A legsötétebb óra nézése közben végig az motoszkált bennem, hogy mennyire hasonlít Spielberg Lincolnjára. Ez nem kritika, az én nézőpontomból sokkal inkább dicséret, hiszen azt is nagyon kedveltem. Igazi karakterdráma, amiben a legnagyobb hangsúly a főszereplő belső vívódásain és az ezeken keresztül megismert, a világ folyását is befolyásoló eseményeken van. Gary Oldman pályafutása egyik csúcsteljesítményét hozza ebben a rendkívül szépen árnyalt Churchill alakításban. Láthatjuk a legszemélyesebb, legemberibb pillanataiban és akkor is, amikor hivatalosan kell megjelennie. Igazi stílusbravúr, hogy sok különbség nincs a kettő között, mégis mennyire sokrétű tud lenni Oldman. A film sallangmentesen, mondhatni akár életrajzi filmekre jellemző unalmassággal mutatja be a 20. sz. egyik legmeghatározóbb pillanatának hátterét. Szépen látszódnak a politikai törésvonalak, magának a politikának a természetrajza bontakozik ki a nézők szeme előtt. Bizonyos szempontok (ld. színészi teljesítmények, korrajz, rendezés, operatőri munka) szerint igazi mestermű, de nem tudom szívből ajánlani mindenkinek, mert a 21.sz-i filmes alapritmushoz szokott szemnek és agynak lassúnak és unalmasnak tűnhet, ami vagy bejön, vagy nagyon nem.
A legsötétebb óra nézése közben végig az motoszkált bennem, hogy mennyire hasonlít Spielberg Lincolnjára. Ez nem kritika, az én nézőpontomból sokkal inkább dicséret, hiszen azt is nagyon kedveltem. Igazi karakterdráma, amiben a legnagyobb hangsúly a főszereplő belső vívódásain és az ezeken keresztül megismert, a világ folyását is befolyásoló eseményeken van. Gary Oldman pályafutása egyik csúcsteljesítményét hozza ebben a rendkívül szépen árnyalt Churchill alakításban. Láthatjuk a legszemélyesebb, legemberibb pillanataiban és akkor is, amikor hivatalosan kell megjelennie. Igazi stílusbravúr, hogy sok különbség nincs a kettő között, mégis mennyire sokrétű tud lenni Oldman. A film sallangmentesen, mondhatni akár életrajzi filmekre jellemző unalmassággal mutatja be a 20. sz. egyik legmeghatározóbb pillanatának hátterét. Szépen látszódnak a politikai törésvonalak, magának a politikának a természetrajza bontakozik ki a nézők szeme előtt. Bizonyos szempontok (ld. színészi teljesítmények, korrajz, rendezés, operatőri munka) szerint igazi mestermű, de nem tudom szívből ajánlani mindenkinek, mert a 21.sz-i filmes alapritmushoz szokott szemnek és agynak lassúnak és unalmasnak tűnhet, ami vagy bejön, vagy nagyon nem.