Az Ismeretlen lányt nézve olyan érzésem volt, mint azoknál a jogi-bűnügyi eseteket reprodukáló, kereskedelmi televíziókban látható, amatőr, vagy ismeretlen színészekkel forgatott áldokumentarista tv filmeknél, amiket megpróbálnak hol sikeresebben, hol kevésbé, némi morális tanulsággal is nyakon önteni. A film egyetlen igazán értékelhető pontja Adele Haenel, aki remekül hozza a hétköznapok hősét, akinek a lelkiismerete nem hagyja nyugodni és az események mögé akar nézni, a végére járni. Mindezt azonban sajnos a kelleténél jóval hosszabb, rendkívül monoton jelenetek során keresztül éri el, ráadásul úgy, hogy a nagy felfedezés, az igazság "kiszolgáltatása" végső soron nem is igazán rajta múlik majd, bár kétségtelen, hogy cselekedetei indukálják az események olyan láncolatát, ami végül ahhoz vezet, hogy megtudjuk, mi is történt. Ami viszont annyira hétköznapian közönséges, hogy igazán a nézőben sem elégtételt nem tud kiváltani, sem megbotránkozást.
Az Ismeretlen lányt nézve olyan érzésem volt, mint azoknál a jogi-bűnügyi eseteket reprodukáló, kereskedelmi televíziókban látható, amatőr, vagy ismeretlen színészekkel forgatott áldokumentarista tv filmeknél, amiket megpróbálnak hol sikeresebben, hol kevésbé, némi morális tanulsággal is nyakon önteni. A film egyetlen igazán értékelhető pontja Adele Haenel, aki remekül hozza a hétköznapok hősét, akinek a lelkiismerete nem hagyja nyugodni és az események mögé akar nézni, a végére járni. Mindezt azonban sajnos a kelleténél jóval hosszabb, rendkívül monoton jelenetek során keresztül éri el, ráadásul úgy, hogy a nagy felfedezés, az igazság "kiszolgáltatása" végső soron nem is igazán rajta múlik majd, bár kétségtelen, hogy cselekedetei indukálják az események olyan láncolatát, ami végül ahhoz vezet, hogy megtudjuk, mi is történt. Ami viszont annyira hétköznapian közönséges, hogy igazán a nézőben sem elégtételt nem tud kiváltani, sem megbotránkozást.