Nem fogok súlyos depresszióba esni, ha Daniel Day-Lewis betartja az ígéretét és ezzel a filmmel befejezte filmes pályafutását. Az igaz, hogy különleges tehetség kellett ahhoz, hogy ennyire ellenszenves alakot jelenítsen meg, én Alma helyében egy órát nem maradtam volna vele egy légtérben. Szokásai miatt az elszállt évek során annyi manírt és különcséget szedett össze, amennyit csak a testvére, Cyril tudott elviselni. A szabó mesterség művésze elviselhetetlen emberként mutatkozott be. Tanácstalanul olvasom a sok lelkendező kritikát, ugyan milyen értékek maradtak rejtve előttem? 130 perc álmosító unalom, cselekmény nélküliség, monoton kísérőzene – szerintem – ezek a tényezők a film fő jellemzői. Vicky Krieps Alma szerepében sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Szépségét én erősen megkérdőjelezem, birka türelmét ámulattal szemléltem. A pirítós vajazásánál én az egész reggeliző asztalt Mr. Woodcock fejére borítottam volna. Van egy olyan halvány érzésem, hogy P. T. Anderson a kritikusok szent tehenei közé tartozik, akinek minden munkáját csak hódolattal lehet illetni. Pedig az ezt megelőző „Lincoln” című filmjében már megmutatta, hogy mesterien ért az unalmas darabok készítéséhez. Pedig a kívánságlistámon előkelő helyen szerepelt ez a film, nagy csalódásom talán ennek is köszönhető.
Nem fogok súlyos depresszióba esni, ha Daniel Day-Lewis betartja az ígéretét és ezzel a filmmel befejezte filmes pályafutását. Az igaz, hogy különleges tehetség kellett ahhoz, hogy ennyire ellenszenves alakot jelenítsen meg, én Alma helyében egy órát nem maradtam volna vele egy légtérben. Szokásai miatt az elszállt évek során annyi manírt és különcséget szedett össze, amennyit csak a testvére, Cyril tudott elviselni. A szabó mesterség művésze elviselhetetlen emberként mutatkozott be. Tanácstalanul olvasom a sok lelkendező kritikát, ugyan milyen értékek maradtak rejtve előttem? 130 perc álmosító unalom, cselekmény nélküliség, monoton kísérőzene – szerintem – ezek a tényezők a film fő jellemzői. Vicky Krieps Alma szerepében sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Szépségét én erősen megkérdőjelezem, birka türelmét ámulattal szemléltem. A pirítós vajazásánál én az egész reggeliző asztalt Mr. Woodcock fejére borítottam volna. Van egy olyan halvány érzésem, hogy P. T. Anderson a kritikusok szent tehenei közé tartozik, akinek minden munkáját csak hódolattal lehet illetni. Pedig az ezt megelőző „Lincoln” című filmjében már megmutatta, hogy mesterien ért az unalmas darabok készítéséhez. Pedig a kívánságlistámon előkelő helyen szerepelt ez a film, nagy csalódásom talán ennek is köszönhető.