Mikor meglátom Roger Corman nevét egy film elején, akkor szinte sose tudom előre megjósolni, hogy mire is számíthatok előjáróban, majd az adott produkcióval kapcsolatban, ugyanis Roger Corman neve mára már egy fogalom. Hihetetlen filmográfiával rendelkezik az 1926-ban született úriember. Több mint 500 filmnél tevékenykedett mint producer, ez még úgy is elképesztő szám, ha figyelembe vesszük, hogy ezen filmeknek egy igencsak jelentős százaléka valahol a B vagy a Zs kategóriás filmek közé sorolható, de jómagam mindeddig nem futottam tőle bele olyan alkotásba, amelyet nem tartottam volna szórakoztatónak. Jelen produkciónk esetében is ez a helyzet, ráadásul úgy tűnik, hogy ez volt Mr. Corman utolsó rendezése, ugyanis Az örök Frankensteint 1990-ben forgatták le a Olaszországban, és azóta nem rendezett újabb filmet. Na de nézzük, hogy milyen is lett a film.
Felsorolni is nehéz lenne, hogy pontosan mennyi olyan film született, amelynek a központi karaktere Frankenstein volt, de jómagam efféle feldolgozásban még nem láttam (pedig hát volt már szerencsém jó pár változatához), és részben talán emiatt is kissé felértékelődött a szememben eme filmesfeldolgozás. A film történetének a kezdete amolyan igazi olcsó, B kategóriás sci-fi érzetet sugároz, amelyekhez gyerekkoromban számtalan alkalommal volt szerencsém, és talán főként emiatt, pillanatok alatt elfogott egyfajta nosztalgikus hangulatvilág. Az is elnyerte a tetszésemet a történetével kapcsolatban, ahogy fokozatosan a háttérbe szorul a film sci-fi vonala, és ahogy teret adnak a Frankenstein szálnak, de a történet befejezése felé újra csavarnak ezen egyet, és újra hangsúlyosabbá válik a sci-fi vonalvezetés. Ezek után kijelenthettem, hogy a története mindenképp egy érdekes filmre utal, ami viszont abból a szempontból igencsak dicséretes, hogy emiatt nálam nem vállt annyira hangsúlyossá a technikai kivitelezés, pedig ha lehet hinni az interneten fellelhető számoknak, akkor egy igencsak nagy költségvetés állt a készítők rendelkezésére a film elkészítésére (közel 11.5 millió dollár), de hogy ebből mennyi volt a színészek fizetése, az már egy másik kérdés, merthogy Az örök Frankenstein ha nem is hemzseg az A kategóriás színészektől, de azért akad benne bőven.
Tehát színészek terén itt van John Hurt (1940–2017), továbbá Raul Julia (1940–1994) és még Bridget Fonda is, de a mellékszereplők közt is fellelhetünk ismertebb színészeket, például Nick Brimble személyében. Ezek ismeretében azért bőven kijelenthetjük, hogy színészek terén nem spóroltak szinte semmit, és hát azt kell hogy írjam, hogy egytől egyig kimondottan jól és szórakoztatóan hozták a saját karaktereiket.
Viszont voltak apróbb negatívumai is a filmnek. Az első ilyen gondom a filmmel, az a cselekményvezetése volt. Bár igaz, hogy használhatjuk akár a történetére azt a kifejezést is, hogy sűrű, hisz valóban sok mindennel foglalkoznak benne, viszont sajnos kimondottan sok esetben éreztem azt, hogy lassú a cselekményvezetése. A másik gondom a filmmel, hogy nem nagyon tudtam bekategorizálni műfajilag sehova. Sci-finek felszínes, és erősen B kategóriás érzetet kelt, horrornak egyáltalán nem túl véres avagy brutális, kalandfilmnek kimondottan lassú, a történetben rejlő drámaisággal pedig igencsak keveset foglalkoznak.
Összegezve jó pár esetben éreztem azt a film nézése során, hogy néhol a két csillagos, néhol pedig akár már a négy csillagos kategóriába is be lehetne sorolni Az örök Frankensteint, de talán eme minőségi ingadozása miatt, és persze az erős nosztalgiafaktora miatt, talán egy erős három csillagot adnék rá.
48 Az örök Frankenstein (1990)
Joe Buchanan 2031-ben létrehoz egy tökéletes fegyvert, amelyet használva Joe azonnal 1817-ben ébred fel Frankenstein létrejöttének idején és helyén. Az ismert regény scifis... több»
