Sok forgatókönyv megírása után Edoardo Maria Falcone első alkalommal a direktori széket is kipróbálta. Jól tette, mert egy nagyon szórakoztató, könnyed, ugyanakkor komoly tematikával foglalkozó filmet alkotott. Vallásosság és ateizmus áll a cselekmény középpontjában, de egyik álláspont sem kapott dominanciát, a nézők véleményére van bízva, hogy melyik nézőpontot választja. A zseniális és velejéig ateista sebészprofesszor, Tomasso (Marco Giallini) fia, Andrea (Enrico Oetiker) fontos bejelentésre készül; abbahagyja az orvosi egyetemet és papi szemináriumba iratkozik be. Apja ezt minden áron meg akarja akadályozni és inkognitóban felveszi a kapcsolatot Pietro atyával, aki szerinte agymosással változtatta meg fia mentalitását és pályaválasztását. Az események azonban másként alakulnak. A cselekmény során egy furcsa családdal ismerkedhetünk meg, Tomasso valódi kiléte lelepleződik, Pietro atya hatására az apa természete is megváltozik. Szerintem a legnagyobb poén a szerencsétlen dagi Rosa nővér a rengeteg megaláztatás után minden dühét beleadva elégtételt vehet a professzoron, amikor a színjáték kedvéért néhány órára vállalja a feleség szerepét. A film úgy tud szórakozást nyújtani, hogy senkit nem sért és aláz meg.
Sok forgatókönyv megírása után Edoardo Maria Falcone első alkalommal a direktori széket is kipróbálta. Jól tette, mert egy nagyon szórakoztató, könnyed, ugyanakkor komoly tematikával foglalkozó filmet alkotott. Vallásosság és ateizmus áll a cselekmény középpontjában, de egyik álláspont sem kapott dominanciát, a nézők véleményére van bízva, hogy melyik nézőpontot választja. A zseniális és velejéig ateista sebészprofesszor, Tomasso (Marco Giallini) fia, Andrea (Enrico Oetiker) fontos bejelentésre készül; abbahagyja az orvosi egyetemet és papi szemináriumba iratkozik be. Apja ezt minden áron meg akarja akadályozni és inkognitóban felveszi a kapcsolatot Pietro atyával, aki szerinte agymosással változtatta meg fia mentalitását és pályaválasztását. Az események azonban másként alakulnak. A cselekmény során egy furcsa családdal ismerkedhetünk meg, Tomasso valódi kiléte lelepleződik, Pietro atya hatására az apa természete is megváltozik. Szerintem a legnagyobb poén a szerencsétlen dagi Rosa nővér a rengeteg megaláztatás után minden dühét beleadva elégtételt vehet a professzoron, amikor a színjáték kedvéért néhány órára vállalja a feleség szerepét. A film úgy tud szórakozást nyújtani, hogy senkit nem sért és aláz meg.