2018.12.16 17:13 harnas1207 Olvasottság: 483x
0

Néha kell a dráma

Az ember sokféle filmet néz, de valahogy a drámák kimaradnak az életünkből. Így voltam ezzel én is, ha a nagy Stephen King rajongásom kellős közepén nem jutok el ehhez a filmhez. Nem nevezném a történetet thrillernek, mert nincs benne igazából semmi misztikum, semmi pszicho. Mégis fordulatos és megdöbbentő az egész sztori. Dolores karaktere olyan ismerős számunkra, mintha most szállt volna le a banyatankjával az 1-es villamosról. (Kathy Bates játéka egyszerűen zseniális, már a Tortúrában is megmutatta, hogy nem szívesen találkoznánk vele egy sötét sikátorban) A film pedig ontja a rejtélyeket, gyilkos az asszony? Mi történt anya és lánya között? Mi az a nagy múltbéli bűntett? A szálak szépen lassan, a film főszereplőjének makacsságával kezdenek összeérni.

Úgy gondolom a dráma akkor igazán dráma, ha letaglóz minket. Ez a film nem letaglóz, hanem földbe döngöl. Megmutatja meddig képes elmenni az ember a gyermeke védelmében, vagy mit képes megtenni azért, akit tisztel és szeret. Elénk helyezi a megbocsátható bűn fogalmát (már ha létezik ilyen). Percről percre manipulálja a véleményünket a főhősnőről. Kétségek közt hagy egészen a film végéig, sőt talán azon túl is.

Néha kell a dráma

Számomra Dolores figurája nagyon emlékeztetett a Gran Torino öreg Kowalskijára. Mindkét személy az első pillanatra megutálható, de aztán kiderül, hogy mindennek megvan a maga oka. Anno ez a film győzött meg arról, hogy a lassabb műfajú filmeknek is érdemes esélyt adni. A dráma is egy jó stílus, csak képesnek kell lenni jól bemutatni. jelen esetben ez tökéletesen sikerült.

dráma | krimi | misztikus | thriller

Dolores Claiborne kemény munkával, házvezetőnőként keresi a kenyerét. Lánya, Selena, akit Dolores 15 éve nem látott, egy New York-i magazinnál dolgozik újságíróként. Egy... több»

0