A csilliárdokat érő bűvésztrükk

2022.12.23 11:34 BRANTON Olvasottság: 378x

0

2009-ben James Cameron megalkotta az Avatar című filmet, amely egy rendkívül fontos lépcső volt a mozitörténelemben. Történetét tekintve alapvetően nem mutatott újat, viszont a filmes látványt új szintre emelte. Csodálatos színvilág, remekül kidolgozott mesevilág, emellett egész jól funkcionált nem csak kalandfilmként, hanem a maga módján egy újfajta természetfilmként is. Lehetett volna a címe akár az is, hogy Az élővilág Cameron szerint.

Nos, direktorunk minden igyekezete meglátszik az Avatar második részén, mert habár messze nem érezni azt az innovatív hatást, mint 13 éve, de fejlődést a látvány terén tapasztalhatunk. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, s mivel nagyon is az vagyok (Kedves Olvasó, téged meg pláne nem szeretnélek átverni!), a pozitívumok itt véget is érnek. A víz útja (kivétel a látvány, mert az fejlődött) semmivel sem több vagy jobb, mint az első rész, sőt érezni lehet néhány visszalépést is. Megszaporodtak a karakterek, ami nem lenne probléma, ha érdekesek lennének.

Nem, nem azok. Kapunk itt kölyköket is, amelyek pont az Avatar felnőttesebb hangvételéből vettek vissza rengeteget, írnom sem kell, hátrányára. Elég sokszor éreztem magam úgy, mintha egy Disney Channel tiniműsort néznék, amely nem 16-os, hanem 6-os karikával megy. Most őszintén, kit érdekel a tini nav'ik sokszor gyerekes viselkedése, holott sokkal fontosabb dolgokról is szólhatna ez a film. Látvány ide, látvány oda, ez a film egy nagy giccshalmaz, annak minden előnyével és hátrányával. A bibi ott van, hogy Cameron ismételten csak a nagy bevételre gondolt. Tudja ő is, hogy a nézők többsége elalél egy zseniális látványtól, meg néhány cuki gyerektől, pár mézes-mázos pillanattól és körülbelül ennyi. Meglesz a rekordbevétel, piff-paff jöhet is a következő látványorgia. No, szerencsére van az a réteg, amely szintén elalél a minden kétséget kizáróan szemet gyönyörködtető látványtól, viszont elvárnak a film többi területén is valami újat, valami eredetit, valami olyat, amely nem ennyire sablonos, könnyen kikövetkeztethető. Önismétlés, ráadásul olyan pofátlan módon, hogy ugyanazt a karaktert tesszük meg az antagonista szerepére, de többet nem írnék erről a húzásról, mert akkor az átmenne a spoileres részbe is. Cameron és sleppje, no meg ezáltal jelenlegi filmünk sem nyújt semmi olyan extrát, amit amúgy nem mellesleg 13(!) év után elvárna az igényes mozinéző. Az a Cameron, aki egyébként a folytatások mestere. Gondoljunk csak az Alien folytatására, vagy éppen a Terminátor második részére. Nem kímélhető a film csupán azért, mert az utóbbi 10 év legszebb látványával dolgozik. Olyan, mint egy drága, de üres borosüveg. Jól néz ki, szépen mutat, jó helye van a gyűjteményünkben, viszont bárcsak megkóstolhattuk volna azt a finom borocskát. Hiányérzet van bennem aztán dögivel, bár mégis hazugság lenne, ha azt írnám, hogy nem éri meg elmenni az újabb Avatar menetre, s majd később (remélhetőleg 2024-ben, s majd utána belátható időn belül érkező) a harmadikra, no meg a többire is. Az Avatar: A víz útja egy ízig-vérig profi módon megkomponált nagybetűs mozifilm, és ha valakit nem zavarnak a túlságosan kikövetkeztethető, helyenként logikátlan és idegesítő pillanatok, illetve nem várja az első etap frissességét, akkor annak nyugodt szívvel ajánlható.