Emlékszem, hogy annak idején mennyire elvarázsolt a legelső Jurassic Park film a brutálisan élethű dinoszauruszokkal, az izgalmas cselekményével és a jól megírt karakterekkel. Aztán teltek-múltak az évek, jöttek az újabb részek (mondhatni törvényszerűen csökkenő minőséggel), majd 2015-ben a Jurassic World, amely remekül tudta meglovagolni a nosztalgiavasutat, s ennek köszönhetően lett anyagilag nagyon sikeres, kritikailag pedig nagyon megosztó. Eltelt három év, a kérdés pedig továbbra is nyitott: milyen irányba lenne érdemes vinni ezt a franchise-t?
A Bukott birodalom érdekes film abban a tekintetben, hogy mintha két (és igencsak eltérő karakterű) kisebb filmet akarna egybegyúrni. Az első felében egy kaland/katasztrófafilmeket idéző mentőakciót látunk, míg a második felében egy gótikus horrorba bújtatott macska-egér játék ember és lény között. Amíg az első rész tempója irdatlanul gyors, tele van akcióval és pusztítással (no meg rengeteg dínóval), addig a felétől érezhetően visszavesz a tempóból Bayona és csapata. A történet kap egy új „überszauruszt” (nevezzük itt: Indoraptornak), s beüt újfent a krach: az irányítás kicsúszik az emberi kezek közül, a lények elszabadulnak, akiknek mi az első dolguk? Megtámadni az embereket! (Már megint, mondhatja a néző, s itt jön a jogos kritika, ami a történetet illeti: hát hány embert kell még felfalniuk ezeknek a lényeknek, hogy rájöjjenek a magukat okosnak vélő emberek, hogy mostmár elég, az emberi kíváncsiság és megalománia ennyire határtalan lenne?). Talán ez róható fel leginkább a film hibájának: a visszafogott kreativitása, már pedig ez a narratívának egyáltalán nem tett jót. Érezhető, hogy a Bukott birodalom több pénzből gazdálkodhatott, ezáltal nagyobb és látványosabb jeleneteket tud prezentálni, de ettől csak egynyári popcorn-mozi lesz. Emellett hiába harcol újfent együtt a Chris Pratt- Bryce Dallas Howard kettős, még a második filmre sem sikerült elérniük, hogy igazán izguljunk értük. (s legalább már Howard kisasszonynak is sikerült beszereznie egy jó kis túrabakancsot a tűsarkúja helyett). Vannak új karakterek (és visszatérők is, lásd Ian Malcolm), de a történethez nem sokat tudnak hozzátenni (külön érdekes ilyen szempontból a kislány háttere, de ezt a szálat ahogy bedobták, úgy merült a feledésbe a film során, bár felvet egy érdekes gondolatot, amit talán majd ki is bont a következő részben SPOILER Emberi klónozás, szabad a pálya SPOILER).
A végén pedig egy tök érdekes morális dilemmát is el kezd boncolgatni, amit aztán banális egyszerűséggel old meg… Úgyhogy vannak itt hibák. Azért egy két pozitívumot is meg lehet említeni: néhány emlékezetes momentum akad a film első (porfelhőbe boruló sziget és haldokló dinoszaurusz látványa, komolyan szívbe markoló jelenet volt) és második felében egyaránt (bunkós fejű dinoszaurusz ámokfutása, amely némi humorral is megfűszerezte a látottakat), A rendezőváltás is jót tett (Bayona fényévekkel jobban tud atmoszférát teremteni Trevorrow-nál) a franchise-nak, csak mintha a forgatókönyvre nem fordítottak volna kellő energiát. A Bukott birodalom ugyan próbál az előző etaphoz képest új irányba mozdulni, csak sajnálatos módon ezt nagyon bátortalanul teszi, s összességében a jól bevált recepthez görcsösen ragaszkodva marad a látványfilm kategóriában, mint egy közepes, nyári blockbuster.
3 és 4 csillag között mozogva, ezúttal lefelé kerekítünk!
Emlékszem, hogy annak idején mennyire elvarázsolt a legelső Jurassic Park film a brutálisan élethű dinoszauruszokkal, az izgalmas cselekményével és a jól megírt karakterekkel. Aztán teltek-múltak az évek, jöttek az újabb részek (mondhatni törvényszerűen csökkenő minőséggel), majd 2015-ben a Jurassic World, amely remekül tudta meglovagolni a nosztalgiavasutat, s ennek köszönhetően lett anyagilag nagyon sikeres, kritikailag pedig nagyon megosztó. Eltelt három év, a kérdés pedig továbbra is nyitott: milyen irányba lenne érdemes vinni ezt a franchise-t? A Bukott birodalom érdekes film abban a tekintetben, hogy mintha két (és igencsak eltérő karakterű) kisebb filmet akarna egybegyúrni. Az első felében egy kaland/katasztrófafilmeket idéző mentőakciót látunk, míg a második felében egy gótikus horrorba bújtatott macska-egér játék ember és lény között. Amíg az első rész tempója irdatlanul gyors, tele van akcióval és pusztítással (no meg rengeteg dínóval), addig a felétől érezhetően visszavesz a tempóból Bayona és csapata. A történet kap egy új „überszauruszt” (nevezzük itt: Indoraptornak), s beüt újfent a krach: az irányítás kicsúszik az emberi kezek közül, a lények elszabadulnak, akiknek mi az első dolguk? Megtámadni az embereket! (Már megint, mondhatja a néző, s itt jön a jogos kritika, ami a történetet illeti: hát hány embert kell még felfalniuk ezeknek a lényeknek, hogy rájöjjenek a magukat okosnak vélő emberek, hogy mostmár elég, az emberi kíváncsiság és megalománia ennyire határtalan lenne?). Talán ez róható fel leginkább a film hibájának: a visszafogott kreativitása, már pedig ez a narratívának egyáltalán nem tett jót. Érezhető, hogy a Bukott birodalom több pénzből gazdálkodhatott, ezáltal nagyobb és látványosabb jeleneteket tud prezentálni, de ettől csak egynyári popcorn-mozi lesz. Emellett hiába harcol újfent együtt a Chris Pratt- Bryce Dallas Howard kettős, még a második filmre sem sikerült elérniük, hogy igazán izguljunk értük. (s legalább már Howard kisasszonynak is sikerült beszereznie egy jó kis túrabakancsot a tűsarkúja helyett). Vannak új karakterek (és visszatérők is, lásd Ian Malcolm), de a történethez nem sokat tudnak hozzátenni (külön érdekes ilyen szempontból a kislány háttere, de ezt a szálat ahogy bedobták, úgy merült a feledésbe a film során, bár felvet egy érdekes gondolatot, amit talán majd ki is bont a következő részben SPOILER Emberi klónozás, szabad a pálya SPOILER). A végén pedig egy tök érdekes morális dilemmát is el kezd boncolgatni, amit aztán banális egyszerűséggel old meg… Úgyhogy vannak itt hibák. Azért egy két pozitívumot is meg lehet említeni: néhány emlékezetes momentum akad a film első (porfelhőbe boruló sziget és haldokló dinoszaurusz látványa, komolyan szívbe markoló jelenet volt) és második felében egyaránt (bunkós fejű dinoszaurusz ámokfutása, amely némi humorral is megfűszerezte a látottakat), A rendezőváltás is jót tett (Bayona fényévekkel jobban tud atmoszférát teremteni Trevorrow-nál) a franchise-nak, csak mintha a forgatókönyvre nem fordítottak volna kellő energiát. A Bukott birodalom ugyan próbál az előző etaphoz képest új irányba mozdulni, csak sajnálatos módon ezt nagyon bátortalanul teszi, s összességében a jól bevált recepthez görcsösen ragaszkodva marad a látványfilm kategóriában, mint egy közepes, nyári blockbuster. 3 és 4 csillag között mozogva, ezúttal lefelé kerekítünk!