Annak idején csúfos pénzügyi bukásként vonult be a Disney-könyvelés lapjaira, pedig a film maga… nos, nem volt rossz..., mondhatni egész jó. Sőt, azóta csak egyre jobbnak tűnik. Nem mintha klasszikus volna, de a kortárs mezőny bűzlő posványához viszonyítva szinte már-már filmként működik.
A Jake Gyllenhaal vezette kaland ezerszer sablonosabb volt, mint amit a Prince of Persia videojáték rajongói reméltek – viszont a rendezés, a tempó, a látvány és a színészi játék összessége egy abszolút nézhető mozit eredményezett. Olyat, amit még filmként is lehet értelmezni. És ez ma már bőven a dicséret kategóriája. A netes streaming szolgáltatók „made in green screen” förmedvényeihez képest ez ma Oscar-esélyes lenne.
Jake Gyllenhaal nem hasonlít perzsára, de legalább nem saját magát játssza minden egyes szerepében, mint a Dwayne Johnson-féle proteinemberek (akit egyébként a karakteressége és megjelenése miatt kedvelek/kedveltem, de már olyan szinten töményen tolják a semmitmondó sablonfilmjeit, hogy ezt az egyébként szimpatikus színészt is besokalltatják velem).
Vele szemben Gyllenhaal itt eljátssza a hőst, mint színész, nem mint termékminta. Karaktere, bár papírmasé, mégis valamiféle klasszikus hősi archetípus nyomait hordozza, és ez több, mint amit a 2020-as években bármelyik Netflix-kalandfilm elmondhat magáról.
A Perzsia hercege olyan film, amely rossz korban született. A 2010-es évek elején még „bukásnak” számított, ma viszont elviselhető, sőt néhol élvezetes műfaji mozinak tűnik. Akkoriban csak egy eltékozolt franchise-kezdés volt. Ma? Ma már a középszerűség aranykeretes példája. És ez mindent elmond arról, hová süllyedt a hollywoodi kalandfilm az elmúlt 15 évben.
Dastan (Jake Gyllenhaal), az utcagyerekből királyi sarjjá vált herceget nevelőapja meggyilkolásával hyanúsítják, amiért menekülnie kell. Összefog Taminával (Gemma Arterton),... több»
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Ben Kingsley, Gemma Arterton, Alfred Molina, Toby Kebbell
