierjének köszönhetően egyre több női komikus lett, mint Joan Rivers, Roseanne Barr és Ellen DeGeneres. Dillernek hatalmas homoszexuális rajongó tábora volt, és meleg ikonná vált, habár ő maga nem volt homoszexuális. Ő volt az egyik első híresség, aki nyíltan vállalta, hogy plasztikai sebészeten esett át. Diller több, mint 40 filmben dolgozott, az első az 1961-es Splendor in the Grass volt.

Számos tévésorozatban is megjelent, mint a Night Gallery, The Muppet Show, The Love Boat, Boston Legal és a The Bold and the Beautiful. Szinkron színészként is tevékenykedett, olyan animációknál, mint a Mad Monster Party, A Bug's Life, The Adventures of Jimmy Neutron: Boy Genius és a Family Guy, melyben Thelma Griffin karakterének adta hangját.

Íróként 1966-ban publikálta első bestsellerét Phyllis Diller's Housekeeping Hints címmel. Ezt követték további nagy sikerű könyvek, mint a Phyllis Diller's Marriage Manual és a The Complete Mother. 2012. augusztus 20-án reggel Diller 95 éves korában halt meg természetes okokból lakóhelyén Brentwoodban, Los Angelesben, Kaliforniában. Családja szerint "mosollyal az arcán" halt meg.

Melville Shavelson (1917. április 1. - 2007. augusztus 8.) egy amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró és szerző volt. 1969-től 1971-ig, 1979-től 1981-ig, és 1985-től 1987-ig az amerikai Writers Guild of West (WGAw) elnöke volt. Shavelson egy Brooklyn-i zsidó családban született és 1937-ben végzett a Cornell Egyetemen.

Bob Hope komikus műsora, a The Pepsodent Show Bob Hope főszereplője volt. Shavelson 1938-ban érkezett Hollywoodba mint Hope viccírója, és a következő öt évben ennek megfelelően dolgozott. Később már ő volt a felelős a Hope filmek forgatókönyvéért, ilyen filmek voktak a The Princess and the Pirate (1944), Where There's Life (1947), Sorrowful Jones (1949) és a The Great Lover (1949).

Shavelson kétszer nyerte el az Oscar-díjat a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Először 1955-ben a The Seven Little Foys című filmért, majd az 1958-as Houseboat-ért. Továbbá mindkét filmet ő is irányította. További filmjei közé tartozik Beau James (1957), The Five Pennies (1959) amelyért Screen Writers Guild díjat nyert, It Started in Naples (1960), On the Double (1961), The Pigeon That Took Rome (1962), a A New Kind of Love (1963) és a Yours, Mine and Ours (1968).

Shavelson két Emmy-díjnyertes tévésorozatot hozott létre, és egy tucat Oscar-díjas film forgatókönyvét írta. Shavelson 1998 és 2006 között az USC Master of Professional Writing programjának egyik elismert oktatója volt. Tanított forgatókönyvírást is, de híres volt arról, hogy kemény tanár volt.

Shavelson első feleségétől, Lucilletól két gyermeke született, Lynne Joiner és Richard Shavelson. Lucille 2000-ben meghalt. Shavelson feleségül vette Ruth Floreát 2001-ben és haláláig 2007-ig a Studio City-ben, Kaliforniában laktak. Shavelson 2007. augusztus 8-án halt meg természetes okból otthonában, 90 éves korában.

Joseph Ruskin (született Joseph Richard Schlafman néven, 1924. április 14. - 2013. december 28.) egy amerikai karakterszínész volt. Ruskin karrierjét a "The Strange Limits" című sorozat egyik epizódjában kezdte, melynek címe Production and Decay of Strange Particles. Ezt követően szerepelt a Smokin' Aces című filmben. Továbbá játszott a The Time Tunnel sorozat epizódjában, a Revenge of the Gods-ban, a Mission: Impossible sorozat két epizódjában, az Old Man Out-ban és a The Slave-ben.

Színészi karrierje mellett néha szinkron munkákat is végzett, mint Kanamits karaktere a The Twilight Zone sorozat To Serve Man című epizódjában, majd később a The Man in the Bottle című epizódban is. Ezt követően hangját adta a Hogan's Heroes "The Gestapo Takeover" című részében.

A Star Trek: The Original Series című filmsorozatnak a "The Gisters of the Triskelion" című részében szerepelt, amely eredetileg 1968. január 5-én jelent meg. Legismertebb szerepe Star Strek filmekben és sorozatokban volt, mint a Star Trekben: Deep Space Nine (DS9), a Klingon "Tumek" karakterét ábrázolta. Ezt a karaktert kétszer is alakította, a DS9-ben a "The Quark House" és "Par'Mach in All Wrong Places" című részekben. Ruskin végső Star Trek megjelenése a Star Trek: Enterprise-ben volt. "Suliban" doktorként jelent meg, a "Broken Bow" című epizódban, amely 2001. szeptember 26-án jelent meg.

Ruskin 2013. december 28-án halt meg egy kaliforniai Santa Monica-i kórházban.

Ray Raymond Benard, egyes források szerint Raymond Benitz, de művésznevén Ray Raymond "Corrigan" (1902 február 14. - 1976. augusztus 10.) egy amerikai színész volt, aki számos B-kategóriás western filmben szerepelt, köztük a Three Mesquiteers és a Range Busters filmsorozat. Továbbá kaszkadőr is volt, és gyakran gorilla jelmezbe bújva szerepelt.

1937-ben Corrigan vásárolt földet a Santa Susana-hegység lábánál a Simi-völgyben, és egy "Corriganville" nevű filmes házat hozott létre. A helyet sokszor használták filmes sorozatokhoz, játékfilmekben és televíziós műsorokban, valamint élő western műsorok bemutatására a turisták számára. Bob Hope később 1966-ban megvásárolta a farmot, és átnevezte "Hopetown" -nak. Ma már regionális park és természetvédelmi terület.

Corrigan hollywoodi karrierjét fizikai edző és testnevelő trénerként kezdte, a sztárokat edzette. Az 1930-as évek elején több filmben szerepelt, mint Ray Benard. Sok korai szerepe volt majom jelmezben, például Tarzan and His Mate (1934), valamint az "orangopoid" az első Flash Gordon sorozatban.

1936-ban jött el számára a nagy áttörés, amikor két sorozatban is szerepet kapott, a Vigilantes Coming-ban és a Undersea Kingdom-ban, amely az Universal első "Flash Gordon" sorozatának emlékeit idézte elő. 1940 és 1943 között 24 filméből 20-ban szerepelt. 1976. augusztus 10-én 74 éves korában, az 1967-es Brookings Harbor kikötőjében elszenvedett szívrohama után bekövetkezett újabb szívroham miatt hunyt el. Az Inglewood Parki temetőbe, Kaliforniában temették el.