2019-ben, három évvel a méltán népszerű sorozat befejezése után Downton Abbey újra kinyitotta a kapuit, hogy utoljára betekintést engedjen a Crawley család életébe. Az egyetlen kérdés, hogy szükséges volt-e még egy bőrt lehúzni a hat évadot megélt, sokszoros Emmy-díjas sorozatról.
Nem hiszem, hogy komoly meglepetést okoz az a megállapítás, hogy Julian Fellowes és Michael Engler új filmje leginkább a Downton Abbey rajongóknak készült, így nem sok örömet okoz azok számára, akik nem ismerik a világhírű szériát. Annak ellenére, hogy a történetben nincs túl sok utalás korábbi eseményekre, mégis elengedhetetlen, hogy ismerjük az egyes szereplők élettörténetét és a házon belül fennálló viszonyokat. Ezen viszonyok alapján érthetjük meg, hogy a történet középpontjában álló királyi látogatás miért forgatja fel annyira az egyre kevésbé olajozottan működő Downton életét.
Michael Engler Downton Abbey-jén nem fog az idő, az épületet és az arisztokrata családot is 18–19. századból felejtették itt. A festői szépségű kastély a család összes tagja számára az univerzum középpontját jelenti, hiába szakadnak el sokan az anyai háztól, mégis ide köti őket a sorsuk, a kapcsolataik és a kötelességérzetük. Ebben az ábrázolásmódban vélhetően az alkotók nosztalgiája fedezhető fel: cukormázban megforgatott képet kapunk a történelmi éráról, annak ellenére, hogy nyomokban felfedezhető benne a rendszer visszafogott kritikája. Ez azonban sokszor leginkább felesleges óbégatásnak tűnik, hiszen Downtonban minden úgy jó, ahogy van.
A szereplőgárda továbbra is remek, legjobban Maggie Smith, Imelda Staunton és Penelopé Wilton emelkednek ki. Öröm nézni a régi világrendet és az arisztokráciát egy személyben megtestesítő özvegy grófnét (Maggie Smith), akinek minden mesterien megfogalmazott, szarkasztikus mondatában megjelenik az elmúlás keserűsége és az újításokkal való totális összeférhetetlenség. Imelda Staunton lassan megnyíló Lady Bagshow-ja, illetve Penelopé Wilton nyugalmat és bölcsességet árasztó Isobelje remekül működnek a vásznon. Említésre méltó továbbá a társadalmi osztályok határán lavírozó Tom Branson karaktere, a Jim Carter által meggyőzően megformált Mr. Carson figurája, illetve Sophia McShare Daisy-jének fiatalos bája és szeleburdisága. Hasonlóan izgalmasan alakul az egyik legellentmondásosabb figura, Thomas Barrow sorsa is, ám megformálója, Robert James-Collier nem kapott lehetőséget az egyetlen igazán drámainak tekinthető szál kibontására.
Minden színész korrekt munkát végez, a felbukkanó figurákhoz egy-egy rövid történet tartozik, melyek többsége teljesen jelentéktelen, valószínűleg a kor korábban említett idealizált képének megfestésében hivatottak szerepet játszani. Ezzel azonban nincs is semmi baj, hiszen a sorozatot ismerő nézők bizonyára számítottak arra, hogy Engler nem egy hiteles történelmi drámát fog a szemük elé tárni, hanem a sorozat hangulatát próbálja meg visszaidézni, melyek többé-kevésbé sikerrel abszolvál.
A Downton Abbey búcsú a hat évados világsikerű sorozattól, melyben a legnagyobb brit színművészek bukkannak fel. A rajongók számára minden bizonnyal nagy öröm kedvenceiket újra együtt látni a vásznon, így a siker egyáltalán nem tekinthető meglepetésnek.
82 Downton Abbey (2019)
Crawley-ék és szolgálóik életük legfontosabb pillanatára készülnek fel. Az angliai király és királynő látogatása felkorbácsolja a kedélyeket. Az eredeti sorozat... több»
Szereplők: Maggie Smith, Matthew Goode, Imelda Staunton, Elizabeth McGovern, Michelle Dockery
