2020.08.22 20:37 Harper Olvasottság: <100x
4

Látványorgia és fantasy

A posztapokaliptikus steampunk műfaj egyik legjobbja a 2018-as Ragadozó városok (Mortal Engines) Christian Rivers, új-zelandi filmes rendezésében. Bár ez a sajátos fantasy kapott eddig hideget-meleget, és az IMDb oldalán is csak 6,1 pontot ért el (eddig), valójában egy nagyon látványos és szórakoztató filmről van szó.

Egy olyan különleges jövőt vizionál, melyben úgynevezett gördülő városok támadják egymást ragadozók módjára. Az emberiség nagyrészt ezeken él, míg néhányan kalózkodnak és elfogottakkal kereskednek. A legnagyobb gördülő város London, itt él a huszonéves Tom (Robert Sheehan), aki miután összefut az anyja gyilkosát kereső, sebhelyes arcú Hesterrel (Hera Hilmarsdóttir), számkivetetté válik, lekerülve a hatalmas, száguldó városról. Innentől a két fiatal, Tom és Hester sorsa összefonódik: együtt menekülnek a kalózok elől, majd a Hestert üldöző élőhalott Sikoly elől is.

Látványorgia és fantasy

Közben ráébrednek arra, hogy létezik egy jól szervezett ellenállás, melyhez csatlakozhatnak, hogy leszámoljanak London gonosz vezetőjével, a titkos tömegpusztító fegyvert fejlesztő Thaddeus Valentine (Hugo Weaving) pusztító terveivel. Segíti őket Thaddeus lánya, Katherine is (Leila George), aki miután belelát apja gonosz terveibe, szembefordul vele. Kialakul tehát egy jó kis csapat, mely az elnyomás ellen fellázadva harcra indul Thaddeus tömegpusztító fegyvere ellen.

A Ragadozó városok forgatókönyve erős hasonlóságot mutat a Star Wars történetekkel: itt is van főgonosz, létezik titkos tömegpusztító fegyver (jelen esetben egy ágyú, a Csillagok háborújában a Halálcsillag) és itt is külön csapatot alkotnak a jók, akik végül vadászgépekkel támadják a világot fenyegető építményt. Ebben a filmben Tom is vadászgépet kap, azzal indul Thaddeus gépezete ellen. Gyerekes, valóságtól elrugaszkodott, meseszerű, ... DE ... mégis működik: gazdag látványvilágával, átéléssel játszó színészeivel és pörgő tempójával elvarázsol bennünket (már ha hagyjuk). Én hagytam és tetszett az egész (minden meseszerűsége és "B" kategóriát idéző infantilizmusa ellenére).

Az alakítások közül kettőt emelnék ki: Hera Hilmarsdóttirt (aki izlandi nevével nyelvtörő a plakátokon) és Robert Sheehan t, aki bár még rutintalan színész, ezúttal kimondottan jól játszik (szerintem még hallunk róla).

Értékelésem a kezdő színészek igyekezete és a lenyűgöző látványorgia miatt: 75%. Részletezve: alapsztori: 70%, rendezés: 70%, színészek: 70%, látványvilág: 85%.

akció | fantasy | kaland | sci-fi | thriller

A történet szerint évezredekkel azt követően, hogy a civilizáció megsemmisült, az emberiség adaptálódott az új világhoz, és az élet tovább fejlődött. A bolygót hatalmas... több»

4