Claude Chabrol nem ezzel a filmmel érdemelte meg a „francia Hitchcock” kitüntető címet, mert az unalmas jelző túl kevés az értékelésére. Az rendben van, hogy beleszeretett a hideg (és számomra ellenszenves) szépségű, díjakkal elhalmozott Stéphane Audran (1932-2018) nevű színésznőbe, el is vette feleségül, de kimondottan a számára készített húsznál több filmet erős túlzásnak tartom. Igaz, ezek között vannak – szerintem - kimondottan jó filmek is („Látszólag ok nélkül”, „Violette Noziére”), de ami sok, az sok. Furcsa szerelmi háromszög két nő és egy férfi alkotja, nem ragad magával a cselekmény, a helyszín, (a csendőrös sorozatból is ismert) Saint-Tropez látványa sem nyűgözött le. Teljesen valószerűtlen történet, benne a két bohóccal (Robégue és Riais, mit keresnek Frédérique luxusvillájában?) erősen megközelítette a nézhetetlen kategóriáját.
Claude Chabrol nem ezzel a filmmel érdemelte meg a „francia Hitchcock” kitüntető címet, mert az unalmas jelző túl kevés az értékelésére. Az rendben van, hogy beleszeretett a hideg (és számomra ellenszenves) szépségű, díjakkal elhalmozott Stéphane Audran (1932-2018) nevű színésznőbe, el is vette feleségül, de kimondottan a számára készített húsznál több filmet erős túlzásnak tartom. Igaz, ezek között vannak – szerintem - kimondottan jó filmek is („Látszólag ok nélkül”, „Violette Noziére”), de ami sok, az sok. Furcsa szerelmi háromszög két nő és egy férfi alkotja, nem ragad magával a cselekmény, a helyszín, (a csendőrös sorozatból is ismert) Saint-Tropez látványa sem nyűgözött le. Teljesen valószerűtlen történet, benne a két bohóccal (Robégue és Riais, mit keresnek Frédérique luxusvillájában?) erősen megközelítette a nézhetetlen kategóriáját.