A James Franco Bryan Cranston páros nem hangzik rosszul, bár utóbbi esetén ez a szerep éles váltás az általam leginkább ismert szerepe a Breaking Bad után. James Franco már sokszor bizonyította, hogy nem normális, nincs számára eljátszhatatlan szerep. Az sem érdekli, ha egy igazi bunkót kell játszania, áll elébe. pedig mennyivel jobban állnak neki a drámaibb szerepek (például 127 óra vagy 11.22.63). Bár ő valószínűleg a való életben sem százas azért érzi magát komfortosabban bugyuta szerepekben. A film alapötlete egy nagyon izgalmas vígjáték melegágya lehetne. A lányát féltő édesapa életében felbukkan a gyermek nem éppen szimpatikus párja és onnantól elszabadul a pokol. A történetnek szellemi atyja volt Franco régi jó barátja Jonah Hill is. A filmben mérhetetlenül zavart a rengeteg káromkodás, amit a végére megszokott az ember. A káromkodás nem egy poén kedves készítők. Speciális esetekben, adott helyzetben, ha olyan karakter mondja vagy ahogy mondja tud vicces lenni, de ez itt minimális volt. Az altesti poénok sem maradhattak ki természetesen, amelyek erőltetetten hatottak. Voltak kínos jelentek, amik nem csak a képernyőn, de a nézőtéren is kínosan hatottak. Ezek sajnos eléggé nagy befolyással jártak a film megítélése kapcsán. Mindent áthatott a primitív szexualitás. Ki, kit, hogyan hányszor és mindez ezerszer elmondva. Meg már a film legelején percekig James Franco karakterének golyói a téma. Helyenként beadtam a derekamat, valóban voltak benne olyan dialógusok, beszólások amelyek mosolyt csaltak az ember arcára. Például a japán szuper budis rész kifejezetten tetszett, de a női hangon megszólaló ház is okozott kellemes perceket. A feleség karakteréből és az öcsikéből többet is kihozhattak volna. Ha egy kicsit a stílus letisztultabb lett volna, szerintem nagyobbat ütött volna. Tudom, hogy ez a megbotránkoztató stílus koncepció volt. Bizonyos korig és adott lelkiállapotban lehet vicces, de én többet vártam tőle, elmaradt a nagy bummm. Jó indulattal három csillag.
A James Franco Bryan Cranston páros nem hangzik rosszul, bár utóbbi esetén ez a szerep éles váltás az általam leginkább ismert szerepe a Breaking Bad után. James Franco már sokszor bizonyította, hogy nem normális, nincs számára eljátszhatatlan szerep. Az sem érdekli, ha egy igazi bunkót kell játszania, áll elébe. pedig mennyivel jobban állnak neki a drámaibb szerepek (például 127 óra vagy 11.22.63). Bár ő valószínűleg a való életben sem százas azért érzi magát komfortosabban bugyuta szerepekben. A film alapötlete egy nagyon izgalmas vígjáték melegágya lehetne. A lányát féltő édesapa életében felbukkan a gyermek nem éppen szimpatikus párja és onnantól elszabadul a pokol. A történetnek szellemi atyja volt Franco régi jó barátja Jonah Hill is. A filmben mérhetetlenül zavart a rengeteg káromkodás, amit a végére megszokott az ember. A káromkodás nem egy poén kedves készítők. Speciális esetekben, adott helyzetben, ha olyan karakter mondja vagy ahogy mondja tud vicces lenni, de ez itt minimális volt. Az altesti poénok sem maradhattak ki természetesen, amelyek erőltetetten hatottak. Voltak kínos jelentek, amik nem csak a képernyőn, de a nézőtéren is kínosan hatottak. Ezek sajnos eléggé nagy befolyással jártak a film megítélése kapcsán. Mindent áthatott a primitív szexualitás. Ki, kit, hogyan hányszor és mindez ezerszer elmondva. Meg már a film legelején percekig James Franco karakterének golyói a téma. Helyenként beadtam a derekamat, valóban voltak benne olyan dialógusok, beszólások amelyek mosolyt csaltak az ember arcára. Például a japán szuper budis rész kifejezetten tetszett, de a női hangon megszólaló ház is okozott kellemes perceket. A feleség karakteréből és az öcsikéből többet is kihozhattak volna. Ha egy kicsit a stílus letisztultabb lett volna, szerintem nagyobbat ütött volna. Tudom, hogy ez a megbotránkoztató stílus koncepció volt. Bizonyos korig és adott lelkiállapotban lehet vicces, de én többet vártam tőle, elmaradt a nagy bummm. Jó indulattal három csillag.