Nagyon szép, kerek történet, csak ki kell tartani a végéig. Mondjuk én nem untam az elejét sem. A megerőszakolós jelenet testileg-lelkileg megviselt engem is, annak ellenére, hogy szerencsére sötét volt és viszonylag gyorsan „lezavarták”, mégis bakanccsal taposott a lelkembe. Törőcsik Franciska nagyon jól átadta az elveszettség érzését egy idegen helyen, ahol nem volt senkije, semmije, tökéletesen átéreztem a kiszolgáltatottságát. A fordulatokban örömömet leltem, és így lett szép, megható történet, aminek van eleje és vége. Ha már Franciska, akkor persze Törőcsik Marit nem illik kihagyni, már csak azért sem, mert a film során többször is úgy éreztem, le a kalappal, hogy ilyen idősen, betegen még elvállalt egy filmszereplést, ráadásul nagyon jól alakított. Apróság, de az volt a leghitelesebb rész, amikor magához tért a kómából, és miközben a lánya örömében a mellkasára hajtotta a fejét, az érzések kavalkádját adta vissza az arcával – ott nagyon benne volt a karakterében. Már csak két kérdésem maradt: mi volt a „horrorbabák” jelentősége, és mit adott hozzá a történethez a teljesen motiválatlan „Antonio”?? Míg a múltbeli szál nagyon klassz volt, a jelen eléggé felszínes maradt, konkrétan Olga élete és annak főszereplői. Ez egy kicsit levon a film élvezeti értékéből, de így is nagyon klassz lett.
Nagyon szép, kerek történet, csak ki kell tartani a végéig. Mondjuk én nem untam az elejét sem. A megerőszakolós jelenet testileg-lelkileg megviselt engem is, annak ellenére, hogy szerencsére sötét volt és viszonylag gyorsan „lezavarták”, mégis bakanccsal taposott a lelkembe. Törőcsik Franciska nagyon jól átadta az elveszettség érzését egy idegen helyen, ahol nem volt senkije, semmije, tökéletesen átéreztem a kiszolgáltatottságát. A fordulatokban örömömet leltem, és így lett szép, megható történet, aminek van eleje és vége. Ha már Franciska, akkor persze Törőcsik Marit nem illik kihagyni, már csak azért sem, mert a film során többször is úgy éreztem, le a kalappal, hogy ilyen idősen, betegen még elvállalt egy filmszereplést, ráadásul nagyon jól alakított. Apróság, de az volt a leghitelesebb rész, amikor magához tért a kómából, és miközben a lánya örömében a mellkasára hajtotta a fejét, az érzések kavalkádját adta vissza az arcával – ott nagyon benne volt a karakterében. Már csak két kérdésem maradt: mi volt a „horrorbabák” jelentősége, és mit adott hozzá a történethez a teljesen motiválatlan „Antonio”?? Míg a múltbeli szál nagyon klassz volt, a jelen eléggé felszínes maradt, konkrétan Olga élete és annak főszereplői. Ez egy kicsit levon a film élvezeti értékéből, de így is nagyon klassz lett.