Anno tiniként láttam először ezt a filmet, és az egész megvalósítás lenyűgözött. Mivel a zenei trendeket nem követtem anno (jobban érdekelt a sport), ezért fogalmam sem volt róla, hogy a Jareth-et alakító szereplő kicsoda. Megdöbbentően hipnotikusnak találtam a játékát, és amikor megtudtam, hogy ő énekli a dalokat, sőt ő is írta, hát az állam a földön kerestem sokáig.
Az egész film zsigerekig hatolt már akkor is, amikor tini voltam. Jennifer Connellyt elképesztően szépnek találtam, annyira, hogy szó szerint beszereztem ugyanilyen cipőt, farmert, inget és mellényt, amire ráhímeztem a mintát, és a hajam is megnövesztettem és befestettem sötétbarnára, hogy hozzá hasonlítsak (sikerült :-D). Amikor tini voltam, én nem találtam vonzónak a koboldkirályt (David Bowie-t se), és maximálisan egyetértettem Sarah-val, hogy az öccsét választotta a koboldok királya helyett. Valahogy így éreztem helyesnek, és én megkaptam az elégtételt a film végén.
Most felnőttként megnéztem újra, és nagyon sok új dolgok fedeztem fel ebben a filmben, amire anno tinilányként nem figyeltem fel. Illetve most megnéztem eredeti nyelven is, és az eredeti szöveg sokszor más jelentésű, mint amit a magyar szinkronban kapott.
Az egyik ilyen jelenet, amikor Jareth megjelenik Toby szobájában, miután elvitte a kicsit. Sarah kéri vissza az öccsét, az angol eredetiben Jareth azt mondja: Said what you said. Ezt az egyik magyar szinkronban úgy fordították, hogy „Te akartad így!”, a másik verzióban „Egyszer már kimondtad!”. Egyik sem igazán azt jelenti, mint az angol verzióban. Felnőtt fejjel teljesen értem a jelenet lényegét: Mondtál, amit mondtál, tehát a szavaidnak súlya van, amiért vállalnod kell a felelősséget.
Kiskamaszként ez egyáltalán nem volt világos, úgy gondolkodtam, hogy mondta igen, de meggondolta magát, miért ne?
Szerintem ez egy tanítás, egy intelem, hogy bármennyire is elragadnak az érzelmek, gondold meg 2x is, mit kívánsz. Mert valóra válhat, és az lehet, nem fog tetszeni.
A másik ilyen jelenet, amin sokat gondolkodtam, az álarcosbál. Ahova Sarah bekerül, miután beleharapott a barackba, amit Hoogle adott neki. Kamaszként számomra riasztó és félelmet keltő volt ez a jelenet, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért. Reméltem, hogy Sarah emlékezni fog, hogy nem Jareth-et keresi, hanem a kisöccsét.
Most felnőttként szinte mellbevágó, hogy ez a jelenet tele van toxikus utalásokkal arra, hogy Jareth mit is vár Sarahtól azon túl, hogy a gyereket is meg akarja tartani, a bónusz Sarah lenne, de nem romantikus értelemben. Inkább befolyás, kontroll, irányítás szinten, tehát Sarah abban a pillanatban, ahogy behódol neki, ugyanúgy 1 lenne a sok közül, aki vágyik a koboldkirály után, de soha nem lehetne vele kapcsolata. Ez nem szerelem, hanem irányítás.
A maszkos táncos résztvevők ki is nevetik Sarah-t, aki érzi a fenyegetést a szituációban, és cselekszik. Hiába olyan a hely, mint az álmai, érzi, hogy ez nagyon nem jó így, és nem fél cselekedni. Lerombolja saját kezűleg, és ezzel kimentette magát, még ha nem is emlékezett pontosan, hogy miért van ott, ahol. Zseniális jelenet. Hallgass a belső megérzésedre, és ne hagyd, hogy eltereljék a fókuszodat mindenféle bűbájjal.
Az utolsó ilyen nagy jelenet az, amikor Jareth és Sarah a lépcsős jelenetben küzdenek Tobyért. Jareth azt mondja Sarah-nak: „Nézd, mit ajánlok fel. Az álmaidat. Hisz oly keveset kérek! Csak hadd irányítsalak, és a tiéd lehet minden, amit akarsz! Csak félj tőlem, szeress, és tedd, amit mondok neked, és örökre a rabszolgád leszek!”
Sarah válasza pedig: „Nincs hatalmad felettem!”
Szerintem minden tinilánynak meg kellene néznie ezt a filmet, hogy képet kapjon arról, mi az, ami NEM a szerelemről szól.
A film kezdetén nyilvánvaló, hogy Sarah a mostohaanyjával, az apjával és a féltestvérével él. Sokáig azt hittem, hogy az anyja meghalt, de Sarah szobájában van egy scrapbook az édesanyjáról, valamint a tükrön fényképek vannak róla, ahogy egy másik férfival van. Most felnőttként értettem meg, hogy Sarah édesanyja a másik férfit választotta, és elhagyta a gyermekét, valamint a férjét a másik férfiért.
Sarah traumája jóval mélyebb, így már érthető, hogy 14 évesen is a tündérmesék világában ragadt. Az az üzenete a filmnek viszont számomra nagyon pozitív, hogy Sarah nem mondott le a kisöccséről, és bár elég sok hátráltatást kapott, akár felejtésbűbájt, a szerelem ígéretét nézzük, nem hagyta eltántorítani magát, és visszaszerezte a kisöccsét.
Fantasztikusan és nagyon érzékletes képi világgal megírt történet a felnőtté válásról és a felelősségteljes döntésekről.
David Bowie alakítása pedig félelmetesen szuggesztív. 14 és 47 évesen is.
