Javier Bardem a legnagyobb színészek közé tartozik. Számos filmben bizonyította ezt, elég, ha csak a „Nem vénnek való vidék”, illetve a „Biutiful” címét említem. Ez a filmje nagyon megosztja a nézőket, van aki így értékelte: „Tökuncsi, oszkárhajhász melodráma”, viszont vannak olyanok – köztük én is – akik zseniálisnak tartják. Az eutanázia problematikájával foglakozik, a néző elgondolkodhat azon, hogy a 28 évre ágyhoz kötött, tehetetlen ember élete valóban emberi lét-e, vagy csak puszta vegetálás. Ramón/Bardem kűzd a megváltó halálért, de amíg az meg nem adatik neki, azért, hogy ezt a létet el tudja viselni (más nem is tud tenni!) a belső tengerhez menekül. Viszonylag sok film foglalkozik a gyógyíthatatlan, magatehetetlen emberek sorsával (Életrevalók, Te nem vagy te, Szavak nélkül, Cartagena és még hosszan lehetne sorolni), de ennek a filmnek a színvonala messze kimagaslik közülük. Az elején kissé szokatlan volt, hogy Bardem N. Cage magyar hangján, vagyis Józsa Imre tolmácsolásában szólalt meg, de a nívós eredmény feledtette ezt a meglepetést. Für Anikó Julia hangjaként a megszokott remek teljesítményt nyújtotta, ő az, akinek a szinkronhangjáért lelkesedem.
Javier Bardem a legnagyobb színészek közé tartozik. Számos filmben bizonyította ezt, elég, ha csak a „Nem vénnek való vidék”, illetve a „Biutiful” címét említem. Ez a filmje nagyon megosztja a nézőket, van aki így értékelte: „Tökuncsi, oszkárhajhász melodráma”, viszont vannak olyanok – köztük én is – akik zseniálisnak tartják. Az eutanázia problematikájával foglakozik, a néző elgondolkodhat azon, hogy a 28 évre ágyhoz kötött, tehetetlen ember élete valóban emberi lét-e, vagy csak puszta vegetálás. Ramón/Bardem kűzd a megváltó halálért, de amíg az meg nem adatik neki, azért, hogy ezt a létet el tudja viselni (más nem is tud tenni!) a belső tengerhez menekül. Viszonylag sok film foglalkozik a gyógyíthatatlan, magatehetetlen emberek sorsával (Életrevalók, Te nem vagy te, Szavak nélkül, Cartagena és még hosszan lehetne sorolni), de ennek a filmnek a színvonala messze kimagaslik közülük. Az elején kissé szokatlan volt, hogy Bardem N. Cage magyar hangján, vagyis Józsa Imre tolmácsolásában szólalt meg, de a nívós eredmény feledtette ezt a meglepetést. Für Anikó Julia hangjaként a megszokott remek teljesítményt nyújtotta, ő az, akinek a szinkronhangjáért lelkesedem.